Nehéz nem párhuzamot vonni a rendszerváltozás utáni magyar közállapotok és a Budaörsre tervezett Trianon-emlékmű sorsa között. Az utóbbi ügy részleteit a Pest megyei város alpolgármestere fedte fel az MNO megkeresésére. Török István elmondása szerint 2009-ben kezdődött az emlékmű kálváriája, ugyanis ekkor merült fel először az igény a képviselő-testületben, hogy méltó emléket állítsanak a 20. századi magyar történelem egyik legnagyobb tragédiájának.
Első nekifutásra a testület még nem kért az emlékműből, de a 2010-es önkormányzati választás után, a liberálisok hanyatlásával újabb lendületet kapott az Ügy. 2011-ben az átrendeződött erőviszonyoknak köszönhetően döntöttek: elkülönítenek ötmillió forintot a következő évi költségvetésből. Már ekkor megkezdte manifesztálódását a jövőbeli emlékmű, ünnepélyes alapkőletétel formájában. Ezt követően 2012 áprilisában a városháza nyílt pályázat kiírásáról döntött. Ugyan a különféle művészeti grémiumok láttamozták a terveket, a képviselő-testület visszadobta. Alább Albicz Ágnes terve.
További buktatót jelentett, hogy mégsem sikerült a 2012-es költségvetésből kipréselni a korábban megítélt ötmillió forintot. Tehát lehetett újból nekifutni a procedúrának, de a szándék megmaradt, így a képviselő-testület ismét rábólintott 2013 februárjában, hogy ötmillióból épüljön Trianon-emlékmű Budaörsön. Ezúttal azonban már meghívásos pályázatot írtak ki, melyet Tóth Dávid nyert el tervével. Tehát megvolt a politikai akarat, a pénz, a terv, de jött még a slusszpoén: az emlékmű helyszínéül szolgáló terület jogviszonyai rendezetlenek voltak, így továbbra sem lehetett megkezdeni a munkát, ám az alpolgármester elmondása szerint sikerült ennek a jogi hercehurcának is a végére érniük. Tehát aki teheti, ősszel járjon csodájára a budaörsi Trianon-emlékműnek.
