Az LMP, a 4K!, a Szolidaritás, a Milla és további szervezetek képezhetik a magyar politika új pólusát, amely demokratikus, rendszerkritikus és európai értékek köré szerveződve elnyerheti 2014-ben a most még bizonytalan tömegek támogatását – mondták el a szervezetek képviselői az 5. Ökopolitikai Nyári Egyetem zárónapján. Úgy látják, hogy a radikális demokratikus megújulás pólusához sorolt választók egyaránt elutasítják az Orbán-rendszert, az erőszakos jobboldali politikát, de a csalódást keltő, lejáratódott, hiteltelen korábbi kormánypártokat is. Sőt: Jávor Benedek szerint még az elmúlt 22 évvel és a globális pénzügyi-gazdasági rendszerrel kapcsolatban sem árt majd kritikusnak lenniük.
Az összefogás e formájának gondolata nem új, az LMP-s frakcióvezető már beszélt erről az egyik népszabadságos blognak adott interjújában – igaz, abban beszélt a szocialistákhoz való közeledésről is. A fenti bekezdés szereplői között fennálló „legmélyebb érdek- és nézetazonosságról” beszélt akkor, megjegyezve, hogy megkezdték a közös munkát és együttműködést, ám vannak arra utaló jelek, hogy ez az együttműködés nem lesz feltétlenül zökkenőmentes.
Zökkenőmentes?
Ott van mindjárt az Egymillióan a Magyar Szólásszabadságért Facebook-csoport, a Milla és a Szolidaritás kötelékében lévő Egymillióan a Magyar Demokráciáért közötti nézeteltérés. A két szervezet már 2011 januárja óta fasírtban van egymással, a millások egyszer még meg is szidták az EMD-t, amiért békamenet elnevezésű tüntetésükön ki akarták parodizálni a kormány mellett kiálló százezres demonstrációt. Lehet majd a feszültség alapja a jövőben az is, hogy ha össze akarják hangolni az LMP-sek a gazdasági rendszerkritikájukat a Facebook-csoport liberálisabb felfogásával. Lapunknak adott interjújában Juhász Péter szóvivő például elmondta, hogy tömörülésük egy, „a piacon bizonyított” szakértőt szeretne a kormányon látni.
Ehhez azért nyilván a leginkább szociális követelésekkel előrukkoló Magyar Szolidaritás Mozgalomnak is lesz majd néhány szava, ám az ő esetükben más konfliktusforrást is meg kell említenünk. A úgynevezett új pólusból ugyanis őket köti a legtöbb szál a „csalódást keltő, lejáratódott, hiteltelen korábbi kormánypárthoz”, vagyis az MSZP-hez. Már eleve a szakszervezeti bázis (a Szolidaritás négy alapító társelnökéből három érdekvédő) is közel pozicionálja őket a szegfűsökhöz, amit aztán az olyan közös megmozdulások, mint az éhségmenet, még szorosabbra fűznek. Amin aztán mindjárt lazíthat az egyik társelnök, Kónya Péter minap tett nyilatkozata: e szerint ha az MSZP egyedül indul a 2014-es választásokon, akkor a Szolidaritás párttá alakul.
Egyedül a szocialisták
A szocialisták pedig a jelek szerint kacérkodnak ezzel a gondolattal: Lendvai Ildikó a közelmúltban azt írta a Népszabadságban, hogy pártja számára „az együttműködés már nem feltétlen matematikai kényszer az MSZP számára, lehet szabad választás kérdése is”, az egykori pártelnök és frakcióvezető azonban cikkét mégis arra alapozta, hogy kifejtse az úgynevezett demokratikus ellenzéki erők összefogása mellett szóló érveket. Lendvai felvetése rímel Lamperth Mónika korábbi kezdeményezésére, az előválasztásra. A párt közjogi kabinetjének vezetője Tóth Zoltán választási szakértő ötletét vitte a szocialisták választmánya elé. Az eset kapcsán megkérdeztük Tóthot is egy 2013-as, ellenzéki előválasztás esetleges forgatókönyvéről, ekkor a szakértő úgy fogalmazott: lehetségesnek tartja, hogy egy előválasztási kampányban megjelenő, egyfajta baráti tűz akár fel is számolhatja a kisebb ellenzéki pártokat, a legnagyobb – jelen esetben ez az MSZP – pedig megerősödve jöhetnek ki belőle. Ebben az esetleges párharcban az LMP minimalizálhatná a veszteségeit új szövetségeseivel, akik már be is jelentették kiket érnének el: a digitális szakadék túloldalán lévőket, a dühös vidékieket és a demokrata konzervatívokat.
