Választások utolsó előtti majálisa. Kollégám csehovi melankóliával és kremlinológiai éleslátással megfogalmazott mondata a legteljesebb mértékben beigazolódott 2013 majálisán. A szétforgácsolódott baloldal minden jelentősebb pártjából jutott egy-egy képviselő a Városliget egy-egy szegletébe, az alakulatok különböző képviselői pedig különböző pontokon találkoztak, ami hálás téma a fotósoknak így 2014 előtt.
Vörös csillag vs. medvehagymakrém
A Thürmer-féle Munkáspártnak mondjuk ilyen egyezkedési gondja nincsen, dacos és magányos sétájukat nem is zavarta meg senki. Éltették Kádárt és Fidelt, aztán elbújtak a Vajdahunyadvár árnyékában a marxista-szamizdatok, a Che-pólók, a Kubát reklámozó prospektusok és a globalizációt kritizáló punkok között. Utóbbi relikviák egyébként – választás ide vagy oda – meglehetősen visszaszorultak, és az egész majálisnak erősen megkopott a baloldali jellege. Vörös csillagos ködvágó csak elvétve bukkan már fel abban a rengetegben, ahol ugyanúgy kapni medvehagymás krémet, muskátlit, vattacukrot meg jégkását. Az elmúlt negyven évet idéző, önkényuralmi jelképeket is felsorakoztató kegytárgyaknál is jóval több sörhasra feltűrt atlétát, zokni-szandál kombót, műbőr autóstáskát, Népszava-csákót és feltűrt gallért láttunk.
Gyurcsány Ferenc demokratikus összeborulást szorgalmazó kirohanását leszámítva egyik résztvevő sem kergette fel a köztársaság itt megjelent védelmezőit a barikádokra. Ez nyilván összefüggésben van azzal is, hogy az Apostol együttes nosztalgiahakniját ránézésre kétszer annyian hallgatták végig, mint az összes balos önjelölt miniszterelnök-jelölt beszédét. Apropó, Gyurcsány: szokatlanul direkt beszédénél is sokkal érdekesebb volt, ahogy Bauer Tamás fotóhoz pózolt a saslikfüstben, vagy ahogy a DK-sok kedvenc miniszterelnöke saját dedikálása közben egyszer csak felugrott csápolni, amitől persze hívei azonnal extázisba estek.
Bajnaiék fórumbeszélgetést tartottak Jávor Benedekkel és Kónya Péterrel a munka világáról, de a közönség jó része inkább a tűző napsütéstől, mint az elhangzott szavaktól hevült fel. Különben is: színpaduk tövében arcfestés volt gyerekeknek, ezt majdnem annyian tartották érdekesnek, mint Jávor fejtegetését a kaszárnyakapitalizmusról. Ennél is nagyobb feltűnést keltett, hogy leült Bajnaival és Kónyával Mesterházy Attila egy sörsátorba, és az MSZP-elnök beszédénél is nagyobb súlya volt annak, hogy azt szépen fényképezhetően és jól láthatóan meghallgatta Gyurcsány Ferenc.
A zenei felhozatal pedig olyan volt, mint a Szigeten: sikk szidni és elmondani, hogy a tavalyi jobb volt, miközben majdnem ugyanaz volt, mint egy éve: Dopeman és testvére jött a Drogsztárral, Harangozó Teri a hatvanas éveket idéző napszemüvegével, Fluor Tomi meg azzal, hogy milyen jól le tudja magát önteni sörrel. A biztos pont a szociáldemokraták sátránál fellépő banda volt: olyan lelkesedéssel játszották a Creedence Clearwater Revival és a Spencer Davis Group slágereit, mintha tegnap szedték volna le Cseke László műsorából, vagy a Luxemburg Rádióról. A baj az volt, hogy a hangzás is azt a korszakot idézte, amikor így állították össze repertoárjukat a zenekarok.
