„Azzal, hogy megírtam a könyvet, feltehetem a polcra, és végre lezárhatom a mögöttem álló időszakot.” Rakonczay Gábor higgadtan beszél a tavaly tavasz óta eltelt hónapokról, de hallatszik a hangján, hogy pokoli nehézségeken van túl.
Miután március végén 77 nap alatt teljesítette a Lagosz–Antigua távot (új egykezes kenus óceánátkelési világrekord), szinte újra kellett tanulnia járni. Csendben tűrte a különböző lapok feltételezéseit, melyek sorra vonták kétségbe, hogy vajon tényleg képes volt-e saját erejéből véghezvinni az emberfelettit. Ha ez még nem lett volna elég, jött a válás kedvesétől, Viktóriától. A legmélyebb bugyorból végül nagy levegőt véve kimászott, és új emberként készül újra tengerre szállni.
„Azért amikor hazatértem Magyarországra, nemhogy a tengerre, de még a Balaton-partra sem volt kedvem kimenni – taglalja a két hónapos evezés kiváltotta sokkot a sportoló. Az érzés egészen lassan csillapodott le benne, de nem sokkal később már gépelte is nyílt vízi élményeit, melyek közül néhány sokkal több értelemmel bírt, mint megtörténtekor.
Rakonczay Vitéz nevű kenuja igazi odisszeát járt be, míg sikerült hazaszállítani. A hajóssal egy időben átkelő Szeremley Huba jachtja vontatta volna át az Atlanti-óceánon, de felborult, és el kellett vágni a rögzítőkötelet. 30 nappal később egy olasz jacht majdnem ráfutott. A személyzet lekamerázta, pontosan bemérte a koordinátáit, és sodródása irányát, sebességét. Akkor nagyjából 110 kilométerre úszhatott az Azori-szigetektől. Rakonczay azonnal útnak indult, és a helyi katonaság segítségével körbehatároltak egy balatonnyi területet, ahol a Vitéz lehetett. Másnap felkerekedtek, és végül egy francia jacht segítségével sikerült partra vontatni, majd hazaszállítani a kenut.
„Egészen másnak tűnnek a dolgok, amikor az ember papírra veti őket. Csomó minden csak utólag tudatosul az emberben, amikor átértékeli a történteket. Most már úgy látom, hogy hiba volt például spórolni olyan tételeknél, mint a vízálló műholdas telefon (a készülék a borulást követően tönkrement, így minden kommunikáció megszűnt Rakonczayval – a szerk.). De nem csak ezzel kapcsolatban látom másként az utat, sok hiba van, amit lehet, hogy tanulva a tapasztalatokból, legközelebb biztos nem követek el” – véli az evezős.
Az Átkelés a végtelenen című könyvkezdetben csak óceáni evezősöknek íródott volna. Az élet azonban átírta a forgatókönyvet.
„Az indulást követően szorgalmasan jegyzeteltem nap mint nap, klasszikus hajónaplót vezettem. A szakmai tapasztalatokból a profik is csemegézhettek volna. Miután felborult a Vitéz sokáig úgy teltek a napjaim, hogy nem voltam biztos a partra érésben, és innentől némiképp megváltozott a stílus. A totális egyedüllét és az átélt nehézségek, hozzásegítettek egy kivételesen értékes dologhoz. Megtapasztalhattam, hogy milyen végsőkig képes küzdeni a szervezetünk és milyen mélységekből is újra lehet építeni önmagunk motivációját, hogy elérhessünk a célunkat. Ennek a megtapasztalását próbáltam belesűríteni a könyvbe, így abszolút nem csak a hajósoknak írtam, inkább próbálok az erre nyitott embereknek visszaadni abból, amibe odakinn a nyílt vízen bepillanthattam.”
A vészterhes napok alatt, miközben Rakonczay hajója csak sodródott dél felé az Atlanti-óceánon, három teljes füzetet írt tele az evezős, melyből kettő megmaradt. A rendületlen írás új motivációt jelentett számára, melyből szavai szerint szép lassan újraélesztette reményeit, és visszahozta a hitét.
A kötet 2013 tavaszával zárul. A befejező részekre némiképp rányomja a bélyegét az író válása és a támadó hangú cikkek, melyek konkrét bizonyítékokat követeltek a világrekord véghezviteléről. Bár a hajós korábban nem reagált a vádakra, emésztette magát a megjelent cikkek miatt. A Guinness ugyanis anélkül bejegyezte a rekordot, hogy ő azt kérvényezte volna, ezalatt pedig sorban álltak Rakonczaynál a szakmabeliek és az amerikai újságok, hogy gratuláljanak.
Mindezek ellenére hazaérkezését követően újságírók hada követelt igazolást a hihetetlen teljesítményről. A hajós az MNO-nak akkor azt mondta, mindent bizonyítani fog a két GPS, melyek rögzítették utazása pillanatait. A kétkedőket végleg elcsendesítheti, hogy a készülékeket hitelesítették. Ezeken a hullámmagasságtól a sebességig az összes adat megtalálható, melyek segítségével pontról pontra rekonstruálható az expedíció. Rakonczay elmondta, az egyik lap még a műholdas telefonját is lenyomozta, mely szintén bizonyítja, hogy egyedül fordította meg felborult kenuját, és evezett Antiguáig. A kritikus hangok el is csitultak, bocsánatot azonban azóta sem kért tőle senki.
Némi vigaszul szolgálhat, hogy a négy óceánátkelést végrehajtott magyar evezős hazatérte óta közel 28 ezer embernek tartott élménybeszámolóval egybekötött előadást. Rengeteget utazott, és szabadidejében azóta is több egyetemen tart előadást. A könyv megjelenésével végleg lezárta a múltat, és immár új cél lebeg a szeme előtt. Sokáig úgy tűnt, hogy elindul a néhány hét múlva rajtoló Atlantic Challenge-en, melyen a Kanári-szigetektől Antiguáig kell elhajózni. A magyar kenusnak a hosszan tartó engedélyeztetés és az anyagi problémák (Vitéz névre keresztelt hajójának felkutatása és kimentése szinte minden pénzét felemésztette – a szerk.) elodázzák terveit, de nem végleg.
„Jelenleg úgy látom, a következő verseny 2015-ben tűnik reálisnak számomra. Addigra elkészül egy saját tervezésű hajó is. A megszerzett tapasztalattal a tarsolyomban, magyar indulóként nagy reményekkel vághatok neki a nemzetközi viadalnak.”
A megjelent könyvvel és Rakonczay Gábor terveivel kapcsolatban kattintson ide.
Rakonczay Gábor 2007-ben feleségével, Rakonczay Viktóriával szelte át az Atlanti-óceánt kétpárevezős kenujával, a Tűzhangyával. Ketten több világrekordot is megdöntöttek óceánátkelésben. Trénerként sikerrel készített fel versenyzőket hasonló rekordkísérletre, egyedül azonban nem vágott neki a nagy kékségnek, egészen 2011 decemberéig. A Fa Nándor által tervezett, kétszáz kilós Vitézzel 100 nap alatt kívánta megtenni a Portugáliától Közép-Amerikáig tartó 6400 kilométeres távot. December 20-án startolt el Lagoszból, de február közepén felborult kenujával, tönkrement a műholdas telefonja, és elvesztette a kapcsolatot a külvilággal. Mentőakció is indult a keresésére, de nem találták meg. Végül a tervezettnél jóval korábban, mindössze hatvannapos evezést követően partot ért Antigua szigetén március 26-án, ezzel megdöntötte az egykezes kenus óceánátkelés világrekordját.
