Vasárnap zsúfolásig telt a szatmárcsekei református templom: a különféle felekezetekhez tartozó hívek a Magyar Kultúra Napja közeledtével nemzeti imádságunk, a Himnusz előtt tisztelegtek. A köztársasági elnök a Himnusz „érvényességéről” és „korszerűségéről” folyó vitákra célozva leszögezte: nemzeti imádságunk romolhatatlan, nem lehet vele visszaélni, és nem lehet leváltani, nem helyettesíthető semmilyen más költeménnyel vagy zeneművel. Alkalmas arra, hogy mindenkit befogadjon és egyesítsen. Bensőséges kapcsolatban áll az Alkotmánnyal, nemcsak a legszebb magyar nyelven szóló műalkotás, de szimbólum, a magyar szuverenitás egyik kifejezője is.
Sólyom László hangsúlyozta, a kulturális értelemben vett magyar nemzet alapja a magyar nyelv – Kölcseyvel szólva: „haza, nemzet és nyelv, három egymástól válhatatlan dolog”, ahol is a nyelv az első. Nyomatékosította, elnöksége fő törekvése, hogy Európában megismertesse és elfogadtassa a határoktól és állampolgárságtól független kulturális nemzet fogalmát. Emlékeztetett, a Himnusz annak idején ugyanúgy a modern Magyarország megteremtésének része volt, ugyanaz a korszellem hívta életre, mint nemzeti intézményeinket: a Magyar Tudományos Akadémiát, a Nemzeti Színházat vagy a Nemzeti Könyvtárat. A magyar kultúráról szólva úgy fogalmazott: nagy öröm, hogy jelen van a nagyvilágban, ugyanakkor egységet alkotva él a Kárpát-medencében. Rávilágított: a kultúra fogalma igen tágas – a politikának, a hétköznap életnek, a műszaki tevékenységeknek egyaránt van kultúrájuk, a kulturális javak létrehozása maga is kultúra, vagy éppen maga a kultúra. Fontosnak nevezte, hogy egy-egy táj kulturális értékei a természeti értékekkel együtt fennmaradjanak. E célt szolgálja a Szamár-beregi Natúrpark is, amit az országban ötödik ilyen szerveződésként a köztársasági elnök jelenlétében hívtak életre Fehérgyarmaton.
A képek a szerző feltételei
Bölcskei Gusztáv igehirdetésében arra emlékeztetett, az embernek nem tiszte sem vádolni, sem ítélkezni, tiszte viszont tanúnak lenni, és tanúságot tenni a helyes, a jó, a szép, a hitben születő közösségi-nemzeti kultúra mellett. Kocsis Fülöp a mai kor fájó ellentmondásaként említette, hogy miközben a művészek nem találják a közönséget, a közönség éhezik a művészetre. Ennek okát abban látta, hogy míg a mai művész csak önmagáról akar érvényeset mondani, addig az egyszerű ember a szépet, a tisztát keresi, ami a fogyasztói társadalom sivárságával szemben a teremtett világról képes szépet és igazat mondani. Jankovich Marcell visszautalva Sólyom László szavaira, a magyar nyelv kultúramegtartó szerepét és erejét tartotta fontosnak kiemelni.
Szatmárcseke kiemelt helyet foglal el a magyar kultúra történetében: birtokaira visszavonulva ebben a faluban írta a meg 1823. január 22-én Kölcsey Ferenc nemzeti imádságunkat. Az eseményre a Hymnus születésnapjához legközelebb eső, de azt megelőző januári vasárnapon emlékezik immár 15 éve a Kölcsey Társaság. A társaság emlékplakettjének átadására is hagyományosan ekkor kerül sor: idén a díjat Jankovich Marcell vehette át.
