Mit üzen a szárszói találkozó?

Kövér László szerint az 1943-as szárszói találkozó tanulsága az, hogy nincs időtálló értelmiségi vagy politikusi teljesítmény nemzeti felelősségérzet nélkül.

Véleménye szerint ezért is különösen értékelendő az 1943-as szárszói találkozó, mert azt üzeni, hogy a baloldaliság és a hazafiság nem zárja ki egymást. Idézte Németh László Szárszón elhangzott szavait; az író ott azt kérte „a magyar jövőt alakító nemzedékektől, hogy a szabadság, amit ígérnek, valóban a magyarok szabadsága legyen”.

Kövér László erre utalva kijelentette: 2010 óta a kormány azért folytat politikai és gazdasági szabadságharcot, hogy a magyar emberek által megtermelt haszon a magyar embereknél maradjon és hogy a magyarság szabadon rendelkezhessen saját erőforrásaival.

Azt mondta, 2010-ben a magyarság azzal bízta meg az országot irányító politikát, hogy azért dolgozzon, hogy „Magyarország magyar ország maradhasson”.

Szavai szerint Németh László attól a különös végzettől tartott, ami soha nem engedi a magát megváltani kívánó magyarságnak, hogy amit a maga javára megkezdett, azt be is fejezhesse. Kövér László azt hangoztatta: az évtizedekig eltiport szárszói nemzeti gondolat legfőbb elégtétele az lesz, ha a magyarság véghezviszi önmaga megváltását, amelyet 2010-ben elkezdett. „Ezúttal végig fogja vinni, ezúttal végig fogjuk vinni” – szögezte le a házelnök.

Lezsák Sándor arra hívta fel a figyelmet, hogy Magyarország sorsa, jövője alakításában nemcsak a mindenkori politikusoknak, hanem az értelmiségnek is szerepe, felelőssége kell, hogy legyen. Erre utalva a szárszói találkozó egyik résztvevőjét, Németh László írót idézte, aki szavai szerint azt mondta: a fejétől bűzlik a hal, de a fejen nem kell mindig politikusokat érteni; ha ugyanis a magyar művelt osztály csak egy töredéke is megtette volna a kötelességét, akkor a mai politikusok nagy része nemcsak a parlamentből, de a ferencvárosi sörcsarnokból is kiszorult volna.

Bíró Zoltán, a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum főigazgatója a szárszói és a lakiteleki találkozó útkeresése között vont párhuzamot, és arról beszélt: Lakiteleken 1987-ben nem abban gondolkodtak, hogy Magyarországnak hanyatt-homlok a NATO-ba vagy az Európai Unióba kell rohannia, és abban sem, hogy feltétlenül valamilyen gyors kapitalizálódásra, jellegzetesen liberálkapitalista mentalitás kialakítására és rendszer megteremtésére van szükség.

Úgy fogalmazott: abban gondolkodtak, mint az 1943-as szárszóiak, hogy „meg kell teremteni a saját utunkat”, és hogy erre ad lehetőséget a rendszerváltás, nem másra. Elmondta, azt akarták megteremteni a rendszerváltás révén, amit a történelem során még nem sikerült, hogy „kezdjünk el gazdamódra gondolkodni és viselkedni a saját hazánkban”.