Mi lesz veled, vásárcsarnok? + Videók

A Hunyadi téri vásárcsarnokot 1897-es felépülte óta nem újították fel. A ma is működő fedett piac tehát nem úgy néz ki, ahogyan egy világörökségként megóvandónak minősülő Terézvárosban helyénvaló volna. A kilátások azonban nem jók.

Az elmúlt 115 év során egyrészt akkor nyúltak hozzá, amikor a háborús bombatalálat miatt átszakadt tetőt állították helyre, másrészt akkor, amikor műemléki szempontok figyelmen kívül hagyása mellett építettek bele ezt-azt önkényesen. A jelenlegi tulajdonos VI. kerületi önkormányzat a rendszerváltás óta szövöget terveket a megmentésére, de eddig csak nagyívű álmokra futotta, pénz és támogató sosem akadt a megvalósításhoz. Sem pályázati, sem befektetői. Márpedig önerőből még szépségtapaszra sem futja. Az agónia tehát egyelőre prolongálva. A szakértő felújítás nélkül még két-három évet jósol neki, utána vége a dalnak: akár az is előfordulhat, hogy balesetveszély miatt be kell csukni.

Polgári csarnoklakások

A Cziegler Győző tervei alapján 1897-ben épült vásárcsarnok helyi védelem alatt áll. A háromhajós, bazilikális elrendezésű csarnokteret az Eötvös utca és a Hunyadi tér felől egy-egy kétemeletes bérháztraktus fogja közre, ahol összesen húsz, nagy alapterületű és belmagasságú lakás található. Ezekben a ma lezárt, porlepte, szakadt redőnyös, gipszstukkós ingatlanokban egykor jómódú tisztviselők és más középpolgári egzisztenciák éltek. A míves lépcsőházi korlát kovácsolt vasból, a lépcső vörös mészkőből készült, míg az ajtók és ablakok a legjobb asztalosok keze nyomát dicsérik.

A lakóházi szárnyat a 2140 négyzetméteres, ma is piacként működő csarnoktértől mindössze egy ajtó választja el. A belső térben szembeötlő, hogy a szocializmus évtizedeiben milyen elképesztően magasról tettek a műemlékekre. Ezt bizonyítják a csarnok három sarkába – nyilván engedéllyel – beleépített otromba, szögletes téglatornyok, az alumínium hullámlemezzel burkolt pavilonok itt-ott megtoldva házilag eszkábált tákolmányokkal, vagy említhetjük a trópusokat idézni szándékozó nádfedeles zöldségesbódét is. Az oldalhajókban azonban csodálatos módon még megvannak az eredeti kofastandok a maguk ide illő öntöttvas díszítéseivel, egyszerű, de korabeli rácsaival.

A bodegakáoszt leszámítva a csarnokbelső viszonylag ép és karbantartott. Felnézve hosszasan el lehet gyönyörködni a tetőszerkezet acéltartóinak szegecselt, ellipszis ívű formáiban. Látszik, hogy az építtetők annak idején engedték a tervező fantáziáját kibontakozni, noha nyilván lehetett volna jóval olcsóbb megoldást is találni. Hiába, ez a csarnok egy másik kor szülötte, amikor nem minden a minimalizmusról szólt!

Ez az igényesség elmondható az épület külsejéről is. A homlokzaton alkalmazott sárga tégla a belső tér díszítésénél is megjelenik. Az épületkülső jellegzetes ékességei a falpilléreken lévő ökör- és sertésfejet ábrázoló gipszstukkó díszítőelemek. A félköríves ablakok záróköveit szatírfejek, az ereszszegélyeket palmettadíszek és oroszlánfők díszítik. A IV-es számot viselő Hunyadi téri sok tekintetben hasonlít testvéreihez, a vele szinte egy időben épült másik négy vásárcsarnokhoz. Születésének előtörténete, hogy a boldog békeévek idején a megkérdőjelezhetetlen építész szaktekintélyekből álló Fővárosi Közmunkák Tanácsa megállapította, hogy a dinamikusan növekvő városban nem tartható, hogy 44 olyan szabadtéri piac működjön, amelyek semmilyen szempontból nem felelnek meg a nagyvárosi élet elvárásainak. (E piacok a leírások alapján hasonlatosak lehettek a mai kínai piacokhoz, ahol piszkos kartondobozokból árulják a hamisított csempészárut.) Ekkor döntöttek arról a városatyák, hogy korszerű vásárcsarnokokat építenek a régi piacok helyén (I. Fővám tér, II., Rákóczi tér, III., Klauzál tér, IV. Hunyadi tér és V. Hold utca), a többit pedig bezárják.

A Hunyadi téri csarnok okosan kitalált létesítmény volt, ahol a szekereken beérkező áru raktározására egy hatalmas, boltozatos pinceteret alakítottak ki, ahol minden kofának megvolt a maga elkerített tárolója. A rakodók innen teherlift segítségével pótolták az egy szinttel feljebb eladott árut, így fönt sosem volt több zöldség és hús a szükségesnél. Ez nagyjából így mehetne ma is. Mivel azonban ma kisebb a kereskedelmi forgalom, mint egykor lehetett, ezért a hatalmas pinceterem nagyrészt üresen áll. Kellő átalakítással kiválóan alkalmas lenne akár vendéglátóegységnek, akár diszkónak vagy kiállítóteremnek.

Mindehhez alapvetően a vásárcsarnok és a hozzá tartozó Hunyadi tér teljes rekonstrukciójára volna szükség. Sajnos azonban az előző, szocialista városvezetés valahogyan elbukta az európai uniós főtér-rekonstrukciós pályázatot, miközben boldog-boldogtalan szökőkutat avatott országszerte. Pedig a főépítész, Bene Attila által rendelkezésünkre bocsátott pályázati dokumentáció egy átgondolt és kellően alátámasztott akciótervet jelenít meg a csarnok és a tér teljes rekonstrukciójára, információja pedig nincsen arról, hogy mi lehetett az elutasítás oka. Ezt annál inkább sajnálja, mert szerinte a csarnok egy megfelelően elvégzett rekonstrukció után igenis képes lenne fenntartani magát, de azt, hogy a felújításhoz szükséges 1,5-3,0 milliárd forintot később maga termelje ki, azt már illuzórikusnak tartja.

Piackultúra újjáélesztése

Sajnos azonban hiába a kidolgozott tervek, ha se az idén, se jövőre nem várható olyan pályázat, amely forrást teremthetne a csarnok és a tér együttes megújításához. Enélkül magánbefektetőt sem remélnek – mondotta Simonffy Márta alpolgármester (civilben textilművész), akinek hangsúlyozottan szívügye a városrehabilitáció. Szerinte leghamarabb 2013-ban lesz esély a csarnok és a tér együttes rekonstrukciójára ismét pályázni – talán a Norvég Alapnál, talán a Széchenyi-terv keretében. De addig is kis lépésekkel próbálnak javítani a mostani állapotokon. Mindenekelőtt meg szeretnék állítani a terület szlömösödését, azaz hatósági eszközökkel (kamera, megerősített közterület-felügyelet) igyekeznek megszabadítani azoktól az elemektől, akik viselkedésükkel vagy életmódjukkal rontják a normális emberek közérzetét.

Simonffy Márta – a korábbi elképzelésekhez hasonlóan – egy olyan hangulatos és rendezett Hunyadi teret képzel el, ahol kulturált polgárok szívesen töltik el az idejüket, szívesen vásárolnak akár az őstermelői piacon, akár a csarnokban. Miután lekerült a napirendről a Hunyadi téri mélygarázsépítés sok lakossági indulatot generáló terve, ma már megvan az egyetértés az önkormányzatban: a jelenleg fűmentes, kaviccsal fedett Hunyadi térnek egy átfogó és szakszerű parkrendezésen kell átesnie, hogy a jövőben tényleg zöldterületként lehessen számon tartani. Ehhez már el is készültek a tervek, amelyek részleteiben is (ódon kandeláberek, kovácsoltvas padok, zenepavilon, tavacska) a környék századfordulós hangulatát igyekeznek visszahozni – mondta. Ennek részeként a mai, igénytelen vasasztalokat egységesen esztétikus és az építészeti környezetbe illő asztalokkal szeretnék felcserélni. Simonffy Márta álmaiban tematikus piaci alkalmak meghonosítása szerepel, miként ez Franciaországban vagy Olaszországban is a polgári élet megszokott része, és mellesleg turisztikai vonzerőt is jelent.

Az alpolgármester asszony ugyanakkor nincs elkeseredve amiatt, hogy egyelőre esélytelen a vásárcsarnok rendbetétele. Meggyőződéssel vallja, hogy már a legkisebb pozitív változás is termékenyítőleg fog hatni a városrészre. A továbbiakban pedig az alaposan végiggondolt tervekkel, ugrásra készen várják a pályázati lehetőséget a műemléki felújításra, funkcióbővítésre. Bízik benne, hogy még ebben a választási ciklusban megoldódik a vásárcsarnok örökölt és akut problémája, és öt év múlva a 120. születésnapját már a városrész világörökségi címéhez méltó megjelenéssel ünnepelheti „Budapest Székesfőváros IV. számú vásárcsarnoka”, a Hunyadi téri.