Túljutott a főváros az önkormányzati ciklus félidején, s úgy tűnik, hogy sok tíz milliárdos gondjai újra- és újratermelik önmagukat. Az úgynevezett Demszky-örökségből tavaly megoldották az Alstom-ügyet, ám mindjárt előbukkant a CET-probléma. Az idén visszavették az üvegbálnát és a Fővárosi Vízművek tizenöt éve privatizált tulajdonrészét, most viszont, a legfrissebb információk szerint, az óbudai gázgyári területekkel van baj, s megoldatlan a BKV finanszírozása is. Erre megy rá a következő két év is?
– Bízom benne, hogy nem. Ugyanakkor a megválasztásomkor nem gondoltam volna, hogy ennyi idő elteltével is az MSZP–SZDSZ-es érában okozott károk mentésével kell foglalkoznunk. Csak 2010 óta hozzávetőleg 50 milliárd forintos vagyoni hátrányt fordítottunk a visszájára. Ezek között valóban a legfontosabb a francia Alstommal közösen megmentett metrókocsi-szerződés, legutóbb a 4-es metró biztonsági berendezéseire kötött Siemens-szerződésből eredő kötelezettségek lealkudása, ahol 21 milliárd forintról 9-re csökkentettük a város terheit, a CET-nél pedig éppen 21 milliárdot takarítottunk meg. Ezek a szerződések mind-mind az előző ciklusokban köttettek. A gázgyári ügylet több mint felháborító, és összefügg a Fővárosi Gázművek több mint tízéves privatizációjával. Nem most derült ki, de mára égetővé vált az egykori ipari terület kármentesítése. Óbudán hosszú évtizedekig szennyezték a talajt, a veszélyes anyagokat tartalmazó földet több méter mélyen kell kitermelni, majd elszállítani. Amennyiben a többhektáros terület lakóövezet lenne, akár tízmilliárd forintba is kerülhet a kármentesítés. Demszky Gábor regnálása idején olyan privatizációs szerződést kötöttek, amelyben elrejtették, hogy a kármentesítés során 600 millió forint bekerülési költség felett brutális kötelezettség terheli a várost. Minimum 4-5 milliárdról beszélünk.
– Pedig ez a fejlesztés az előző városvezetés közpénzek tízmillióiból reklámozott úgynevezett Podmaniczky-programjának egyik fő eleme volt.
– Az a program nem másról, csupán a semmiről szólt. Az Óbudára ígért kulturális negyedből sem lett semmi, ellenben a mostani kormány segítségével annyit tudtunk elérni, hogy a környezetvédelmi hatóságtól fél év haladékot kaptunk a kármentesítésre. Folyamatosan tárgyalunk a gázművek német részvényeseivel, illetőleg az ingatlan többi tulajdonosával, az állammal, a kerületi önkormányzattal és a szomszédban működő multinacionális céggel, a Graphisofttal. A legutóbbi álláspontok szerint senki sem akarja, hogy lakóövezetté minősüljön a terület, amelyre hosszú távon továbbra is kulturális fejlesztést tartunk kívánatosnak. Ugyanakkor fél év múlva elképzelhető, hogy a balliberális médiumok címlapon hozzák majd, hogy „megint pert vesztettek Tarlósék”. Ezért szólok időben, hogy álljon meg a menet: ez a probléma, akárcsak a többi, nem a mi időnkben keletkezett, hanem hosszú évekkel ezelőtt. Rengeteg ilyen elhúzódó problémával kell szembenéznünk.
