Szatmári Andrást a 81 éves Pézsa Tibor instruálja

Nincs hiszti, nincs balszerencse, világkupaarany viszont már van: Szatmári András talentuma megkerült.

Pézsa Tibornak, Tokió olimpiai bajnokának tanítványa Gárdos Gábor, Gárdos Gábor tanítványa pedig (fél éve) Szatmári András, a pengéjét megint kiválóan forgató, ifjú kardvívó, a következő tokiói játékok egyik magyar reménysége. Olimpiai érmesek végigverésével nyerte meg a hétvégi padovai világkupát, élete első egyéni aranyát.

Szatmári András talentumát junior világbajnok kora óta ismerjük, de éveken át csak remélni lehetett, hogy nem veszett el.

Gerevich György utolsó növendékeinek egyike,

aki a közszeretetnek és köztiszteletnek örvendő mester (Nemcsik Zsolt és Szilágyi Áron nevelőedzője) 2008-as halála után Szabó Bence, majd a Szabó Bence, Riba Ferenc edzőpáros keze alatt próbált eljutni a dobogóra. A 2013-as budapesti világbajnokság negyeddöntője óta azonban inkább lefelé vezetett az útja, nyár végén edzőt váltott, év végén pedig begyűjtötte Győrben élete első egyéni világkupa érmét. Az első bronz után gyorsan eljött az első arany ideje is.

– Talán túl korán is jöttek ezek az eredmények – véli Gárdos Gábor edző a 24 éves tanítványáról. – Nem hozott nyáron könnyű döntést, amikor megkeresett. Örömmel vállaltam őt, az volt a kérésem, vegye komolyan a közös munkát. Régóta ismertük egymást, nem volt új a kapcsolat, egy hullámhosszra kerültünk. Nagyon keményen, teljes odaadással állt bele az edzésmunkába.

A szakember a Pézsa-féle módszertan követője, az iskola eddigi legnevesebb versenyzője a még mindig csak 21 éves Márton Anna volt, akinek világbajnoki bronza és Európa-bajnoki ezüstje is van már. A tréner elmondása szerint az oktatás technikacentrikus, ez adja meg a taktika alapját, hitük szerint a magyar vívás szellemiségét viszik tovább.

A 81 éves Pézsa Tibor testközelből ad instrukciókat,

és nincsenek elkülönítve a férfi és a női a kardvívók, ahogy a világon máshol sem. (Oroszországban a francia Christian Bauer női olimpiai bajnokaival és férfi világbajnokaival foglalkozik felváltva.) Gárdos Gábor minden nap minden tanítványának tart edzést, hol férfi, hol női világkupákra utazik immár, feleségétől ehhez sok türelmet kap – és persze nagyon szereti a hivatását.

Az elmúlt években Szatmári András nem mindig vívásban maradt alul az asszók végén, az ellenfél mellett időnként a zsűrinek is volt vele gondja (és fordítva), ezt látva azt gondoltuk, Gárdos Gáborra mint pedagógusra is szükség lehetett.

– Nem kell pedagógusnak lennem és túl sokat beszélgetnünk ilyesmiről, ő nem hisztizik, normálisan viselkedik – mondta a szakember. – Nincs is időnk hülyéskedésre, hajtsa végre jól az akciókat. Ha kap egy tust, az a mi hibánk, nem pedig balszerencse.

Ha egy karvágás közben megszúrják a kezét, az sem pech, hanem hiba, amit ki lehet javítani. Így kell erről gondolkodni.

A technikacentrikus, kemény edzésmunka, a Pézsa-féle módszerek, az odafigyelés hatására Szatmári András felszabadultan, jókedvűen vív, és egyre eredményesebben. Edzője többször is kijelentette nekünk, kis lépésekkel haladnak előre, pedig egy világkupabronz, majd egy arany egyáltalán nem kis lépés.

– Eb-t, vb-t, olimpiát, vagyis világversenyt nyerni, az a mérce – mondta Gárdos Gábor. – Panka még nem nyert világkupát vagy Grand Prix-t, de ezüstje már van. Most a padovai döntő előtt mindenre felkészültünk Szatmári Andrissal: mi van, ha nyer, mi van, ha veszít. Tudtuk, hogy ha ő nyer, abból balhé lesz, hívott is Panka, hogy akkor ezek szerint így kell csinálni. Egymást húzzák előre.