A legújabb kori történelmet nem érthetjük meg anélkül, hogy a felszín mögötti jelenségvilágot, a rejtett összefüggéseket figyelembe vegyük, a parlamenti jegyzőkönyvek és kormányülések anyagai mellett a titkosszolgálati tevékenységet is be kell kalkulálnunk az elemzésbe. Ugyanígy a jelenkor is értelmezhetetlen, ha csak a politikai színpad szereplőinek nyilvános állásfoglalásaira összpontosítunk és a színfalak mögötti világot kizárjuk az optikánkból.
A módszeres felszínesség alkalmas lehet arra, hogy egyetemi katedrával, kitüntetésekkel honorálják a hivatalosságok a valóság megismerésének mellébeszéléssel való akadályozását, de arra aligha, hogy közelebb jussunk az igazsághoz, például annak felismeréséhez, hogy már rég nem a jobboldal és a baloldal harca zajlik az európai politikai erőtérben.
A magát jobboldalra soroló néppárt erői egy az egyben behódoltak ideológiailag a woke-őrületnek, gazdaságilag pedig a globális mélyállamnak, a konzervatív értékeket ma a patrióták képviselik hitelesen. Ma a nemzetek ellenségei, a hivatalos bal és jobb, a globalisták állnak szemben a szuverenitáspárti erőkkel. Üdítő élmény volt az európai normalitást képviselő pártvezetőket a nemrégiben végighallgatni a patrióták első országos találkozóján a Millenárison. Aki ott volt, érezhette, hogy nem vagyunk egyedül, s hogy a hagyományos európai értékek védelmezői számára mekkora ikon a magyar miniszterelnök.
A globalista erők a magyar politikai színtéren két csoportba oszthatók. Az egyikbe sorolhatók azok, melyek nyíltan beállnak a globalista fősodorba, mindenféle szégyenkezés nélkül írják zászlajukra a nemzeteket s a nemzetállamokat feloldó Európai Egyesült Államok célkitűzését. A hétvégi választáson ezek közül egyedül a DK esélyes a parlamenti bejutásra.
A másik csoportba a kriptoglobalista politikai erő, a Tisza Párt sorolható, de ide tartozott utolsó korszakában az MDF és a Jobbik is, továbbá néhány álkonzervatív kérészéletű pártkezdemény. A Tisza Párt illetékesei megszámlálhatatlan bizonyíték dacára tagadják globális bekötöttségüket, megtévesztve ezzel nem kevés, magát a nemzeti oldalhoz soroló szavazót is.
Miközben a képlet végtelenül egyszerű. Mit lehet várni egy olyan globális hatalmi képződménytől, melynek jól kitapintható törekvése természetéből fakadólag az, hogy leépítsen minden ellenállást, eltakarítson minden lehetséges akadályt a maga útjából, ennek jegyében felszámoljon minden szerves kötődést, minden történelmi tradíciót, minden szakrális mozzanatot, hogy megszüntesse a nemzeti érzületet, a nemzeti önazonosság-tudatot és az arra épülő intézményeket, tételesen a nemzetállamokat?
Ennek jegyében küzd az unió intézményi síkon a nemzetállamok ellen, egyre több hatáskört elvonva a tagállamoktól, ideológiai síkon pedig a nemzettudat ellen, kompromittálni igyekezve azt nacionalizmussal, szélsőjobboldalisággal, fasizmussal. Magyarországon stratégiát alapítottak a nemzeti büszkeség nevetségessé tételére, a nemzet nagyjainak lejáratására Horthy Miklóstól Wass Albertig destruktív figurák, például Károlyi Mihály piedesztálra emelésével párhuzamosan. Amíg lehetett, megkísérelték nevetségessé tenni a demográfia problémájával foglalkozókat, emlékezhetünk, miként csúfolta a kilencvenes években az SZDSZ-es sajtó Fekete Gyulát, aki már a Kádár-rendszerben figyelmeztetett a magyarság várható drámai népességfogyására: Fekete Agyalágyulának. De a tudatos nemzetromboláshoz tartozik a parazita társadalmi rétegek favorizálása a szociálpolitikában, a deviancia modellként tálalása s az idegenségkultusz.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!