A másodfokú bíróság az ügyészség fellebbezésének e három vádlott esetében helyt adott, és az elsőfokú felmentő ítéletet hatályon kívül helyezte a Gyurcsány-kormány volt titkosszolgálati minisztere és a két volt MDF-es politikus esetében. A negyedik vádlott, Tóth Károly volt szocialista országgyűlési képviselő esetében jogerőre emelkedett az elsőfokú felmentő ítélet.
A másodfokú bíróság szóbeli indoklása szerint az elsőfokú büntetőper azért „siklott félre”, mert az ügyészség és ez alapján az elsőfokú bíróság a sokféle vádbeli cselekményt a személyes adattal való visszaélés fogalmában próbált „betuszkolni”. Ugyanakkor Szilvásy esetében a vádban rögzített tények alapján hivatali visszaélés megtörténtét kellett volna vizsgálni, ami azonban első fokon nem helyi bíróság, hanem törvényszék hatáskörébe tartozik, így a Pesti Központi Kerületi Bíróság el sem járhatott volna az ügyben első fokon. E vonatkozásban másodfokon már a törvényszék sem vizsgálhatta a volt titokminiszter bűnösségét. Ez a megismételt, immár a törvényszéken induló új elsőfokú büntetőper feladata lesz.
Összességében kényszerítés lehet
Tóth Károly esetében, aki a vád szerint felbujtója volt a tettesként eljáró Szilvásynak, a másodfokú bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy országgyűlési képviselőként mentesség illeti meg, továbbá esetében nem merült fel adat a hivatali visszaélésre. Ezen túlmenően a bíróság osztotta az ügyben tanúként meghallgatott Jóri András volt adatvédelmi biztos véleményét és úgy értékelte: Tóth tevékenységével kapcsolatban „legfeljebb jogellenességet el nem érő aggály” merülhet fel. Nyilvánosságra hozatal nem is történt, csupán adattovábbítás megfelelő jogalappal, célhoz kötött módon az arra jogosult, titoktartásra kötelezett személyi kör, a nemzetbiztonsági bizottság tagjai részére, ami a vádban rögzítettekkel ellentétben az ott megjelölt sértetteknek nem okozhatott érdeksérelmet, „pláne nem jelentőset”.
Dávid Ibolya és Herényi Károly vonatkozásában is megállapította a másodfokú bíróság, hogy a vádban rögzített eseménysorozatnak csupán az utolsó mozzanata lehet személyes adattal visszaélés, összességében kényszerítésről lehet szó, melynek célja Almássy visszaléptetése lehetett a pártelnöki székért folyó versengéstől. A szóbeli indoklás során Almássyval kapcsolatban találónak minősítette a büntetőbíróság az egyik polgári ügyben eljáró bíróság megfogalmazását, amikor az „a jogellenesség gyanúját felvető súlyosan erkölcstelen cselekedetről” beszélt.