A 2009-ben Lengyelországban a Rytm által kiadott kitűnő minőségű kétnyelvű album – melynek bizony ott volna a helye az iskolák, középiskolák könyvtárainak polcain – Magyarországon a Széphalom Könyvműhely terjesztésében lesz hozzáférhető. Mezey Katalin igazgató közös múltunkat felidézve beszélt arról a 2000 lengyel légiósról, akik az 1848–1849-es magyar szabadságharcban küzdöttek.
A mintegy 1000 eddig sehol sem publikált felvétel komoly hiánypótló funkciót tölt be, híven dokumentálva ezt a magyar–lengyel kapcsolatok 1100 éves történetében is egyedülálló időszakot, amikor – mint azt Jeszenszky Géza volt külügyminiszter is kiemelte – a két „ellentábor” tagja a történelmi helyzet ellenére is komoly szövetséges és barát tudott maradni.
– A múlt ismerete nem öncél és nem a történészek kedvtelése. Hiánya nemzeti tragédiákhoz vezetett – hangoztatta Jeszenszky. Hozzáfűzte: nem a véletlen műve, hogy a Kádár-rezsim módszeresen hamisította meg a lengyel–magyar közös múlt emlékeit és ténykedett, sajnos nem sikertelenül, a lengyelek melletti szimpátia elsorvasztásán. A több mint 100 ezer lengyel menekült befogadásának emléke már csak a Horthy Miklósról és korszakáról a Kádár-rendszerben kialakított sematikus kép miatt is kényelmetlen volt.
A magyarok nem hódoltak be az idegen diktatúrának, sokan még hazánk 1944-es német megszállása után is az ellenállást választották, kiállva a lengyel menekültek mellett. Emiatt komoly bajba kerültek, vagy akár az életüket is feláldozták. Ez szintén nem illett Kádárék ízléséhez, mint ahogy az ellen is küzdöttek, sajnos nem sikertelenül, hogy ne alakuljon ki hazai szimpátia a Szolidaritás mozgalommal. Márpedig a segítségnyújtás története éppen a lengyel–magyar szolidaritásról szól. A korabeli társadalom minden rétege kiállt a lengyelek mellett, erről tanúskodik a kötet végén található, több száz nevet tartalmazó lista is, mely tartalmazza a cserkész, a postáskisasszony nevét is, akik részt vettek a lengyelek megsegítésében.
Jeszenszky és Gregorz Lubczik egyaránt kiemelte, hogy a könyv képanyagának jelentős részét adják azok a felvételek, melyek negatívjait Antall Erzsébet (idősebb Antall József leánya) őrizte meg. Antall József néhai miniszterelnök édesapja, idősebb Antall József belügyminisztériumi tanácsos (1896-1974) ugyanis jelentős részt vállalt a lengyel menekültek ellátásának megszervezésében. A fotókat egyébként sofőrje, Ruttkai Gyula készítette.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!