– De az SZDSZ még 1994 tavaszán se vallotta be, hogy koalícióra akar lépni a szocialistákkal. Amikor később kiderült, hogy mégis akar, azt is mondták, hogy Horn Gyula kormányfőségét nem fogadják el. Aztán mégis elfogadták.
– Ezt jobboldalról még ma is gyakran említik kritikaként az SZDSZ-szel szemben, viszont hajlamosak elfelejteni, hogy a Fideszben is milyen meghökkenést okozott 1992-ben az, hogy Orbán Viktor az MSZP politikai karanténból való kiengedése mellett kardoskodott. A pécsi kongresszuson nyíltan elmondta: mára a szocialista párt modern szociáldemokrata párttá vált, és a Fidesz készen áll arra, hogy együttműködjön vele. Az SZDSZ akkoriban ilyenekről még nem beszélt, csak követte a Fideszt ezen az úton.
– Azért az mégis túlzás, hogy az SZDSZ csupán a Fideszt követte volna azokban az években.
– A Fidesz 1991–92-ben az ellenzék motorja volt, és az SZDSZ bizony számos ügyben követte a Fideszt. Az SZDSZ ’94-ben hozott döntése egyébiránt azért is helyes volt, mert pontosan lehetett tudni, milyen lesújtó nemzetközi megítélés alá esett volna, ha egy kommunista gyökerű párt viszszatér egy posztkommunista ország élére. Az ország az összeomlás szélén tántorgott, a talpra álláshoz elengedhetetlen volt a külföld jóindulata és támogatása. Ezt nem tudta volna megszerezni a szocialista kormány. Akik támogattuk az SZDSZ belépését a koalícióba, azt gondoltuk, ezzel a hazánk érdekét szolgáljuk.
– Az SZDSZ kormányra lépve, ’94-től mintha elfeledte volna a szép liberális alapelveket. Végignézte, hogy áron alul privatizáljanak egész ágazatokat, sőt a versenyről vallott liberális elvek se számítottak, amikor garantált nyereséget biztosítottak ezekben a privatizációs szerződésekben. A közélet tisztaságának fontosságáról is szép elveket hangoztattak, majd ’96 őszén belesüllyedtek az évtized legsötétebb korrupciós ügyébe, a Tocsik-ügybe. Vitatkoztak egy jót egy éjszakán át, hogy kilépjenek-e vagy se a koalícióból a megtisztulás érdekében, aztán inkább mégis maradtak.
– Tudjuk jól, hogy a politika művészet, az intuícióknak, érzelmeknek és a racionális döntéseknek egyfajta egyvelege. Láttunk hatalmas kanyarokat a politikában mindkét oldalon. Voltak kanyarok, de az elvszerűség szerintem is elvárható. A ’94-es koalícióról azt gondolom ma is, hogy az SZDSZ helyesen tette, hogy annak idején belépett, mert ezzel Magyarország érdekét szolgálta. Viszont azon az ominózus ’96-os éjszakai vitán, amit említett, én is ott voltam, és azok közé tartoztam, akik azt képviseltük, hogy ki kell lépni a koalícióból. 1996-ra az ország gazdasága konszolidálódott, a külföld elfogadott minket, normalizáltuk a viszonyunkat a szomszéd országokkal. A szocialisták innen már egyedül is tudtak volna kormányozni.
(Torkos Matild)
Az interjút teljes egészében a Magyar Nemzet szombati számában olvashatja
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!