A Le Figaróban minap a magyar kormányfőről megjelent igen negatív hangvételű írás kommentjei között szinte kivétel nélkül a magyar kormány lépéseit dicsérik a hozzászólók. Egyikük szerint végre van az unióban egy keménykezű miniszterelnök, aki nem hajol meg első szóra a brüsszeli dörgedelmek előtt. Másikuk úgy véli, Franciaországnak is hasonló szellemiségű vezetőre lenne szüksége érdekei megfelelő érvényesítése érdekében.
A Liberation vonatkozó cikkében a magyar demokrácia végéről, diktatórikus intézkedésekről olvashatunk, a véleményformálók zöme azonban itt sem a tollforgató megszállott éljenzője. Brüsszel megszokhatta, hogy diktálhat, most végre akad valaki, aki szembeszáll vele, írja egyikük.
„Ettől még nem vagyunk diktatúra”
A pénteki Válság Budapesten, süllyed a középosztály című Figaro-anyagban újabb ostorcsapások záporoznak a magyar kormányra, miközben a francia hozzászólók továbbra sem látják a demokrácia zsákutcáját Magyarországban. „Helmut” például nem tesz mást, mint a magyar alaptörvény Alapvetésének „B” cikkéből idéz a megszűnő köztársaság rémképét felfestő újságírónak. Magyarország független, demokratikus jogállam. Magyarország államformája köztársaság, citálja az első és második rendelkezést a kommentelő, és hozzáteszi: „Franciaországban is dühösek az emberek egy-egy egyoldalú kormányzati döntés miatt, de ettől még nem vagyunk diktatúra.”
A Le Monde Magyarország leminősítését tárgyaló írásához való hozzászólásában Maria a Fitch-vezér Ladreit de Lacharrière és Nicolas Sarkozy közötti meleg barátságról ír. Úgy fogalmaz, Lacharrière egyelőre még nem pályázhat a becsületrend büszke parancsnoka címre.
Belpolitikai motivációk
Ezek után Fejérdy Gergelyhez, a külügyi intézet frankofón területeken jártas munkatársához fordultunk: vajon mi lehet az oka, hogy a francia véleménynyilvánítók ennyire díjazzák a különutasnak bélyegzett magyar politikai lépéseket.
„A válasz többrétű, ugyanis a francia politika, illetve a napilapok magyar eseményekre tett reakciói egyértelműen belpolitikai vonatkozással is bírnak. A 2012-es elnökválasztások küszöbén a jobbközép kormány fontosnak tartja, hogy minél élesebben eltávolodjon a Franciaországban erősnek számító szélsőjobbtól. Azzal, hogy a jobboldali magyar kormányt szélsőségesnek, demokráciatiprónak állítja be, teljesíti ezt a feladatot. A hétköznapi francia emberek számára azonban ez teljességgel megdöbbentő” – magyarázza az intézet főmunkatársa.
1789 a kiindulópont
A Franciaországból két napja hazaérkező Fejérdy Gergely kifejtette: az éles hangvételű lapcikkeket a komoly létszámú magyarországi francia kolónia értetlenül olvassa, hiszen a felhozott vádakkal nem szembesül nap mint nap. „Ezek az emberek gyakran szólnak hozzá a francia sajtóban megjelenő írásokhoz, hiszen ők nem érzékelnek diktatórikus lépéseket hazánkban. A negatív kampány tehát politikai indíttatású. Ugyanakkor nem árt figyelembe venni, hogy a franciák teljesen más szemlélettel közelítik a szabadságot, a demokráciát, mint a többi európai. Ők az 1789-es alapot tekintik a kiindulópontnak, ami pedig ettől eltér, az már gyanús.”
Érdekes, hogy Fejérdy az általunk idézett egyik hozzászólást is érintette. – Olvastam olyan francia írást is, melynek szerzője azt hitte, a magyar alaptörvényben a Nemzeti hitvallás élén álló – a Himnuszból vett – idézetet erre az alkalomra „költötte” a magyar kormány.
A Brüsszelből érkező, olykor indokolatlanul kritikus hangokat bíráló hozzászólók egy részének tehát nem tetszik az unió hangneme. Az általunk megkérdezett elemző azt is megerősítette: Franciaországban egyre erősebb az euroszkepticizmus. A növekvő munkanélküliség közepette miért kellene a franciáknak fizetniük a fejük búbjáig eladósodott országok helyett? – teszik fel a kérdést többen és többen. Az euroszkepricizmust politikai programjának deklarált részeként számon tartó szélsőjobb mellett immár a szocialista párton és a kormányzó UMP-n belül is kialakult egy szárny, mely negatív szemlélettel tekint a legsötétebb napjait élő egyesült Európára.
origo.hu
Így tették tönkre az egyik legnépszerűbb magyar színész családját
