Az igen szegényes körülmények között élő család pusztaszeri otthona nem ér sokat, nem is érti, miért kellett a banknak – csodálkozik a község polgármestere, Máté Gábor, aki jól ismeri a körülményeket. Az anyának volt munkahelye, a férj azonban nem talált évek óta, és alkalmi munkákból próbált megélhetést biztosítani két kiskorú gyermeküknek. Hiába éltek becsületes, józan életet, a jövedelmük elégtelen volt önmaguk fenntartásához, habár – mint hozzáteszi a polgármester – volt, hogy helytelenül ítélték meg saját anyagi lehetőségeiket, és többet költöttek, mint amit megengedhettek maguknak. Egy idő után gyülekezni kezdtek a kifizetetlen közműszámlák, és az önkormányzat felé is adótartozást halmoztak fel, de nem ezek miatt kellett elhagyniuk a lakásukat.
Információnk szerint a két gyerek és az anya átmenetileg rokonnál kapott szállást. Nem tudni, mi lesz velük. Az önkormányzat tehetetlen az ügyben, nem tud szükséglakást biztosítani nekik, mert nem áll rendelkezésére ilyen.
Már 78-an vannak
Az elmúlt másfél év során 78 ember halt meg kifizethetetlen banki hiteltartozás miatt – állítja saját számaira alapozva Vajda Attila, a Magyar Polgári Jogvédő Mozgalom alapítója, akit a haláleset után keresett meg a pusztaszeren öngyilkos apa idősebbik leánya.
Az elmondása szerint keresztényi könyörületességből, karitatív alapon tevékenykedő Vajda sajnálja, hogy nem előbb szóltak neki, mivel biztos benne, hogy meg tudott volna egyezni a bankkal, mint ahogy eddig minden egyes általa felvállalt ügyben megnyugtató megoldást sikerült elérnie. Állítja, hogy a bankok tudatosan teremtenek olyan helyzetet, amelyben esélye sincs az ügyfélnek, azonban mihelyst jogilag felkészült emberrel találják szembe magukat, akinek megvannak a szakszerű érvei, és akit nem lehet csak úgy lerázni, előbb-utóbb kénytelenek peren kívüli megegyezésre jutni az adóssal. Mint mondja, az adósnak éppúgy, mint a banknak, a peren kívüli megegyezés a legjobb megoldás, de ehhez a bankok elutasító és rosszindulatú hozzáállása miatt többnyire moderátorra van szükség. Általában a futamidő-hosszabbítás és a hiteltartozás egy részének elengedése elfogadható megoldást jelent mindkét félnek, de míg idáig eljut az ügy, le kell játszani minden egyes ügyben a bankokkal a meccset.
A jogvédő a magyar bíróságok felkészületlenségét és bátortalanságát okolja amiatt, hogy a szerinte nyilvánvaló hibáktól hemzsegő hitelszerződések ügyében eddig nem mert határozottan állást foglalni a becsapott félre-, illetve nem kellően tájékoztatott ügyfelek mellett. A bírók a kevésbé kockázatos utat választják: a gyengébbnek ítélt fél elutasítását. Vajda Attila szerint emiatt Magyarországon nincs jogegyenlőség.
