Ugyan az Országgyűlés a bíróságokra feladatot rótt, de ezzel nem csorbította azok alaptörvényben biztosított függetlenségét, önállóságát. A törvény bizonyos esetekben „méltányolható körülményekre” figyelemmel mérlegelést is lehetővé tett, a döntések ellen pedig jogorvoslatot biztosított. Az Ab megállapította, hogy a semmisségi törvény nem okozta a jó hírnév sérelmét azzal, hogy csak a rendőri jelentés, illetve rendőri tanúvallomás alapján elítélteket kívánta jóvátételben részesíteni. Ezzel csupán behatárolta a semmisséggel érintett ügyek csoportját, ideértve a nem aggályos rendőri intézkedések eseteit is.
Az Ab rámutatott arra, hogy a jogalkotó más utat is választhatott volna – például törvényt alkot az amnesztiáról –, azonban más államok tapasztalatait is figyelembe véve, a többi lehetséges út bejárása sem garantált volna hatékonyabb, problémamentes megoldást. „A rendkívüli és nem ismétlődő helyzetek kezelésekor a társadalmi megbékélés szempontjainak érvényre juttatása során a jogalkotónak kellő szabadsággal kell bírnia, feltéve, hogy az Alaptörvény rendelkezései nem sérülnek” – állapította meg a testület.
A döntésben nem vett részt Balsai István, a vizsgált törvény egykori beterjesztője. A 14 eljáró alkotmánybíróból három, Bragyova András, Kiss László és Lévay Miklós különvéleményt készített.
A hétfőn meghozott határozat teljes szövege az Ab honlapján olvasható.
