Elmondta, hogy a budapesti Szent István-bazilika előtti téri ceremónia délutánján másfél ezer fiatal a Körcsarnokban tovább ünnepli majd az eseményt. Ez lesz az alkalom arra is, hogy az érdeklődők találkozzanak a világ második legnagyobb szerzetesrendjének, a szaléziaknak a rendfőnökével, Pascual Chávezzel, aki a boldoggá avatásra érkezik Budapestre, és az ifjúságnak tart majd hitoktatást. Rómában is megemlékeznek filmbemutatóval és konferenciával Sándor Istvánról, Magyarország ottani nagykövetségével együttműködésben, előreláthatólag november 4–5-én – tette hozzá.
Októberben a jezsuita Párbeszéd Házában lévő Loyola Caféban kiállítást rendeznek az 1914-ben Szolnokon született Sándor István életéről és a szaléziakról. Szolnokra költözik a jelenleg Szombathelyen látható, A jókedv rendje – Szaléziak című tárlat, Újpesten pedig interaktív kiállítást rendeznek, amelyen háromszázhetven papírdobozra írt információ segítségével mutatják be a kivégzett szerzetes életútját – sorolta.
A szalézi tartományfőnök beszámolt arról, hogy Újpesten játszóteret, Szolnokon pedig sugárutat neveznek el a proletár származású Sándor Istvánról. Október közepén pedig ünnepélyes keretek között a nagyközönségnek is bemutatják az Isten szolgája, Sándor István szalézi vértanú című filmet az Uránia Nemzeti Filmszínházban.
Ősszel a szolnoki Szigligeti Színház kamaraszínházában Utolsóból első címmel mutatnak be darabot Sándor István életéről, és a Don Bosco Akadémia szeptember–októberi előadásai is kötődnek majd hozzá. A liturgiai és a technikai előkészületek már folynak, a boldoggá avatási szentmisét Erdő Péter és Angelo Amato, a Szenttéavatás Kongregáció vezetője celebrálja – ismertette Ábrahám Béla.
Sándor István 1914-ben született Szolnokon. 1931-ben vasesztergályosként helyezkedett el. 1936-ban belépett a szalézi rendbe mint laikus testvér. 1940 és 1949 között nyomdászként dolgozott a rákospalotai szalézi nyomdában. Lakhelye és működésének fő színhelye a rend újpesti székhelye, a Clarisseum, a legszegényebb családok iskolás gyermekeit befogadó fiúnevelő intézet volt. 1950 tavaszán betiltották a rendek működését, de Sándor István továbbra is találkozott a fiatalokkal, kirándulásokat, összejöveteleket szervezett, hittant tanított.
1951. február végén a hatóság tudomására jutott Sándor István illegális tevékenységének egy része. 1952 júliusában társaival együtt letartóztatták, és koholt vádak alapján elítélték. Az eljárás a pártőrség pere néven híresült el.
Sándor Istvánt kötél általi halálra ítélték, és az ítéletet 1953. június 8-án végrehajtották.
