„Rosszabb a helyzetünk, mint Indiáé, és nem Kenyával kéne versenyezni”

Kenyával akar versenyezni Magyarország vagy Szlovákiával? – tette fel a kérdést a Mai Manó házban szerda este az LMP lemondott képviselője.

„Most jön csak a neheze a kisvállalkozók számára, ők most érzik meg a 2008-ban kezdődött gazdasági világválságot” – így indította Antalffy Gábor azt az Ökopolisz Alapítvány szervezésében létrejött szerdai beszélgetést, amelyet a Mai Manó ház Napfényműtermében tartott az LMP által alapított szervezet. A Kereskedők és Vendéglátók Országos Érdekképviseleti Szövetségének elnöke elmondta ennek okát is: egy ismeretségi körre építő, egy–két alkalmazottat foglalkoztató vállalkozás sokkal nehezebben engedi el munkavállalóit, mint egy személytelen mamutcég. Hozzátette, ezért van az, hogy jó darabig jönnek ugyan a nagyvállalkozások beruházásai, de így is nő a munkanélküliség.

Antalffy Gábor elmondta még, hogy megnehezíti a dolgukat a bérminimum és a kötelező bérkompenzáció intézménye, mivel bőven infláció felett nőnek a költségeik, ráadásul a családi vállalkozás fogalma tulajdonképpen megszűnt, hiszen „ma már nem lehet büntetés nélkül beállítani a kassza mögé a képzetlen nagymamát, ha el kell ugranunk áruért”. Beszélt arról is, hogy a kétsebességessé vált gazdaság is rajtuk csattan, hiszen az exportra berendezkedett nagyok mellett nekik csak a belső piac jut, amelyen a fogyasztás viszont visszaesett, mert elszegényedik a társadalom. Antalffy azonban a legjobban egy „ketyegő generációs bombától” tart. Arra célzott, hogy hamarosan nyugdíjba mennek azok a vállalkozók, akik a rendszerváltás idején 30–40 évesen ezt a pályát választották, ám a fiaiknak csak a 17–18 százaléka viszi majd tovább az üzletet.

Pataky Péter, az MSZOSZ vezetője arról szólt, hogy semelyik kormány sem nézte meg részleteiben a foglalkoztatási rátát, amelyből a következőket bogozta ki: a legnagyobb probléma a fiatalok és az 55 év felettiek foglalkoztatásával van, ami szerinte a nyugdíjrendszernek is következménye. Kijelentette, hogy komoly bűne az elmúlt húsz év elitjének, hogy nem tudott mit kezdeni azzal a foglalkoztathatatlan tömeggel, amelynek nincs meg az a szakértelme, hogy alap munkakultúrája legyen. Hatalmas mulasztásnak látja, hogy ez a probléma regionálisan és etnikailag is koncentrált, „így fordulhat elő, hogy valahol már a harmadik generáció nem látott senkit dolgozni a családjában”.

A szakszervezeti elöljáró megemlítette, hogy az IMF lehetséges és egyetlen pozitívumként emlegette a majd életbe lépő munka törvénykönyvét. A közmunkatörvényt statisztikai bűvészkedésnek nevezte, az egykulcsos adó eredményét pedig úgy minősítette, hogy átszivattyúztak 530 milliárdot a gazdagokhoz, ami ráadásul nem is generált többletfogyasztást. Pataky Péter elmondta, hogy utazásai során csupa elképedt arcot látott, amikor a bérkompenzáció vagy a kabinet jogalkotási rendszere szóba került a külföldi tulajdonú cégeknél. „Különadókra nem lehet gazdasági stratégiát építeni” – mondta.

Kaufer Virág azzal kezdte hozzászólását, hogy egyetértenek a problémafelvetéssel és azzal, hogy évtizedes probléma szakadt a második Orbán-kormány nyakába. De azt már cinikusnak tartja az ökopárt lemondott képviselője, hogy a „kormányzati kommunikáció a munkanélkülieket élősködőknek állítja be”. Felvetette, hogy annak a 800 ezer tartós munkanélkülinek a kapcsán el kell gondolkodni, mi a költségesebb: elvenni a segélyt és a rokkantnyugdíjat, ami jár neki, és visszaküldeni a munka világába, a bizonytalanságba, vagy inkább fizessük ki ezt nekik. Felidézte, hogy a foglalkoztatás kérdésében az ellenzéki pártok egyetértettek, és felháborítónak tartja, hogy az alkotmányból kikerült az egyenlő munkáért egyenlő bért elve, mint fogalmazott: most kötelesség dolgozni, nem jog, és Kaufer szerint e tekintetben még India is jobban áll nálunk.

A volt képviselőnek az az érzése, a kormány mintha arra játszana, hogy szakképzett helyett olcsó, eldobható munkaerőt képezzen ki tömegesen, bevonni ezzel a tőkét. Szerinte ez nem kiút, mivel Európában nem ez a tendencia, ott jól képzett munkaerőt keresnek inkább. „Ez évtizedekre veti vissza hazánkat, ráadásul nem látjuk a beáramló tőkét sem” – mondta. „Az LMP elviekben sem ért ezzel egyet, mert azok a befektetők, akiknek ez kedvez, egyből mennek Ázsiába vagy Afrikába, ha ott nekik jobban megfelelő környezetet találnak. Kérdés, Magyarországnak Kenyával kell-e versenyezni vagy Szlovákiával.”