– Annak szimbólumává vált Recsk, hogy hová vezet, ha ember az emberre, magyar a magyarra támad egy emberellenes, elvakult, diktatórikus politikai eszme nevében – mondta Áder János. – Ugyanakkor ma is élnek olyanok, akik a Recsken történteket relativizálják. Ezért újra és újra ki kell mondani, hogy a bűnt bűnnek, a bűnösöket bűnösnek, az áldozatokat pedig áldozatnak tekintjük – tette hozzá az államfő.
Fejet hajtott az áldozatok emléke előtt
Áder János hangsúlyozta, hogy Magyarország köztársasági elnökeként fejet hajt az áldozatok emléke, az önkény által kegyetlenül megalázottak, meghurcoltak, a kommunista hatalom nevében elpusztítottak és a túlélők előtt. Mindazok előtt, akiknek nem volt más bűnük, mint hogy a diktatúra gépezete „kiiktatandóknak”, elpusztítandó ellenségnek tekintette őket.
A diktatúra pokla
A recski tábor a diktatúra pokla volt, ahová nemcsak azért deportálták az embereket, hogy megfosszák őket szabadságuktól, hanem azért, hogy emberi méltóságukat, és akár az életüket is elvegyék tőlük. Mindennapos volt a megaláztatás, a kínzás és a halál. A szocialista önkény ÁVH-s gyilkosainak módszeres kegyetlensége vetekedett a náci rendszer hóhérainak embertelenségével – fűzte hozzá.
Mindannyiunk kötelessége, hogy megemlékezzünk és fejet hajtsunk azok előtt, akik fegyverrel a kezükben harcoltak, és életüket áldozták a hazáért – hangoztatta májusban Boross Péter, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság (NEKB) elnöke.
Kövér László szerint nem csupán azok a kommunizmus áldozatai, akiket megöltek, hanem azok is, akiket megnyomorítottak az eszme jegyében.
Áder János felidézte, hogy az internáltak között volt tanár, bányász, mérnök, földműves, orvos, költő és kétkezi munkás, és akadt köztük, aki korábban a náci lágerek poklát is megjárta. Ugyan sokféle emberek voltak, ám Recsken mégis közössé vált a sorsuk. Mindannyian magyar emberek voltak, akikkel szemben a proletárdiktatúra nevében követtek el aljas indokból, előre megfontolt szándékkal embertelen tetteket – hangsúlyozta az államfő.
