A választások közeledtével egyre többen próbálják megjósolni, megtippelni, hogy az éppen aktuális támogatottsági adatok mellett melyik párt hány mandátumra számíthat a 2014-ben felálló 199 fős parlamentben. Eddig csupán az LMP-ből kilépő, majd a Bajnai-csapatban landoló Karácsony Gergely által készített mandátumbecslő alapján lehet jósolni, amelynek megbízhatósága roppant komoly lékeket kapott az elmúlt hónapokban. A modell nem veszi figyelembe az esetleges egyéni jelöltek szerepét, és a Szigetvári Viktor által manipulált támogatottsági számokat használja az új választókerületek esetében.
Mindezek ellenére a formula néhány megjegyzéssel alkalmazható, így például az általa használt súlyozást érdemes több esetben is jól megnézni, mivel teljesen természetes, hogy egy párt támogatottságának a változása országosan nem egyenletesen oszlik el, valamint azt is, hogy Szigetváriék szándékosan a jobboldal felé torzították a modelljüket.
Augusztusban a biztos szavazók között összességében a Fidesz–KDNP 45,7, az MSZP 20,3, a Jobbik 10,6, az Együtt–PM 7,3, az LMP 3,6, míg a Gyurcsány-párt 1,3 százalékon állt. Természetesen a számítások során nem lehet figyelembe venni azt a megállapodást, amit az MSZP és az Együtt–PM kötött az egyéni kerületi indulásról, ráadásul elemzői vélemények szerint elképzelhető, hogy mégis közös ellenzéki lista lesz.
Abban az esetben, ha a pártok végül mégis külön indulnak, akkor a Fidesz–KDNP a mandátumok 75,88 százalékát, az MSZP a 13,07 százalékát, a Jobbik a 6,53, míg az Együtt–PM a 4,52 százalékát szerezné meg. A szocialisták csupán a XIII. kerület egy részét lefedő választókerületekben tudnának diadalmaskodni, de több pesti választókörzetben is viszonylag éles verseny alakulna ki. A Jobbik egyetlen választókerületben sem érné el a 20 százalékos eredményt.
Ha végül mégis létrejönne a közös választási lista, és közös jelöltek indulnának, akkor a mandátumok 70,35 százalékát a kormánypártok, a balliberális lista a 22,61, míg a Jobbik a 7,04 százalékát szereznék meg. A baloldal csupán 10 egyéni választókerületben diadalmaskodna, amelyek közül nyolc a fővárosban található. A balliberálisok ezenkívül egy szegedi és egy miskolci körzetben örülhetnének. Nagyon szoros lenne az eredmény több pesti kerületben és vidéki nagyvárosban, így a becslések alapján több ilyen billegő körzetet a baloldal javára írhatunk.
Természetesen nem lehet olyan modellt készíteni, amelyben a szavazatok súlyozása mellett az egyéni jelölti szimpátiákat is figyelembe lehetne venni, ráadásul most még pontosan azt sem lehet tudni, hogy a kormánnyal szemben milyen formációban indul majd az ellenzék és kik lesznek az egyéni jelöltek. A bemutatott számítások arra mindenképpen jók, hogy látszik: akár minimális kormánypárti vagy ellenzéki vezetés mellett is jelentős eltérések lehetnek a mandátumok számában, ami egyébként a stabil kormányzást biztosítja a nyertes számára.
