Az ország szégyene, hogy majdnem két év, mire a népszavazásra sor kerülhet – fejtette ki Tarlós István a Márciusi Charta péntek esti, „A hazugság ára” című rendezvényén, melyre a Testnevelési Egyetemen, a TF-esték sorozatban került sor. A Muzsikás együttes színvonalas produkciójával bevezetett eseményen felszólalt Csoóri Sándor író, Klinghammer István, az ELTE volt rektora, Pozsgay Imre politikus is.
A Szociális Népszavazás 2008 kampányának vezetője kiemelte: a kampány során egyre több olyan, a rendezvényeken felbukkanó polgárral találkozik, aki megvallja: ő baloldali, majd aláírja a népszavazási íveket. Kifejtette: Magyarországon a szociáldemokrácia kiadó, s ezen nem változtat, hogy Gyurcsány néhány napja együtt pezsgőzött Kapolyival.
Vegyen sorsjegyet, kaphat Suzukit – e kétes értékű ajánlattal hasonlította össze Tarlós azt az érvet, mellyel „az egészségügyi miniszter asszony szokott pipiskedni”, nevezetesen, hogy a biztosítók kifizethetik a vizitdíjat azon betegeknek, akik részt vesznek a szűréseken. Nem mesélik el Horváth Ágnesék, mibe fognak ezek az igen drága vizsgálatok kerülni, s ezt a biztosítók hol építik be az áraikba; hogyan hat mindez a szolgáltatások minőségére; miképpen terhelik majd rá tehát mindezen költségeket az ellátottakra – figyelmeztetett.
„Ne féljetek, nem megyünk haza!” – Dobszay Károly megrendítő erejű, a külhoni magyarok jogállásáról szóló népszavazás által ihletett verse, melyet a Testnevelési Egyetem egy felvidéki hallgatója, Takács Gabriella briliáns szavalata tolmácsolt a hallgatóságnak, az est első perceiben megadta a rendezvény alaphangját. A szavalat hatása alól egyetlen felszólaló sem tudta kivonni magát; így felszólalása elején Csoóri Sándor röviden kitért arra, hogy az egykori magyar területeket soha egyetlen békeszerződés sem ítélte Szlovákiának, hiszen a szerződések értelmében a csehszlovák államhoz kerültek ezek a területek; az autonómia tehát a legalapvetőbb, ami az ott élő magyarságot megilletné.
Csoóri felidézte egy régi beszélgetését Illyés Gyulával. A költő megkérdezte tőle: „Tudod te, milyen a depresszió?” Döbbenetes számokkal támasztotta alá Csoóri, hogy ez a lelki baj és a pánikbetegség legalább egymillió embert kínoz hazánkban. Ebben a helyzetben kerül sor az ország legnagyobb neurológiai intézetének feloszlatására; innen 800 főből mindössze 5 követhette új intézménybe orvosát, miközben a hajléktalanok között fel-felbukkannak az egykori kezeltek. Csoóri emlékeztetett: amikor az 1850-es években megépült „Lipót”, a későbbi OPNI, a Parlament mellett Budapest második legnagyobb épülete volt a XIX. században. Európa hat legnagyobb ideggyógyászati intézményének egyikeként működött ez az intézmény, melyet ma mintegy 4,1 milliárdért veszteget el a magyar állam. A 40 hektáros telken fekvő épület 45-50 milliárdot is megér – folytatta Csoóri, aki személyes élményeit is megosztotta a hallgatósággal; elmondta, hogy egy utolsó vizsgálatra az épületbe érkezve, „mint a román határon”, még autójuk csomagtartóját is megnézték a feketébe öltözött „securitysek”. Az író elmondta: kész arra, hogy a már kihalt intézményben várja társaival Gyurcsányt, Kókát, Bajnait, Horváth Ágnest, hogy választ adjanak nekik: „ki veszi meg a Lipótmezőt és mennyiért?”
Talán nem véletlen, hogy az est témája, a kormányzati hazugság mellett minden beszédben legalább említésre kerültek a pszichiátriai problémák, s rendre Gyurcsány Ferenc ténykedésével kapcsolatban. Kopp Mária egyetemi tanár, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének tudományos igazgatóhelyettese például – hangsúlyozva, hogy általa évtizedekkel korábban elvégzett felméréseket ismertet – többek között arról beszélt, hogy a bűnözőkön végzett hazugságvizsgálatok során akadnak olyan gonosztevők, akiken nem észlelni az emberek jó részénél tapasztalható élettani jelenségek sorát, amikor hazudnak. Ezek az elsődleges pszichopaták, akik színvakok az értékekre, az erkölcsi rendre. Kopp egyébként kiemelte: a létezés pszichológiai alapelve az igazság.
Szintén az elhíresült őszödi beszédre célozgatott Klinghammer István is, aki szembesítette a fiatalabb generációk előtt álló választási lehetőségekkel a hallgatóságot: a „kisebb szókultúrával rendelkező politikusok” által is felajánlott „disznók kultúrája” vagy Szókratészé, amit elsajátítanak. Tennünk kell, hogy ne Herder közismert jóslata teljesedjen be, hanem a magyar kultúrának és nyelvnek fényes jövőt jósló Giuseppe Mezzofanti bíborosé.
Úgy járhat az MSZP tábora, mint a távozó, vert török seregek katonái a Hercegszántó közelében fekvő Karapancsán – mutatott rá Pozsgay. Karapancsa azt jelenti, fekete kéz. A legenda szerint a visszavonuló török seregek jártak erre a XVII. században; akkoriban mocsaras volt a vidék. A teli zsebbel vonuló agákat, bégeket a közkatonák a süppedős iszapba állva, kézről kézre adták tovább, át az ingoványos vidéken, míg ők maguk bele nem vesztek a mocsárba. Sokáig ott maradtak kiálló, feltartott kezeik, ezért lett a vidék „fekete kezekről” elnevezve. Pozsgay Széchenyit idézve arról is beszélt, hogy az igazán sikeres nemzetek megtalálták azt a 3-4 ügyet, amelyet a pártok fölé lehet helyezni, amely összefogja a nemzetet.
origo.hu
A történelem legsötétebb időszaka sejlik fel Magyar Péter újabb botránya kapcsán
