Nem gyakran van olyan, amikor az ember szívesen kel korán szombaton. De hát, ha az MNO stábját a világ talán leginkább elterjedt mozgalmának (Fokoláre) elnöke (Maria Voce) várja beszélgetni, aztán pedig együtt bulizhatunk már délelőttől olyan fiatalokkal (30 alatt), akik nemhogy a szó legszorosabb értelmében normálisak és jó fejek, de több mint 12 ezren vannak több mint nyolcvan országból, nem szabad, de nem is érdemes nemet mondani.
De kezdjük az elején! Március végén futott be szerkesztőségünkbe a levél, hogy egy tizenkét évet átalvó, korábban általában Rómában rendezett fesztivál először merészkedik a kelet-közép-európai térségbe, legyünk szívesek érdeklődni és hírt adni róla. A Genfestről Gőbel Ágoston szervező beszélt lapunknak, valamint a hazai média ingerküszöbét szélesebb rétegeiben is átlépte a tervezett esemény. Az előkészület hónapjaiban a hazai szervezők sorra járták az iskolákat, hogy résztvevőket cserkésszenek be az arénányi nemzetközi közösség számára. A beszámolók szerint a toborzás annyira sikeres volt, hogy nem kevesen azonnal önkéntes segítőnek álltak be a sorba.
Arra hívták a fiatalokat, hogy legyenek testvérek, és ne azt méricskéljék, ki honnan jött, milyen vallású, bőrszínű, kultúrájú, hanem összegyűlve tizenkétezren demonstrálják azt az egységet, amire az egész világnak szüksége van. Ez így nem is hangzik túlzottan bonyolultnak, de ezen a szombat reggelen és aztán délelőtt, délután és este világossá vált, hogy „miről próbál itt szó lenni”.
Arra próbáltunk Maria Vocétól leginkább választ kapni, hogy mit lehet elérni egy olyan rendezvénnyel, ahol pár ezer fiatal különböző zászlók alatt örömének hangot adva az egyesült világ felé „törekszik”. A mozgalom második elnöke – az első Chiara Lubich volt, II. János Pál „harcostársa” – túl azon a magasztos célon, hogy az ENSZ-nek lámpást adjon a kezébe egy nagyszabású, hosszan tartó akción keresztül, kerek perec kijelenti: ezt még nem lehet tudni, de azzal, hogy az emberek, a fiatalok egyre terjedő mértékben keresik egymásban, ami közös, csakis erősítheti az egyesült, békés, testvéries világ eljövetelébe vethető bizalmat. Szóval időt kért, de a tendencia őt igazolja: Fokoláre egyre több helyen van, és virágzik is.