A Népszabadság megelégelhette a baloldali ellenzék részéről a hétvége óta folytatódó magyarázkodást és nyilatkozatszerencsétlenkedést, és elküldte az elvtársi selyemzsinórt az érintetteknek. Keddi vezércikkükben keményen kiosztották a magát demokratikusnak nevező ellenzéket: politikai banditizmusnak nevezték a videóhamisítást, és kifejtették azt is, hogy a baloldali pártoknak csak akkor van esélye a választásokon, ha megszabadulnak azoktól az emberektől, akik bizonyítékokat kreálnak az ellenfél lejáratására.
A cél nem szentesítheti az eszközt, még akkor sem lenne elfogadható a hamisítás, ha ez lenne az Orbán-kormány leváltásának az ára – írják –, ráadásul a választók sem kíváncsiak a lejáratásversenyre. Egyértelművé kell tennie az ellenzéknek, hogy „az ilyen eszközöket és az erre képes embereket a lehető legtávolabb tartják maguktól, és nem tűrik el szövetségeseiknél sem.” Hiszen – érvelnek – minden ilyen akció előbb-utóbb kiderül, és akkor lemoshatatlanul rákerül a bélyeg nem csak az egyes hamisítókra, hanem az egész pártra.
„Haladéktalanul fel kell tárni az ügy még homályos részleteit” – írja a szerkesztőségi jegyzet végén a Népszabadság, amely pontosan tisztában van az ilyen botrányok következményeivel, hiszen ők voltak azok, akik a sajtótörténeti skandalummá vált, hamisított Teller-levelet is megjelentették.
