„A függetlenség megőrzését szolgálná a hortobágyi emlékmű”

A Hortobágyra kitelepítetteknek szükségük van emlékműre, amit jövőre, a deportálások kezdetének hatvanéves évfordulójára lenne célszerű felállítani – mondta Rétvári Bence, a KDNP parlamenti és fővárosi közgyűlési képviselője Budapesten kedden, az Alföldre kitelepített 10 ezer áldozat emlékére rendezett megemlékezésen. Eötvös Péter szerint külön emléknapra lenne szükség a kitelepítettek emlékére. 

Rétvári közölte: az éppen 59 éve, 1950. június 23-án megkezdődött deportálások emlékére állítandó műalkotás ötletét támogatta a parlamentben mondott beszédében az Oktatási és Kulturális Minisztérium államtitkára, ahogyan a Fővárosi Közgyűlés kulturális bizottsága, valamint a budai kerületek összes polgármestere is. Elmondása szerint a függetlenség megőrzéséhez járulhat hozzá az emlékmű felállítása. Egyúttal szomorúnak nevezte, hogy a magyarországi rendszerváltásról külföldön nem emlékeznek meg, holott például lengyelországi, 1989-es eseményeit Budapesten is bemutatja a Lengyel Kulturális Intézet. Egy 2008-as, 18 és 25 éves korúak között végzett felmérésre hivatkozva kijelentette: a mai fiataloknak már nem olyan egyértelmű, hogy „milyen fontos a szabadság”. A megkérdezettek tíz százalékának mindegy volt, hogy diktatúrában vagy demokráciában él, 30 százalék nem is foglalt állást, míg 60 százalék mondta „valamilyen szinten fontosnak” a demokráciát.

Külön emléknapra lenne szükség

Eötvös Péter, a 2000-ben alakult Hortobágyi Kényszermunkatáborokba Elhurcoltak Egyesületének elnöke arról beszélt, hogy külön emléknapra lenne szükség, amely a hortobágyi kitelepítésekre hívná fel a figyelmet. Családok ezreit vitték 59 éve ezen a napon 12 munkatáborba az ország nyugati és déli határvidékéről, amelyet az akkori kormányzat a hidegháborús viszonyok miatt nem mondott biztonságosnak – emlékeztetett. A kitelepítetteknek alig egy órájuk volt holmijaik összeszedéséhez, irataikat elvették, s a lakhelyükön csak mintegy fél méter széles ágyon kaptak helyet.

Kényszermunkájukat a környező falvak állami gazdaságaikban végezték egészen addig, amíg az első Nagy Imre-kormány 1953 júliusában amnesztiát hirdetett, és az év őszén feloszlatták az internálótáborokat. A kárvallottak azonban előző lakhelyeikre nem mehettek vissza, és csak segédmunkára vették fel őket – mutatott rá. A rendszerellenesnek nyilvánított elhurcoltak házát, vagyonát így végleg elkobozták, amivel a lakosságot akarta a hatalom megfélemlíteni. Az áldozatokat azóta sem kárpótolta senki, ezért célul tűzték ki, hogy ez megtörténjen – tette hozzá.

(MTI)