Kovács Zoltán a „Nálunk aztán nem” (Not in our town) amerikai modellprogram magyarországi ismertetéséről szóló rendezvényen arról beszélt, hogy az integráció, a befogadás olyan kérdés, amellyel nemcsak nemzeti, hanem „brüsszeli”, tehát európai uniós szinten is foglalkozni kell, hogy az esélyegyenlőség lehetőségével mindenki élhessen.
A társadalmi felzárkózásért felelős államtitkár azt mondta, hogy az elmúlt húsz évben Magyarországon nem megfelelően foglalkoztak a kérdéssel, ezért kezdeményezett a kormány két és fél éve alapvető változást, és azóta megpróbálnak komplex módon foglalkozni a roma kisebbséget érintő problémákkal. Emlékeztetett arra is, hogy a 2011-es magyar uniós elnökség ideje alatt fogadták el az európai uniós roma keretstratégiát Magyarország kezdeményezésére.
A rendezvényt köszöntötte Eleni Tsakopoulos Kounalakis, az Egyesült Államok és Tove Skarstein, Norvégia budapesti nagykövete. Mindketten a diszkriminációval szembeni társadalmi összefogás fontosságát hangsúlyozták, és arról beszéltek, biztonságosabb közösségek építésére van szükség.
Eleni Tsakopoulos Kounalakis azt mondta, a projekt célja, hogy segítsék a romákat és nem romákat abban, hogy biztonságosabb közösségeket építsenek, hogy megvédjék egymást, és hogy ne engedjenek utat az erőszaknak, ne engedjék, hogy a gyűlölet szétszakítsa őket.
Tove Skarstein kiemelte, hogy a befogadó politika az egyik legégetőbb kérdés nem csak Magyarország, hanem egész Európa számára, ezért nyitott a norvég kormány finanszírozási lehetőségeket, hogy az erről szóló diskurzust folytatni lehessen. Utalt arra is, hogy a Norvég Alap forrásaiból Magyarországon többféle, a romák befogadását segítő projektet támogatnak. A két nagykövet megköszönte a projektben szerepet vállaló szervezetek, köztük a magyar kormány és Kovács Zoltán államtitkár támogatását.
A rendezvényen levetítették a Not in our town program alapítójának, Patrice O’Neillnek a témában készített filmjét, majd a résztvevők arról beszélgettek, hogyan lehetne megakadályozni a faji, etnikai, kulturális feszültséget és az erőszakot, ebben milyen szerepük lehet a települések vezetőinek, a rendőrségnek, az egyházak vezetőinek és a pedagógusoknak, a médiának, továbbá, hogyan szólíthatják meg a közösség aktivizálható tagjait. A modellprogram arról kíván gondoskodni, hogy a településeken ne torkollhassanak erőszakba a közösségek közötti konfliktusok, és megoldásokat keres a feszültség oldására.
