Az elsőrendű alperes Stohl András meghallgatásakor azt hangsúlyozta, hogy ő maga írta meg egyfajta „tanulságként” (jobbára a rácsok mögött hallottak alapján) a könyvet, Szalai Vivien csak stilizálta, szerkesztette a szöveget. Hozzátette: nem gondolta volna, hogy emiatt megint bíróság elé kell állnia.
A felperes jogi képviselője, Strasser Tibor szinte maradéktalanul fenntartotta a keresetet, amelynek lényege, hogy Stohl és a Magyar börtönpokol című könyv szerzője, Szalai Vivien ( a másodrendű alperes) a kötet valótlan állításaival megsértette a Budapesti Fegyház és Börtön jó hírnévhez fűződő jogát. A kereset szerint a tavaly ősszel az Alexandra Kiadó gondozásában megjelent könyv a büntetés-végrehajtás társadalmi megítélését is hátrányosan érinti. Mindezekért nyilvános bocsánatkérésre és ötmillió forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére tartanak igényt. A felperes elállt a kötet forgalmazásának betiltására vonatkozó kérelmétől, elfogadva az alperesek azon állítását, hogy a „sikerkönyv” minden példánya elkelt.
„Ki kellett írni magamból a börtönben átélteket, illetve úgy gondoltam, hogy ismert ember lévén az extrém helyzet, amelybe kerültem, másokat is érdekelhet” – indokolta a kötet megszületését Stohl András. A színész Horváth Zsolt bíró kérdéseire válaszolva egyebek mellett elmondta: az egész könyvet ő írta, Szalai Vivien csak magnóra vette kettejük börtönbeli beszélgetéseit, majd ennek alapján stilizálta, szerkesztette a kész szöveget, amelyet aztán ő jóváhagyott a megjelenés előtt.
„Semmi olyat nem írtam le, amit ne hallottam vagy tapasztaltam volna” – jelentette ki a színész, akinek szavaira reagálva a felperes jogi képviselője az átéltekről faggatta Stohlt, majd megkérdezte, hogy a könyv nagy része híresztelések alapján született-e. Az előbbi kérdésre válaszul a színész egy „biztonsági” vetkőztetést hozott fel példaként, az utóbbi kérdésre nem tudott válaszolni.
Megjegyezte: ismertsége miatt egyfajta kivételezett helyzetet élvezett a rácsok mögött, de fogva tartott társainak elbeszélései – a Magyar Helsinki Bizottságnak az interneten olvasott jelentését is figyelembe véve – meggyőzték őt, nem volt kétsége a keresetben kifogásolt megalázások, egyes bv-őrök túlkapásai, az időnkénti brutalitások, rabverések és egyéb történetek igazságtartalmát illetően. Szerinte 60-70 százalékban kedvező képet fest a börtönről a kifogásolt könyv, de a negatívumokat is „meg kellett mutatnia”.
Szalai Vivien elsősorban azt hangsúlyozta meghallgatásakor, hogy alapos kutatómunkát végzett a kötet kiadása előtt, és szakmája minden szabályát betartva dolgozott. Azt mondta, hogy csak formába öntötte Stohl börtönnaplóját, ezért őt nem terheli semmiféle jogi felelősség. A szerző és védője szerint egyébként, mivel a felperest nem érte kár, túlzott az ötmilliós kártérítési igény.
