Az önkormányzatokról nem igazán a fiatalos lendület jut az ember eszébe; vég nélküli várakozás, valamint sárgás, kávéfoltos szocreál asztalok és Symphonián edződött női hangok derengenek fel. És ez még a jobbik eset, hiszen ha Erzsébetvárost is hozzáadjuk a képlethez, akkor már – a gyanú szerint – elkótyavetyélt paloták és Hunvald autóparkja ugrik be. Ezzel szemben a VII. kerület jelenlegi vezetése igazán laza, sőt, mondjuk ki: trendi tettre készül.
Bűzös vizet a turistára!
Ha szeretnénk, ha nem, Béccsel, Prágával és Pozsonnyal kell székesfővárosunknak versenyeznie a turisták kegyeiért is, akik – talán nem merészség kijelenteni – némi „századfordulós” romantikáért hajlandóak kinyitni pénztárcájukat, s eurójukat, rubeljüket, dollárjukat stb. költeni. Budapest rendelkezik a megfelelő alapokkal, de az elmúlt negyven plusz húsz év nem igazán a világvárosi jövő irányába mutatott. Elég olyan, gyöngyszemből szégyenfolttá sorvadt komplexumokra gondolni, mint a Rudas fürdő és a Várkert, de ide vehetjük – visszaugorva a fent említett kerületbe – a Hungária fürdő szecessziós palotáját is, ami magánpénzből menekült meg. A komplexum felújításáról és történetéről bővebben a hotel honlapján olvashatunk. (Csak zárójelben jegyezzük meg, hogy a fürdő látogatása nem korlátozódik a szálloda lakóira, bármely pösti halandó beszambázhat, és élvezheti a bűzös víz jótékony hatását.)
A gyöngyszem fényezgetése során a fejlesztők egy szűnni nem akaró szépséghibával voltak kénytelenek szembesülni egy tűzfal formájában, melyet még a futónövények sem voltak hajlandóak befedni. Ekkor jött az ötlet, hogy a takargatás helyett inkább ráirányítják a reflektorfényt; felkérték a hazai faldekoráció neves képviselőit: a Neopaint csoportot egy kis múltba révedésre. Az urak a Rákóczi hídnál a Nemzet Színészeit vitték falra, valamint a Király utcai játszóteret is ők szépítették meg.
A kerület vezetői már a tűzfal átadásakor érezni engedték, hogy „this is the beginning of a beautiful friendship”, mikor a végeredményt méltatták. A nagy egymásra találás gyümölcseként a kerület belvárosi szakaszának több lepukkant fala kaphat új arculatot. Az alkotások tematikája a kerület körül fog mozogni, az „annós” képeken túl formabontóbb munkák is helyet kaphatnak, de Karinthy és Jókai is a kerület szülötte, így nagyjaink is helyet kaphatnak a falakon – vázolta a Neopaint Works elképzeléseit a csoport vezetője, Jankovits Barnabás.
A neopaintes fiúk már kilenc helyszínt kinéztek maguknak; többek között a Kis Diófa, Nagy Diófa, a Dob és az Akácfa utcát vennék kezelésbe. Ugyanakkor Juhász Gábor az mno.hu-nak, politikushoz méltóan, már óvatosabban fogalmazott. Az alpolgármester megerősítette, hogy a szándék megvan, de pontos számot még nem mondott, hiszen a költségvetésük alakulása azért némi befolyással bír az ügymenetre. Ugyanakkor kiemelte: szeretnének szponzorokat találni a falaknak, magyarán magántőkét bevonni.
A legtöbb megszépülésre váró fal részben önkormányzati tulajdonban van, így papírtologatás annyira nem hátráltatja a munkát. De „a lakókkal egyeztetve” magántulajdonban lévő felületek is megszépülhetnek, hiszen a helyiek „meleg szívvel” veszik az ilyen jellegű kezdeményezéseket – erősítette meg Juhász Gábor.
Önkormányzati segítséggel egy olyan „buenos airesicummal” gazdagodhat Budapest, mely hosszú távon tovább segítheti a helyiek hangulatának javítását, újabb külföldi látogatók pénztárcáját nyithatja meg. Az argentin fővárosban külön iparág épült az utcai művészetre, faltól falig vezetgetik a külföldieket, akik jó pénzért a művészekkel is társaloghatnak. A tudatosan támogatott jelenségnek köszönhetően olyan orgánumok csináltak reklámot a világvárosnak, mint a The New York Times és a BBC. A helyben lakók több szinten profitáltak a művészek ténykedéséből, hiszen olyan környékekből sikerült turistalátványosságot fabrikálni, amelyek korábban a bűn melegágyának számítottak.
