Nagyon sokan nem hisznek a krionikával (tartósítás) foglalkozó cégeknek, mégis, ma már nemcsak az Egyesült Államokban és Oroszországban, hanem az Európai Unióban (portugál központtal) is foglalkoznak az úgynevezett hibernálással, illetve az európai szervezet lehűtéssel és szállításra előkészítéssel. Ez azt jelenti, hogy a tervek szerint az orvostudomány fejlődésével a halálukkor lefagyasztott embereket a jövőben újból életre keltik, és kikezelik a ma még gyógyíthatatlannak számító betegségükből. A modern, vitrifikációnak nevezett eljárás során a vizet eltávolítják a sejtekből, és egy glicerinalapú kémiai keverékkel, ha úgy tetszik, egyfajta humán „fagyállóval” helyettesítik.
A hibernálás atyjának a 92 éves koráig élt Robert C. W. Ettingert tartják, akit ugyancsak a saját maga által alapított intézetben, a Krionikai Intézet (Cryonics Institute) helyeztek nem örök, hanem átmeneti nyugalomra. A területet azért kezdte kutatni, mert egy háborús sérülését csontbeültetéssel gyógykezelték. A hatvanas években megírta A halhatatlanság távlata című könyvet, s életét a téma kutatásának szentelte. 1976-ban alapította meg intézetét, ahol a fejlettebb jövőre váró pácienseket lefagyasztják. Később több más alapítvány is követte példáját, s létrehozta a saját intézetét. Itt fontos megjegyezni, hogy egészséges és/vagy élő embert nem hibernálnak, kizárólag a már hivatalosan is halottnak nyilvánítottakat fagyasztják le, amiről a kliensnek előre kell nyilatkoznia és fizetni érte száztól kétszázezer dollárig.
– A hűtés során először a sejten kívüli víz fagy meg, így az ozmotikus nyomáskülönbség kiegyenlítése érdekében a sejt több vizet vesz fel – közölte a Magyar Nemzet érdeklődésére Sótonyi Péter egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) rendes tagja. Amikor a kristályosodás a sejten belül is megindul, annak víztartalma már olyan alacsony szinten lesz, hogy belső szerkezetére a jégkristályképződés már nem jelent veszélyt. Ma már a mélyfagyasztás számítógéppel vezérelt fagyasztóberendezésekkel történik, a folyamat során kontrollálható a hőmérséklet-csökkenés sebessége. Rendelkezésre áll további nagyszámú krioprotektív anyag is, amelyeknek az alkalmazása és hatékonysága sejttípusoktól is függ – tájékoztat az egyetemi tanár.
Sótonyi Péter a lap kérdésére leszögezte: az egész test és agy lefagyasztásának, majd felolvasztásának kérdésével érdemben nem foglalkozik, noha valóban ismertek az Egyesült Államokban olyan lehetőségek, amelyek során az egész testet megfelelő krioprotektív kezelés után mélyhűtik abban a reményben, hogy később olyan módszer birtokába jutnak, aminek segítségével a felmelegítés után a rendkívül érzékeny szövetek, sejtek nem károsodnak. A fagyasztásról a következőket mondta: a folyamat során a sejtek belsejében képződő jégkristályok a sejtek belső szerkezetét károsítják, ezért az eljárás úgynevezett krioprotektív anyagok segítségével valósítható meg. Ez lehet glicerintartalmú oldat, amit az adott esetben a sejtekkel, például a spermium, a petesejt esetében összekevernek, a sejt vizet ad le, amit a glicerin vesz fel. Mindezek ellenére a szakma szabályai szerint történő legkörültekintőbb fagyasztási eljárás esetén is elpusztul a spermiumok egy része a procedúra során. Vagyis amíg sejtszinten ilyen problémák vannak, távol vagyunk attól, hogy a lehűtött teljes ember újbóli felmelegítése és újraélesztése érdemben megvalósuljon.
Ma még az MTA Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet orvosi géntechnológiai részlegében is csak állatembriók kifagyasztását sikerült megoldani. Az intézet honlapján található leírás szerint az eljárás során a mélyhűtött embriók tárolásával az állattörzsek szinte korlátlan ideig megőrizhetők folyékony nitrogénben tárolva, mínusz 197 Celsius-fokos hőmérsékleten. A mélyhűtött embrió felolvasztása során a krioprotektív anyagokat a blasztomérákból (barázdálódási sejt; a pete barázdálódása során kialakuló szelvény) embriós médiumokban való fürdetéssel lehet kivonni. Az eljárásba egy sterilizáló fürdetést is beiktatnak, majd az embriót friss vagy mélyhűtöttből felolvasztott állapotban, az embrió korához szinkronizált recipiensbe (befogadótestbe) ültetik be.
Ezek alapján nem lehetséges a hibernáció utáni élet. Nyitray László tanszékvezető egyetemi tanár, az ELTE Biokémiai Tanszékének vezetője a felvetést is teljes mértékben tudománytalannak tartja, véleménye szerint a bulvár kategóriába való. A tudomány mai állása szerint ugyanis emlősállatot (ahova az ember is tartozik) nem lehet lefagyasztás után „visszahozni” az életbe; ez igaz a százmilliárd sejtből álló agyra is.
(Velkei Tamás)
A teljes cikket elolvashatja a Magyar Nemzet csütörtöki számában.
