A volt budapesti rendőrfőkapitány ezt a kialakult helyzettel indokolta, amit „a hihetetlen agresszív túlerőnek” tulajdonított. Hozzátette: 2006 szeptemberében a rendőrség személyi állománya nem volt felkészülve „ilyen durván törvénysértő, agresszív és súlyos támadásokra”.
Gergényi Péter alaptalannak nevezte az ügyészség vádját és úgy vélte, nemhogy szándékos bűncselekményt nem követett el, de még gondatlant sem. Bene Lászlóhoz hasonlóan Gergényi Péter is rövid nyilatkozatot tett a bíróság előtt, kérdésekre pedig nem válaszolt.
Azt mondta, a titkosszolgálatoktól sem kaptak figyelmeztető tájékoztatást, amit az bizonyít, hogy az országos rendőrfőkapitány külföldre utazott a „zavargások” bekövetkezése előtt. Úgy vélte, ha lett volna erről információjuk, Bene László nem utazott volna el.
Az állomány kiképzetlen volt ilyen esetekre, a meglévő elavult technika nem volt alkalmas szinte semmire se – fogalmazott a volt fővárosi rendőrfőkapitány. Felhívta a figyelmet arra is, hogy egyszerre sok helyen – a Parlamentnél, a Magyar Rádiónál, a Köztársaság téren, a Sándor-palotánál, a képviselői irodaháznál és a miniszterelnöki rezidenciánál – kellett a biztosítást megszervezni.
„A tévészékház védőinek szorult helyzetét a biztosítás parancsnoka érzékelte, kerültek is erők átcsoportosításra, azonban a hatalmas túlerővel szemben ezek az egységek semmiféle eredményt nem tudtak elérni” – fogalmazott. Hozzátette: elsősorban a Parlament védelmét, de a többi objektumét sem lehetett tovább csökkenteni, hiszen „az igen nagy létszámú tömeg részben támadta már a képviselői irodaházat, részben a parlamentnél is agresszív, támadásra utaló magatartást tanúsított”.
M. Gáborral, a biztosítási osztály vezetőjével, a per negyedrendű vádlottjával összefüggésben azt mondta: az összes budapesti, úgynevezett nagybiztosítást ő parancsnokolta, elöljárója szerint kiválóan. Hozzátette: a Budapesti Rendőr-főkapitányságon ő rendelkezett a legnagyobb rutinnal, a legnagyobb gyakorlattal, ezért őt bízták meg a tévészékházban lévő rendőri erők parancsnokának.
Gergényi Péter úgy fogalmazott, hogy hitelt érdemlő információi ma sincsenek M. Gábor helyszínparancsnoki tevékenységéről, az események alatt pedig „zéró információja volt”. A történteket az Országos Rendőr-főkapitányság vizsgálta, az eljárás dokumentumait azonban nem ismeri, nem kapta meg betekintésre.
Szerinte beosztottja kvalitását és képességeit jól mutatja, hogy jóval az események után, 2007-ben, miután őt az akkori miniszterelnök eltávolította a rendőrségtől, M. Gábort az új rendőri vezetés előléptette és az összes biztosítandó eseményt továbbra is rábízták. Gergényi Péter arra is rámutatott, hogy „a kormányváltás utáni legújabb vezetés is ugyanezt a gyakorlatot követte és folytatta, ismét magasabb beosztásba került az alezredes”.
A volt rendőrfőkapitány arról is beszélt, hogy a tévészékházat illetően nem a sajtóból értesültek az eseményekről, hanem a saját csatornáikra támaszkodtak. Ezek az információs csatornák azonban nem adtak teljes képet a történésekről. Hozzátette: a HírTV felvételeit is csak jóval az eseményeket követően ismerte meg.
Nem tett vallomást, sem nyilatkozatot, és kérdésekre sem válaszolt a bíróságon M. Gábor, az MTV-székház ostromakor kirendelt helyszíni biztosítási parancsnok csütörtökön a Fővárosi Törvényszéken. A tárgyaláson ismertetett vallomása szerint ugyanakkor azt mondta: voltak kommunikációs hibák a székháznál.
A 2006-os őszi események miatt rendőri vezetők ellen indított per negyedrendű vádlottja még a nyomozás során történt kihallgatásán – amelynek jegyzőkönyvét a bíró a csütörtöki tárgyaláson ismertette – azt mondta: 2006. szeptember 18-án a szabadságáról rendelték vissza, és mobiltelefonon kapta az utasítást felettesétől arra, hogy több helyszínre biztosítási tervet készítsen. Ebben az MTV székházára vonatkozó tervek nem szerepeltek. Amikor a Kossuth téren elhangzott, hogy a tüntetők menjenek át a tévészékházhoz, akkor bízta meg őt Gergényi Péter akkori budapesti rendőrfőkapitány, hogy helyszíni biztosítási parancsnoki feladatot lásson el.
M. Gábor alezredes – aki 2006-ban a BRFK biztosítási osztályvezetője volt – a történteket úgy jellemezte: kommunikációs zavar volt, küldtek a székházhoz úgy rendőröket, hogy arról őt nem értesítették, és az érkezők sem tudták, hogy ő ki. Példaként említette, hogy egy vidéki század parancsnokának tudta a mobilszámát, ám amikor a rendőrtiszt megsérült, már nem tudott velük kommunikálni. Arról is beszámolt, nem tudta, hogy a televízió munkatársai az épületben vannak-e, és azt sem, hogy két politikus is az épületben van.
Korábbi vallomásában azt mondta: valóban történtek szakmai hibák, amiért a kiszabható legalacsonyabb büntetést kapta a fegyelmi eljárása során. Úgy vélte, azért, mert az egész rendőrségen belül egyedül ellene indult fegyelmi eljárás.
Hangsúlyozta: a nagyon szorult és bonyolult helyzetben mindannyian tudásuk legjavát igyekeztek adni a törvények és jogszabályok betartása mellett és nemcsak akkor, hanem a későbbiek folyamán is Bene László országos rendőrfőkapitánnyal együtt.
A vád szerint éjszaka, a székház körüli események nyomán Gergényi Péter másodrendű vádlott M. Gábor rendőr alezredest jelölte ki helyszínparancsnoknak. Ő azonban nem volt képes feladatát ellátni, nem irányította, nem koordinálta a székházba vezényelt rendőri egységeket. Emiatt az ügyészség M. Gábort parancs iránti, jelentős hátrány veszélyével járó engedetlenséggel vádolja.
Az ügyészség szerint Gergényi Péter tudta, hogy a székháznál irányítás nélkül maradtak a rendőrök, kaotikus helyzet alakult ki, mégis eltűrte, hogy parancsa nem érvényesül. Nem utasította a negyedrendű vádlottat jelentéstételre, a változó helyzet értékelésére, nem intézkedett az alkalmatlanná vált helyszínparancsnok leváltásáról és a rendőri erőket összefogni képes parancsnok kijelöléséről. A vád szerint Gergényi Péter mulasztása következtében a helyszínre vezényelt kötelékek felmorzsolódtak, rendőrök sérültek meg. Mindezek miatt Gergényi Pétert elöljárói intézkedés elmulasztásával vádolják.
Dobozi József – harmadrendű vádlott – kijelentette, hogy semmilyen bűncselekményt nem követett el. A volt parancsnok a tárgyaláson csak nyilatkozatot tett, kérdésre nem válaszolt. Ismertette az általa vezetett, mintegy háromezer tagú szervezet 2006-os jogi helyzetét, mint mondta, azért, hogy igazolja, a Rebisz „igénybevételi rendje” rendkívül szerteágazó volt, önálló intézkedésre ő nem volt jogosult.
