A vészjósló jeleket észre kell venni – indokolta a nyilas-hatalomátvétel 64. évfordulója kapcsán rendezett konferencia létrejöttét Dolmány Balázs, a MEASZ ifjúsági testületének tagja. A rendezvény házigazdája után Hanti Vilmos, a szövetség elnöke tartotta meg „mozgalmi” megnyitóját, „néhány fésületlen megjegyzést téve a nyomdakész előadások előtt”. Hanti leszögezte: a szélsőjobb elleni összefogásban tisztázni kell, kik is tartoznak az antifasiszta összefogás táborába. Megemlékezett arról a szeptemberi incidensről, amely a MEASZ Deák téri rendezvényén történt. Elmondta, hogy a II. világháború kitörésére emlékező gyűlésükön megjelent a Thürmer-féle Munkáspárt „legalább 10-15 vörös zászlóval”, amelyek a betervezett szónokot, Mécs Imrét elriasztották. „Mintha egy MSZMP-nagygyűlésen lettünk volna” – mondta Hanti, majd kijelentette: ez nem volt mindenki számára elfogadható. Azonban hozzátette: az összefogásból nem szabad „a kommunista vonalat kirekeszteni”. „Mi lett volna, ha a második világháború idején a nyugati hatalmak nem állnak szóba a Szovjetunióval? Akkor ma nem lennénk itt.”
Gyilkolászás és világválság
Szubjektív bevezetésében Vitányi Iván – akiről Dolmány elmondása szerint „tudjuk, hogy kicsoda” – október 15-ét olyan gyásznapokhoz hasonlította, mint október 6., november 4. és március 19. Elmondta, hogy fontos élménye volt a fasizmus térhódítása, valamint közölte: „1944-ben fő tevékenységként az ellenállással foglalkoztam”. A nyilas-hatalomátvételt a szélsőjobb genetikus pontjának tartja, mivel az „ebből táplálkozik, hogy hatalmon volt, hogy szabadon gyilkolászhattak, és kiélhették azt az ősfasizmust, amit tudatosan építettek a társadalom egy részében 1920 óta, ez azóta is megtalálható, és annak a folytonosságnak a jegyében kell beszélnünk, amiben ez a folytonosság tovább tudott élni Magyarországon”.
Ormos Mária történész előadásában felsorolta, rendszerezte az Európában kialakult fasiszta diktatúrákat. Szavai szerint 1950-től 1970-ig mindent fasizmusnak tartottak, ami felrúgta a parlamentarizmus intézményét, ám Ormos úgy véli: sötétben minden macska fekete, de van közöttük szürke és csíkos is, ezért szortírozni kell közöttük. Kijelentette: nehéz egyértelmű közös magot találni ezen diktatúrák létrejöttében, akár az eszmei vonulatok terén, akár a nemzeti karakterben keressük, de meghatározó lehet a gazdasági működés elégtelensége és a nemzetközi pénzügyi rendszer instabilitása. Előadását azzal zárta: ha a világgazdaság átcsap világválságba, akkor a lehető legrosszabbra készülhetünk fel.
A fasizmus lába malacka hálószobájában
Póczik Szilveszter a maga egyszerűségében is rendkívül találónak vélte a konferencia címét, mert – mint mondta – „beszélnünk kell arról, hogy a fasizmus betette-e a lábát malacka hálószobájába”. Póczik leszögezte: jelenleg nem azzal a fasizmussal állunk szemben, ami Hitler vagy Mussolini uralmát jellemezte, ezek csak jelvények szintjén vannak jelen. Elmondta: a második világháborút követően a hidegháborúban érdekelt demokráciák és korporatív diktatúrák nem számoltak a fasizmus visszatérésével, ám a rendszerváltások után, újabb feszültségek közepette, új formában ismét megjelent. Póczik előadását azzal zárta, hogy mivel a mögöttünk álló 40 éves időszak elfojtott minden nemzeti eszmét, ezért elképzelhető, hogy ha ez nem így lett volna, akkor „ma vörös zászlók alatt randalíroznának az utcákon”. Meglátása szerint azonban nem gumibottal kell kezelni ezt a problémát, hanem a német „politische bildung” mintájára: iskolával.
Gábor György a „modern antiszemitizmus” szellemtörténeti hátterét és „teológiai gyökereit” igyekezett kijelölni prezentációjában. Meglátása szerint már az ókori történetekben is olyan toposzok vannak jelen, mint a „zsidók kimondhatatlan, rejtett törvénye”, a „mizantrópia”, „az idegenekkel való kegyetlenkedés”, az összeesküvés-elmélet és a „rituális gyilkosság vádja”. Gábor feltette a kérdést, miszerint jogos-e mindezt antiszemitizmusnak nevezni. Kérdésére úgy válaszolt, hogy a fogalmakat lehet másképp használni, csak ahogy fényt bocsát ki a gyertya vagy a villanykörte, úgy az elnevezések között is csupán történeti eltérés van. A „keresztény antijudaizmus” – a Magyar Nemzet publicistáját korábban állatnak nevező vallásfilozófus szerint – pedig onnan ered, hogy a kereszténységnek „értelmeznie kellett azt a teológiai nonszenszt”, hogy egy „élő örökhagyó” örökségébe lépett.
Forgács D. Péter Az osztrák antiszemitizmus hatvan éve és az eredeti szocializáció problémája című előadásában arról beszélt, hogy nyugati szomszédunknál – ahol nem szalonképes a „szoft zsidózás” – az „örökké tegnapiak” antiszemitizmusa bevándorlóellenességgel egészül ki. A szociológus közölte, hogy Ausztriában a náci újraerősödést törvényekkel korlátozzák, szerinte „Magyarország ezzel adós maradt”.
Kommunizmus a liberalizmus pártján
A radikalizmus csomagolása rengeteget elárul a társadalmakról – kezdte előadását Tamás Pál. A szociológus háromféle radikalizmust különböztetett meg: a nyugat-európait, amely tulajdonképpen kicseréli az antiszemita szövegek „zsidó” szavát külföldire; a latin-amerikait, amely baloldali jelszavakkal, tv-bonapartizmussal támadja a globalizációt (Tamás itt egyenlőségjelet tett Hugo Chávez, Orbán Viktor és Robert Fico közé) és a kelet-európai radikalizmust, amely „baloldali jelszavak helyett csak lerohadt nyilaseszméket és -egyenruhákat talált a fridzsiderben”. Tamás kijelentette: „ők nem mondták magukról, hogy ők a fasiszták, de ismerősek voltak a ruhák, erre a ’45 utáni antifasiszta ruhákba beöltözött az ellenfél. Tulajdonképpen egy álarcosbált adunk elő: álfasiszták állnak álantifasisztákkal szemben. Ezek a szerencsétlenek nem fasiszták”. Tamás szerint ezért a fasizmushoz kell egy leromlott állam, a gazdasági elit támogatottsága és olyan középosztály, mint a „házatlan csiga”. „Magyarországon ez utóbbi van csak jelen” – mondta el a szociológus, aki szerint az is komoly problémát jelent, hogy a második világháború után Magyarországon tabuként kezelték ezt a kérdést, amelyet az egyes generációk nem tudnak átadni egymásnak. „Elfogadták áldozatok és hóhérok, hogy most béke van, és együtt hallgattak.” Tamás úgy látja, hogy a radikalizmussal nem a 30-as évek térnek vissza, hanem ezeket a tabukat döntögetik.
Inkább „hozzászólásnak” nevezte Földes György Fasizmus és kommunizmus című előadását, amelyben elmondta: ma Magyarországon egy nagyon erős „underclass” és egy szociális problémákkal küzdő középréteg található, amelynek életébe jövőkép helyett a média által felerősített félelem nyomul. A Politikatörténeti Intézet vezetője a két eszmerendszert összevetve elmondta: míg a kommunizmus humanista eszmékre, addig a fasizmus eleve kirekesztő gondolatokra épül. Földes szerint az sem véletlen, hogy a döntő pillanatokban a liberalizmus mindig inkább a kommunizmus, mint a fasizmus oldalára állt.
