1889. július 30-án indult útjára az első közforgalmi, normál nyomtávú, menetrendszerűen közlekedő villamos Budapesten. Az eredeti útvonalon – Egyetem tér, Kecskeméti utca, Kálvin tér, Stáció (ma Baross) utca, Köztemető – ma már nem jár villamos, és a sebessége sem felelne meg a mai kor igényeinek, hiszen 15 km/h-s sebességgel közlekedett.
A bevezetést megelőzően, 1887. november 28-án kísérleti jelleggel már közlekedett villamos a városban a Teréz körút Nyugati pályaudvar és Király utca közti szakaszon. Ez Európában egyedülálló volt, hiszen a kontinensen ez a villamos volt az első, városon belül közlekedő közúti villamosvasút.
Szintén unikum, hogy a német Siemens & Halske cég, amely a villamosokat szállította Magyarországra, itt próbálta ki először az úgynevezett alsóvezetékes rendszert, amely aztán több mint 30 évig szolgált Budapesten. A villamosok alsó áramellátással közlekedtek, mert a főváros nem engedélyezte a felsővezetékek kiépítését – ez a folyamatos átállásnak köszönhetően 1924-re valósult meg.
A siker magával hozta a villamosközlekedés fejlesztését, és 1891-ben megalakult a Budapesti Városi Vasút (BVV), amely kizárólagos jogot kapott a Népszínház utcai, a Király utcai és a rákoskeresztúri vonalak üzemeltetésére.
A villamosítás elérte a lóvasutat is, mert az üzemeltető Budapesti Közúti Vaspálya Társaság (BKVT) rájött, hogy a lovak abrakja drágább az elektromos áramnál. Így 1898-ra szinte valamennyi lóvasutat villamosították.
A városban közlekedő villamosok tehát főként a két vállalat égisze alatt közlekedtek: a páros számú járatok a BVV, a páratlanok a BKVT tulajdonában voltak. Ez természetesen konkurenciaharchoz vezetett, ami a fejlesztések összehangolatlanságát vonta maga után egészen 1918-ig, amikor a vállalatok köztulajdonba kerültek, és egyesítették őket.
rendőrkapitány
Kóros elmeállapotú nő akart bírót és rendőrkapitányt ölni
A hivatalokat is megfenyegette.
