Ez az igényesség elmondható az épület külsejéről is. A homlokzaton alkalmazott sárga tégla a belső tér díszítésénél is megjelenik. Az épületkülső jellegzetes ékességei a falpilléreken lévő ökör- és sertésfejet ábrázoló gipszstukkó díszítőelemek. A félköríves ablakok záróköveit szatírfejek, az ereszszegélyeket palmettadíszek és oroszlánfők díszítik. A IV-es számot viselő Hunyadi téri sok tekintetben hasonlít testvéreihez, a vele szinte egy időben épült másik négy vásárcsarnokhoz. Születésének előtörténete, hogy a boldog békeévek idején a megkérdőjelezhetetlen építész szaktekintélyekből álló Fővárosi Közmunkák Tanácsa megállapította, hogy a dinamikusan növekvő városban nem tartható, hogy 44 olyan szabadtéri piac működjön, amelyek semmilyen szempontból nem felelnek meg a nagyvárosi élet elvárásainak. (E piacok a leírások alapján hasonlatosak lehettek a mai kínai piacokhoz, ahol piszkos kartondobozokból árulják a hamisított csempészárut.) Ekkor döntöttek arról a városatyák, hogy korszerű vásárcsarnokokat építenek a régi piacok helyén (I. Fővám tér, II., Rákóczi tér, III., Klauzál tér, IV. Hunyadi tér és V. Hold utca), a többit pedig bezárják.
A Hunyadi téri csarnok okosan kitalált létesítmény volt, ahol a szekereken beérkező áru raktározására egy hatalmas, boltozatos pinceteret alakítottak ki, ahol minden kofának megvolt a maga elkerített tárolója. A rakodók innen teherlift segítségével pótolták az egy szinttel feljebb eladott árut, így fönt sosem volt több zöldség és hús a szükségesnél. Ez nagyjából így mehetne ma is. Mivel azonban ma kisebb a kereskedelmi forgalom, mint egykor lehetett, ezért a hatalmas pinceterem nagyrészt üresen áll. Kellő átalakítással kiválóan alkalmas lenne akár vendéglátóegységnek, akár diszkónak vagy kiállítóteremnek.
Mindehhez alapvetően a vásárcsarnok és a hozzá tartozó Hunyadi tér teljes rekonstrukciójára volna szükség. Sajnos azonban az előző, szocialista városvezetés valahogyan elbukta az európai uniós főtér-rekonstrukciós pályázatot, miközben boldog-boldogtalan szökőkutat avatott országszerte. Pedig a főépítész, Bene Attila által rendelkezésünkre bocsátott pályázati dokumentáció egy átgondolt és kellően alátámasztott akciótervet jelenít meg a csarnok és a tér teljes rekonstrukciójára, információja pedig nincsen arról, hogy mi lehetett az elutasítás oka. Ezt annál inkább sajnálja, mert szerinte a csarnok egy megfelelően elvégzett rekonstrukció után igenis képes lenne fenntartani magát, de azt, hogy a felújításhoz szükséges 1,5-3,0 milliárd forintot később maga termelje ki, azt már illuzórikusnak tartja.
Piackultúra újjáélesztése
Sajnos azonban hiába a kidolgozott tervek, ha se az idén, se jövőre nem várható olyan pályázat, amely forrást teremthetne a csarnok és a tér együttes megújításához. Enélkül magánbefektetőt sem remélnek – mondotta Simonffy Márta alpolgármester (civilben textilművész), akinek hangsúlyozottan szívügye a városrehabilitáció. Szerinte leghamarabb 2013-ban lesz esély a csarnok és a tér együttes rekonstrukciójára ismét pályázni – talán a Norvég Alapnál, talán a Széchenyi-terv keretében. De addig is kis lépésekkel próbálnak javítani a mostani állapotokon. Mindenekelőtt meg szeretnék állítani a terület szlömösödését, azaz hatósági eszközökkel (kamera, megerősített közterület-felügyelet) igyekeznek megszabadítani azoktól az elemektől, akik viselkedésükkel vagy életmódjukkal rontják a normális emberek közérzetét.
Simonffy Márta – a korábbi elképzelésekhez hasonlóan – egy olyan hangulatos és rendezett Hunyadi teret képzel el, ahol kulturált polgárok szívesen töltik el az idejüket, szívesen vásárolnak akár az őstermelői piacon, akár a csarnokban. Miután lekerült a napirendről a Hunyadi téri mélygarázsépítés sok lakossági indulatot generáló terve, ma már megvan az egyetértés az önkormányzatban: a jelenleg fűmentes, kaviccsal fedett Hunyadi térnek egy átfogó és szakszerű parkrendezésen kell átesnie, hogy a jövőben tényleg zöldterületként lehessen számon tartani. Ehhez már el is készültek a tervek, amelyek részleteiben is (ódon kandeláberek, kovácsoltvas padok, zenepavilon, tavacska) a környék századfordulós hangulatát igyekeznek visszahozni – mondta. Ennek részeként a mai, igénytelen vasasztalokat egységesen esztétikus és az építészeti környezetbe illő asztalokkal szeretnék felcserélni. Simonffy Márta álmaiban tematikus piaci alkalmak meghonosítása szerepel, miként ez Franciaországban vagy Olaszországban is a polgári élet megszokott része, és mellesleg turisztikai vonzerőt is jelent.
