A gazdasági élet szereplői miként látják a jelenlegi magyar felsőoktatási rendszer teljesítményét? A gyakorlati életben is használható tudással hagyják el az iskolapadot a hallgatók?
– Alapvető gondok vannak a magyar felsőoktatással. A jelenlegi rendszerben igen komoly fölösleges kapacitás van, amit nem tudnak hallgatókkal betölteni. Ezeket a fölösleges erőforrásokat le kell építeni, mert nem bírja el a magyar gazdaság. Probléma az is, hogy a bolognai rendszer – bár biztosan van számos előnye – életvitelszerűen benntartja a rendszerben a hallgatókat.
– Mire alapozza ezt a véleményt?
– Roppant egyszerű, csak össze kell vetni az egyetemi képzésbe belépő és az onnan kilépő hallgatók számát. Amíg az utóbbi időben évente 70-80 ezer diákot vesznek fel, addig a végzősök száma mostanában alig 35-40 ezer körül alakul, holott ezek az évfolyamok még bőven 100 ezer fő fölött indultak. A különbözet nyilvánvalóan nem fejezte be tanulmányait az elvárható időn belül, s még mindig az intézményben tanul, illetve lemorzsolódott. De hadd térjek vissza az eredeti kérdésre! A képzés gyengeségét mutatja, hogy folyamatosan romlik a diplomások körében a foglalkoztatási ráta, nő a felsőfokú végzettségűek munkanélkülisége, mert tudásuk nem piacképes. Azt hiszem, jól jellemzi a jelenlegi helyzetet, hogy egyes cégek úgy adnak fel álláshirdetést, hogy X egyetem vagy Y főiskola végzősei ne is jelentkezzenek. Globálisan elmondható, hogy a diplomások jelentős része olyan tudással hagyja el az egyetemet, amelyet a gazdasági életben nem tud használni.
– Miben látja a sikertelenség okát? Nem az anyagiak hiánya magyarázza a sikertelenséget? Hiszen például az autóiparban használható tudáshoz olyan drága szoftvereket kellene megvenni az egyetemeknek, amelyre nem nagyon van pénzük.
– Megítélésem szerint az elmúlt időszakban komoly pénzek jutottak a felsőoktatásnak, csak azt a jelenlegi szabályozási rendszerhez igazodva rosszul használták fel. A források döntő részét infrastruktúra-fejlesztésre költötték, az elmúlt húsz esztendőben a minőségi képzés helyett ugyanis a mennyiségi képzésre helyezték a hangsúlyt hazánkban. Hatalmas számban képeztünk olyan fiatalokat, akiknek tudása nem üti meg a gazdasági élet szereplői által elvárt mércét. De fel szeretném hívni a figyelmet, hogy ezért sem a hallgatók, sem az egyetemi oktatók nem tehetők felelőssé. Ők csak a szabályozási környezethez igazodtak. Miután a felvett diákok száma után, egyfajta fejkvótarendszerben kapják a felsőoktatási intézmények a támogatást, logikus céljuk a létszám növelése. Természetes törekvés, hogy védik pozíciójukat.
– Egyetért a kormány rendszer-átalakítási tervei miatt tiltakozó egyetemistákkal, oktatókkal?
– Ha rektor vagy egyetemi hallgató lennék, én is tiltakoznék. Hiszen ki az, aki egy kényelmes állást, iskolát elhagyna egy bizonytalanért. Jelenleg teljes a felsőoktatási intézmények autonómiája: függetlenek a költségvetéstől, rendszeresen megkapják a nekik járó támogatást. De függetlenek a munkaerőpiactól és gazdaságtól is, hiszen akkor is tudnak működni, ha a gyakorlatban használhatatlan tudással bocsátják útjára a diákokat. Ennek a helyzetnek a tarthatatlanságát minden érintettnek be kell látni. Egy végzős diplomásnak nem lehet célja, hogy az egyetemen öregedjen meg, de az sem, hogy munkakereséskor döbbenjen rá, tudása használhatatlan.
A teljes interjút a Magyar Nemzet hétfői számában olvashatják.
