- Miniszterelnök úr, egy karácsonyi beszélgetés nyilván az ünneppel kezdődik. 2012-ben mit jelent az ön számára a karácsony? Van-e egyáltalán ebből a szempontból különbség az évek között, vagy az ünnep tartalma mindig ugyanaz?
- A karácsonyban az a felemelő, hogy mindig ugyanaz. Nemcsak az ünnepi vacsora, az ajándékok, a díszek, a fa, hanem a lényeg, az üzenet is mindig ugyanaz. Örök. Ma este nem számít, milyen éved volt, elrontottad-e, ha bajban vagy, mélyre kerültél is, szenteste megértheted, hogy van, mindig van remény. Csak rajtad áll, elfogadod-e.
- Eltelt egy újabb év, s úgy tűnik, hogy a kormány és a kétharmad továbbra is nagy tempót diktál. De vajon bírja-e ezt a sebességet, s ha igen, meddig, Magyarország és a magyar társadalom?
- Ha az ember egy táncparkett közepén találja magát, és megkérdezik, hogy honnan indult és hová tart, akkor legegyszerűbb, ha először is rámutat a kályhára, ahonnan indulva a táncrend szerint az első lépéseket megtette. 2010-ben Magyarország végzetesen le volt gyengülve. Éppen olyan rossz helyzetben volt, mint Görögország, ráadásul a közügyek szervezésével megbízott állam szétcsúszott, működésképtelen és döntésképtelen volt, a társadalom minden bizalmát elveszítette az addig kormányzó pártokban, és történt mindez akkor, amikor az egész nyugati civilizáció napról napra lépéshátrányba került az erősödő világgazdasági és világhatalmi versenyben. A mi célunk az volt, hogy a gyenge Magyarország helyett erőset építsünk.
Az oktatás átszervezését nevezte az elmúlt két és fél év egyik legnagyobb tettének Orbán Viktor a Kossuth Rádió Vasárnapi újság című műsorának adott interjújában. A miniszterelnök szerint az új oktatási rendszert 2013-ban kell bejáratni, gördülékennyé tenni. Szólt arról is, hogy jövőre már gazdasági növekedésben lehet reménykedni, és jó eséllyel teljesíthetőnek tartja a tíz év alatt létrejövő egymillió új munkahelyről szóló tervet.
Először a rohanó lovakat kellett visszarántani a szakadék széléről, meg kellett fordítani a szekeret, és kitartó, lépésről lépésre haladó munkával hozzá kellett kezdeni az ország megerősítéséhez. Ma Magyarország - és most, hogy kimondom, még én is meglepődöm – valójában erős ország. Jobban állja a válság viharait, mint sok, nálunk szerencsésebb múltú és erősebb gazdasági hátterű ország. Kiszámíthatóbb és szilárdabb az ország mindennapi élete és politikai vezetése, és a legtöbb hibát, amit megörököltünk, sikerült kijavítani. Persze a hibák kijavítása nem lehet életcél, és az ország sem érzi, nem is érezheti egyetlen céljának a hibák kijavítását. De két év erre elég.