2. Közlekedés. Két hétig tartózkodtam külföldön, de ez idő alatt nem találkoztam annyi szabálytalansággal, mint Rajkától Budapestig. Gondolok itt elsősorban a gyalogosokra, a kerékpárosokra, valamint a tehenekre. Németországban a gyalogos addig nem lép le a járdáról, amíg nem biztonságos az áthaladása. Nem türelmetlenkedik, nem ugrál, nem szaladgál. A járművezetők gyorsan hajtanak, de a biztonság határain belül. A bécsi országúton epret szedő gyerekek ugrálnak és a levert epret ott hagyják, amitől az út csúszóssá válik. Németországban, ha cseresznyét szednek, akkor ennek az útszakasznak mindkét végére piros-fehérre festett bakot tesznek ki, a létra, melyen a fára másznak, szintén színes. Munka végeztével a levert gyümölcsöt lesöprik az útról. A kerékpárosok egymás után haladnak, nem pedig kettesével-hármasával egymás mellett, beszélgetve, csalinkázva. Aztán a tehenek. Az állatok gyengeárammal telített drótok mögött legelnek, de legrosszabb esetben fakerítéses karámban. Nálunk Tát községben egy szép tehéncsorda ballagott az országot főútvonalon, és emiatt nyolc-tíz percig kellett várakoznom.