A Magyar Honvédség 34. Bercsényi László Különleges Műveleti Zászlóaljának eddig Afganisztánban szolgálatot teljesítő műveleti csoportja visszafogadására Szolnokon, az Ittebei Kiss József Hadnagy Helikopter Bázison került sor. Az ünnepélyes állománygyűlésen a miniszter kardokkal ékesített szolgálati jelvényekkel tüntette ki azokat a katonákat, akik fegyveres összecsapásban vettek részt afganisztáni küldetésük során. E kitüntetést kifejezetten a „puskaport szagolt” katonák számára alapította nemrégiben a honvédelmi miniszter. Ezt követően az ejtőernyős fegyvernem fennállása óta hősi halált halt magyar bajtársak emlékművénél helyeztek el koszorúkat, majd a miniszter felavatta az ejtőernyős alakulat múltját feldolgozó kiállítást. Az ejtőernyős napot civil közönségnek rendezett fegyverzet-bemutatóval ünnepelték, amit ejtőernyős ugrások és harci bemutató tett igazán látványossá.
Fotó: Bertók T. László
Haza, hűség, becsület
A Különleges Műveleti Zászlóalj a Magyar Honvédség elit alakulata, melyet a köznyelv helytelenül mint „deszantos” vagy „kommandós” is szokott emlegetni. A rendszerváltás előtt a legendás Furkó Kálmán parancsnok nevéhez kötődött ez a különleges, ugyanakkor sok titok és legenda övezte szolnoki alakulat.
A „haza, hűség, becsület” jelszavakat magáénak valló mai egység katonái alighanem a Honvédség legkeményebb, a közelharcban legkiválóbb harcosai. Feladataik között a legfontosabb a különleges felderítés, amelyre hadműveleti, hadászati szintű parancsnok adhat utasítást olyan adatok megszerzése céljából, amelyek a katonai felső vezetés stratégiai döntéseit segíthetik elő. Az ilyen felderítés célja, hogy információt szerezzen a szemben álló fél erejéről, tevékenységéről, szándékairól. A különleges erők alkalmazására akkor kerül sor, amikor a hagyományos erőkkel a feladat nem megoldható. Ezek a „legrázósabb” missziókat jelentik, olyan ellenséges ellenőrzés alatt lévő területeken, amelyek kívül esnek a hagyományos fegyverrendszerek (páncélosok, tüzérség, stb.) és manőver erők alkalmazási területén. A különleges felszereléssel ellátott zászlóalj hagyományostól eltérő hadviselésre kiképzett katonái képesek akár ejtőernyővel ledobva, akár más módon behatolni ellenséges területre, ott megtámadni adott célpontokat, majd onnan – lehetőleg veszteség nélkül –, az elvárt hírszerzési adatok birtokában visszatérni, vagy az információkat megfelelő helyre továbbítani.
Az ejtőernyős alakulat „őstörténete”
A magyar katonai ejtőernyőzés története 1918-ig nyúlik vissza, amikor Boksay Antal a pergienei repülőtéren végrehajtotta első ejtőernyős ugrását. Tettével azt bizonyította, hogy az ejtőernyő alkalmas a pilóta életének megmentésére, de egyúttal egy új fegyvernem születésének elindítójává is vált. A trianoni békeszerződés korlátozta a magyar haderő fejlesztését (az összlétszám nem lehetett több 25 ezer főnél, nem rendelkezhettünk páncélosokkal, repülőgépekkel és nehéztüzérséggel), így más országok hadseregeivel ellentétben a Magyar Királyi Honvédség sokáig nem rendelkezhetett ejtőernyős alakulattal sem. A fegyverkezési egyenjogúságunkat biztosító Bledi egyezmény (1938) évében azonban Szombathelyen megalakult az első, önkéntesekből álló kísérleti ejtőernyős keret vitéz Bertalan Árpád árkász százados vezetésével. Bertalan Árpád az első világháborúban az akkori elit egységek, a rohamcsapatok tisztjeként szolgált. Az 1. Ejtőernyős Zászlóalj 1940-ben alakult meg. A II. világháború során Savoya Marchetti SM 75-ös repülőgépekből hajtottak végre bevetéseket.
Bekerülni könnyű, helytállni nehéz
Az USA-ban, törzstiszti akadémián végzett Sándor Tamás ezredes irányításával működő Különleges Műveleti Zászlóalj belső toborzással, vagyis más alakulatok katonáiból tölti fel állományát. Az itt szokásos „Pitt Bull” kiképzés keménységéről azonban mindent elmond az a tény, hogy a lemorzsolódás 75-80 százalékos. Ide csak valóban a legjobb fizikai és mentális kondícióban lévő 20-25 éves fiatalembereknek van esélyük bekerülni, akik aztán ha kibírják a szélsőséges megpróbáltatásokat, ejtőernyős, harci búvár, műszaki, egészségügyi és híradós kiképzést is kapnak a felkészítés másfél éve során. A különleges alakulat átlagéletkora ma 29 év, és 98 százalékuk hajtott már végre különleges műveleti feladatot Afganisztánban, vagy egyéb NATO-bevetéseken. Az egység katonái sokszor vesznek részt hasonló amerikai alakulatokkal közös bevetéseken. A rájuk jellemző színvonal nemzetközi mércével mérve is kimagasló. Néhány hónapja az USA európai különleges műveleti parancsnoka, illetve a 10. különleges műveleti ezred képviselői zászlószalag adományozásával köszönték meg a magyar katonák hősiességét és az amerikai bajtársaknak harctevékenység során nyújtott segítségét.
