– Bíboros úr, miért nincs Rómában? A konklávét megelőző megbeszéléseken ön is részt vehetne, ahogy több más „túlkoros” kardinális. Hogy csak a kollégiumuk dékánját említsem, Angelo Sodano bíboros, aki a széküresedés beállta után az egyik főszereplője az eseményeknek, bár magán a konklávén ő sem vehet részt.
– Sajnos az egészségi állapotom miatt nem mertem vállalni a távollétet, tekintettel arra, hogy ősszel majdnem három hónapot kórházban voltam. Innen, távolról igyekszem követni az eseményeket, amennyire az a tömegtájékoztatási eszközök révén lehetséges.
– Úgy tudom, az előző konklávéra még úgy érkezett, hogy maga vezette az autót.
– Az nyolc évvel ezelőtt volt. Többször megtettem ezt az utat. Mindig jobban szerettem autóval menni, mint repülővel.
– Egy bíboros életében nagy esemény a pápaválasztás. Mindszenty bíboros annak idején két konklávén vehetett volna részt, 1958-ban és 1963-ban, de ismert okokból nem mehetett. Az ön elődje, Lékai László 1978-ban két konklávén is választhatott. Önnek egy ilyen lehetősége volt.
– Kiemelkedően szép és emlékezetes részese lenni annak a folyamatnak, amely révén valaki az egyház élére kerül. Minden személyi döntés komoly feladat. Püspökként a papok működési helyének, feladatának meghatározása ugyanúgy érintett, hiszen egy másik embernek az életéről van szó. Pápaválasztás esetén pedig az egész egyház vezetéséről kell gondoskodni. Nagy a felelősség Isten előtt. Annyi a különbség, hogy amikor egy egyházmegye irányításáról van szó, akkor az ember egyedül határoz, de a pápaválasztásnál száznál is több bíboros véleménye érleli ki a döntést.
– Óriási terhet raknak a bíborosok annak vállára, akit megválasztanak. Azt hiszem, hogy evilági értelemben a világ legkevésbé szabad embere a pápa.
– Amikor Karol Wojtylát megválasztották pápának, akkor volt egy találkozó Magyarországon az állami vezetőkkel, s egyikük megjegyezte: mi öröme lehet még ennek az embernek az életben? Világi értelemben az a válasz, hogy semmi öröme nem lesz az életében. Az egész egyháznak a gondja a vállára nehezedik, beleértve azt is, hogy mindent nem is lehet megoldani. Nem beszélve arról, hogy egy szabad perce sincs. A pápai szolgálat ma valóban szolgálat.
– A pápának a következő címei vannak: Krisztus földi helytartója, apostolfejedelem, vagyis Péter utóda, az egyetemes egyház legfőbb pásztora, Olaszország prímása, Róma püspöke és a római egyháztartomány metropolita érseke, Vatikán Városállam uralkodója és végül, de nem utolsósorban Isten szolgáinak szolgája.
– Ezek a címek rámutatnak az egyház szervezetére. Mindennek az alapja, hogy a pápa Róma városának püspöke, és ilyen értelemben Szent Péter utóda, vagyis az egyetemes egyház vezetője.
– Hogyan kezdődött 2005-ben a konklávé?
– A pápa halála után kiürítették a Vatikán falain belül lévő Szent Márta-házat, amely egy egyházi szálloda, de elsődleges funkciója, hogy megfelelő szállást nyújtson a maximum 120 pápaválasztónak a konklávé idején. Ebben az épületben és a Sixtus-kápolnában is megtették a megfelelő biztonsági előkészületeket. Mi, bíborosok határoztunk arról, hogy mikor kezdődjék a konklávé, és előtte egy nappal költöztünk be.
A teljes interjút a Magyar Nemzet kedden utcára kerülő számában olvashatják.
