Márciusban a korábbi hónapokkal szemben rekordszámú, tizenhat időközi önkormányzati választást tartottak Magyarországon. Ennek többek között az is volt az oka, hogy a járási hivatalok élére kinevezett polgármestereknek le kellett mondaniuk. A közvélemény figyelmét természetesen a két tízezer fölötti népességgel (Dunakeszi, Szentendre) rendelkező településen tartott választásokra figyelt, ahol a parlamenti pártok jelentős része is megmérette magát.
A márciusi időközi választásokon 17 685 fő élhetett volna állampolgári jogával, akik közül 8391-en jelentek meg a szavazóurnáknál, ami 47,45 százalékos részvételi aránynak felelt meg. A legnagyobb arányban Tiszabőn voksoltak (88,45 százalék), míg a legkisebb részvételi arány Ófaluban (22,60 százalék) volt. A havi átlagot egyértelműen az nyomta le, hogy több településen csak egy jelölt indult a polgármesteri posztért, ami természetesen nem kedvezett a magas részvételi aránynak.
Először a kisebb településeken tartott voksolásokat érdemes górcső alá venni, ahol továbbra is a független jelöltek dominanciája figyelhető meg. Ezt a tendenciát márciusban mindenképpen meg tudta törni a Fidesz–KDNP, amely két településen (Tiszabő, Tiszasziget) is diadalmaskodott. A kormánypárt emellett két vereséget is elkönyvelhetett (Harkány, Vajszló), azonban az előbbi településen csupán nyolc szavazaton múlott a Fidesz–KDNP sikere.
A kormánypárti jelenlét a kis településeken annak fényében fontos fejlemény, hogy márciusban a többi parlamenti párt egyetlen voksoláson sem szállt ringbe a függetlenek mellett. Sokat elmond egy párt szervezettségéről, hogy mennyiben képes lefedni az országot, és arra is lehet következtetni, hogy mennyiben van jelen a politika alsóbb rétegeiben. A szocialistáknak, a Jobbiknak és a többi ellenzéki erőnek úgy tűnik, semmilyen kapacitása nincs arra, hogy a kis településeken is megjelenjen, ami majd az országos választásokkor üthet vissza.
Dunakeszin és Szentendrén az ellenzéki erők célja természetesen az első hely megszerzése volt, hogy így bizonyítsák, hogy rendelkeznek elég támogatóval a kormányváltáshoz, valamit sikerükkel helyzeti előnybe kerültek volna a kormánypártokkal szemben. A teljes baloldali egység sem Szentendrén, sem Dunakeszin nem jött létre, az utóbbi helyen a Bajnai-féle párt egy volt LMP-s független jelölt mögött sorakozott fel. A baloldal abban bízott, hogy a tavalyi soproni és szolnoki sikerei után ismételten diadalmaskodhat, ráadásul két baloldali orientációjú körzetben voksoltak.
Szentendrén a várakozásokkal szemben simán győzött a Fidesz–KDNP jelöltje a város volt szocialista polgármestere ellen. A kormánypárti győzelem jelentőségét növelte, hogy egy lakótelepi körzetről volt szó, valamit, hogy az MSZP több mint száz szavazattal maradt le az első helyről. Dunakeszin Mesterházyék egy óriási pofonba szaladtak bele, mivel még a Jobbik is megelőzte őket, míg az Együtt 2014 aspiránsa 22 százalékos eredménnyel a második helyre futott be. A baloldal még abban az esetben sem tudta volna megelőzni a kormánypárti jelöltet, ha együtt indulnak.
A márciusi választások egyértelmű tanulsága, hogy a kormánypártok továbbra is stabilan őrzik az előnyüket az ellenzéki erőkkel szemben, ráadásul Dunakeszin még bővíteni is tudták a táborukat 2010-hez képest. A kistelepüléseken a kormánypártok mellett egyetlen más politikai erő még a jelöltállításra sem volt képes, ami szintén komoly figyelmeztetés számukra. A megszületett eredmények vélhetően tovább élezhetik az ellenzéki táboron belül a belső küzdelmeket a várható elosztandó parlamenti helyek körül.
Rendkívül magas aktivitás mellett zajlottak le a februári időközi önkormányzati választások, amelyeken csak független jelöltek indultak, a parlamenti pártok nem rúgtak labdába. A korábbi évekkel szemben egy sikeres népszavazást is lebonyolítottak a Fejér megyei Óbarokon. Pázmándon pedig kiderült, hogy egy durva lejáratókampánnyal semmire sem lehet menni.
