Gerbhobelné

Általában nem szoktak tolongani a bioboltban, de most úgy alakult, hogy tízen álltak sorba, fogyott szépen a korpapogácsa, és különösen a csicsókás müzli. Amikor özvegy Gerbhobel Ernőné nyugdíjas latintanárnőre került a sor, ő nagyon kedvesen megkérdezte, hogy kapható-e tönkölypehely, ötszáz grammos kiszerelésben, celofánzacskóba töltve. Az eladó – mosolygós, bájos kislány – elárulta, hogy délelőtt kaptak árut, tönkölypehely is érkezett, éppen ötszáz grammos kiszerelésben, de nem celofánban, hanem közönséges barna zacskóban. – Hát, az baj – mondta erre Gerbhobelné –, ugyanis ha celofánban van a pehely, akkor mindig látni lehet, mennyi fogyott belőle. – Kefirrel tetszik fogyasztani, vagy főzelékbe keverve? – Csakis kefirrel, angyalom, méghozzá élő flórás kefirrel, az kell az ilyen öreg gyomornak, mert ha este nehezet eszek, akkor hajnalig nem tudok elaludni, mint tegnap is, amikor a szomszédom áthozott egy tányér csülökpörköltet, belefőzött bürkével. Persze jól bepakoltam belőle, aztán olyan hascsikarás kínzott egész éjszaka, hogy az eget is nagybőgőnek néztem – mesélte özvegy Gerbhobel Ernőné. – Adhatom a tönkölypelyhet? – kérdezte az eladó, de Gerbhobelné felemelte vékony kis madárkezét. – Kérdezhetek valamit a kefirrel kapcsolatban? Mi az, hogy élő flórás?

A kislány a nyakláncát babrálta, aztán vállat rándított: nem tudom. Szerencsére állt a sorban egy férfias arcú, kosztümös hölgy, aki elmagyarázta, hogy az élelmiszerben található élő alkotórészek, vagyis a probiotikumok, tulajdonképpen élesztőgombák, amelyek jótékony hatást fejtenek ki a vastagbélben. – Ez aztán érdekes – csillant fel Gerbhobelné szeme –, ugyanis latinul a probus annyit jelent, hogy derék, becsületes. Kérdem én, hogyan lehet egy gomba becsületes? – Erre se tudok válaszolni – vallotta be a kislány, mire Gerbhobelné rosszmájúan megjegyezte, jellemző, hogy olyan eladót állítanak a pult mögé, akinek teljes homály a tudatos táplálkozás. – Amikor még rend volt az országban, ilyesmi nem fordulhatott volna elő! – tette hozzá. A kosztümös hölgy közben kiselőadást tartott az élő flóráról, éppen azt magyarázta, hogy a bifidobaktérium az anyatejben is jelen van, mire a sor közepén valaki megkérdezte: mi ez itt, biológia-szakkör? Egy köpcös úr pedig előre lépett, hogy ő csak egy doboz kínai zöld teát szeretne, megkaphatná-e soron kívül, mert nem ér rá meghallgatni a néni összes hasfájását.

Gerbhobelné arcán felhő vonult át, kipattintotta a kézitáskáját, elővette a szemüvegét, és végigtekintett a mögötte állókon. – Sose tűrtem a bekiabálást! – szögezte le, és kis hatásszünetet tartott. – Szerencséjük, hogy már nem vagyok aktív, különben kizavarnám az egész társaságot! – Mi legyen, tetszik kérni a tönkölypelyhet? – érdeklődött az eladó, mire Gerbhobelné felháborodott: – Látom, magának csak az a fontos, hogy megszabaduljon az izgága vénasszonytól, igaz? – Tessék nézni, mennyien várnak sorukra! – Nem nézem! – csattant fel Gerbhobelné, aztán megkérdezte: – Bioszappan kapható? – Igen, kapható. – Elárulná, milyen illatban? – Hát, hogyne… rózsa, bodzavirág és avokádó. – A kislány kipakolt a pultra három színes díszdobozt. Gerbhobelné elcsodálkozott. – Biztos, hogy ezekben szappan van, nem pedig töltött bonbon? – Bonbont nem árulunk, ez illattartó angol szappan, nem olcsó, de kiváló minőségű. – A drága szappant nem engedhetem meg magamnak abból a nyavalyás kis nyugdíjamból – jelentette ki Gerbhobelné. – Negyven évig közönséges kamillás szappant használtam, és nagyon megfelelt. – Kamillás szappant nem tartunk – mondta az eladó. – Avokádót mondott? Az meg mi a szösz? – kérdezte Gerbhobelné.

Irgalom! – sóhajtottak fel többen is, ám egy fiatalember, aki addig skipping stonest játszott a telefonján, kilépett a sorból, és minden indulat nélkül közölte, hogy az avokádó nem más, mint egy élő flórás drótkefe, amelyet érzéstelenítés nélkül fel kellene dugni a néni ülepébe. – Szégyellje magát! – csattant fel a kosztümös hölgy, mire a fiatalember lecsapott rá: maga is megkívánta? Az eladó gyorsan lekapta a tönkölypelyhet a polcról. – Elviszi a néni, vagy nem, tessék végre eldönteni! – Megmondtam, zacskóban nem kell, csak celofánban! – jelentette ki Gerbhobelné, és sértődötten kivonult a boltból.