A volt budapesti rendőrfőkapitány ezt a kialakult helyzettel indokolta, amit „a hihetetlen agresszív túlerőnek” tulajdonított. Hozzátette: 2006 szeptemberében a rendőrség személyi állománya nem volt felkészülve „ilyen durván törvénysértő, agresszív és súlyos támadásokra”.
Gergényi Péter alaptalannak nevezte az ügyészség vádját és úgy vélte, nemhogy szándékos bűncselekményt nem követett el, de még gondatlant sem. Bene Lászlóhoz hasonlóan Gergényi Péter is rövid nyilatkozatot tett a bíróság előtt, kérdésekre pedig nem válaszolt.
Azt mondta, a titkosszolgálatoktól sem kaptak figyelmeztető tájékoztatást, amit az bizonyít, hogy az országos rendőrfőkapitány külföldre utazott a „zavargások” bekövetkezése előtt. Úgy vélte, ha lett volna erről információjuk, Bene László nem utazott volna el.
Az állomány kiképzetlen volt ilyen esetekre, a meglévő elavult technika nem volt alkalmas szinte semmire se – fogalmazott a volt fővárosi rendőrfőkapitány. Felhívta a figyelmet arra is, hogy egyszerre sok helyen – a Parlamentnél, a Magyar Rádiónál, a Köztársaság téren, a Sándor-palotánál, a képviselői irodaháznál és a miniszterelnöki rezidenciánál – kellett a biztosítást megszervezni.
„A tévészékház védőinek szorult helyzetét a biztosítás parancsnoka érzékelte, kerültek is erők átcsoportosításra, azonban a hatalmas túlerővel szemben ezek az egységek semmiféle eredményt nem tudtak elérni” – fogalmazott. Hozzátette: elsősorban a Parlament védelmét, de a többi objektumét sem lehetett tovább csökkenteni, hiszen „az igen nagy létszámú tömeg részben támadta már a képviselői irodaházat, részben a parlamentnél is agresszív, támadásra utaló magatartást tanúsított”.
M. Gáborral, a biztosítási osztály vezetőjével, a per negyedrendű vádlottjával összefüggésben azt mondta: az összes budapesti, úgynevezett nagybiztosítást ő parancsnokolta, elöljárója szerint kiválóan. Hozzátette: a Budapesti Rendőr-főkapitányságon ő rendelkezett a legnagyobb rutinnal, a legnagyobb gyakorlattal, ezért őt bízták meg a tévészékházban lévő rendőri erők parancsnokának.