Sukoró-ügy: pert vesztettek Lauderék

Nem jelölt ki magának időre új jogi képviselőt a Ronald S. Lauderhez köthető KC Bidding Kft.

– Miért?
– Mert a befektetés helyszíneként megjelölt sukorói ingatlanok egy törvénysértő telekcsere-szerződés révén kerültek, pontosabban kerültek volna az egyik külföldi befektető, Joav Blum tulajdonába. Márpedig a jogszabályba ütköző szerződés a törvény erejénél fogva semmis. Ráadásul a semmisség a csereszerződés aláírásának a pillanatától fennállt, ahhoz nem kellett, hogy a bíróság azt jogerősen megállapítsa. Ezt a tényt egyébként később három bíróság (legutóbb egy évvel ezelőtt a Kúria) is egybehangzóan megerősítette, amikor az eredeti állapot helyreállításáról döntöttek. A semmisségből következően az ingatlanokra Blumék ráépítési joggal és jogszerű birtoklással sem rendelkeztek, ami pedig a koncessziós szerződés egyik alapfeltétele volt. A magyar államnak nemcsak lehetősége, hanem jogszabályi kötelessége volt a koncessziós megállapodást – szerződésszegés miatt – haladéktalanul felmondani és a meghiúsulási kötbér érvényesítéséért pert indítani. A határidő lejárt, az államnak nem volt mire várnia.

– Tátrai Miklós éppen azt nehezményezte, hogy a magyar állam jogi képviselői a csereszerződés semmisségére is hivatkoznak a washingtoni perben, holott annak szerinte nincs köze a koncessziós szerződés felmondásához.
– Az igaz, hogy a magyar bíróság a semmis csereügylet jogkövetkezményeit már megállapította, ugyanakkor a két ügy mégis összefügg, mivel a befektetők által a koncesszióhoz megadott ingatlan a semmis csereszerződéssel érintett sukorói terület volt. Tehát éppen a befektetők szerződésszegő magatartása kapcsolta össze a telekcserét a koncesszióval. Érdekes, hogy a Sukoró-ügy korábbi magyar polgári eljárásában Tátrai úr még tartózkodott a „jogászkodástól”, ami annyiból érthető, hogy nincs jogi végzettsége. A magyar bíróság előtt még arról beszélt, hogy a sukorói ügyletek idején a jogi szakértőire hagyatkozott, mivel a jogkérdések megítéléséhez nem ért, nem az ő kompetenciája. Különös, hogy újabban jogi szakkérdésekben is bátran kritizál olyanokat, akiknek – vele ellentétben – van jogi diplomájuk.

– A magyar államot képviselő ügyvédi irodák díjazását a baloldali médiában kifogásolták. A Népszava 1,9 milliárd forintos, a Népszabadság 1,5 milliárdos összegről ír.
– A Népszavában megjelent összeg a helyes, ugyanakkor a Népszabadságban éppen Tátrai Miklós szájából hangzik el az, ami miatt ez a díjazási kérdés nem is kérdés. Ugyanis maga Tátrai állítja, sőt kiemeli, hogy ez az összeg alacsony, mert hasonló ügyekben a nagy nemzetközi irodák négymilliárd forintot is elkérnek. Valóban a Réczicza White & Case, illetve a mi irodánk az általános munkadíj körülbelül feléért vállalta el az ügyet. Ráadásul ebben az összegben olyan költségek is benne vannak, amelyeket a nagyobb irodák többnyire külön számolnak el: öt szakértői csoport munkadíja, utazási költsége, szállásköltsége, valamint az állam tanúinak amerikai utazási és szállásköltsége. Azt is fontos tudni, hogy keretösszegről van szó, amit óradíjalapon számolunk majd el. Akaratán kívül Császy Zsolt szintén azt erősítette meg, hogy méltányos áron dolgozunk. A volt értékesítési igazgató az ATV-nek azt nyilatkozta: legalább húsz ügyvéd serénykedik az eljárásban. Ebből is látszik: az alperes jóval több ügyvédet jóval kevesebb pénzért foglalkoztat, mint az általában szokásos lenne egy ilyen súlyú és bonyolultságú ügyben.

– Ugyanakkor Tátrai Miklós mindebből azt a következtetést szűrte le, hogy a magyar állam olcsóbb, másod-, harmadvonalbeli, nem megfelelő szakmai felkészültségű ügyvédeket alkalmaz, és meg sem akarja nyerni a pert.
– Mélységesen felháborít az az állítás, hogy pervesztésre törekednénk. Ezt mindkét ügyvédi iroda nevében a leghatározottabban visszautasítom. Egyúttal jelzem, Tátrai úr valótlan, személyiségi jogokat sértő kijelentései miatt polgári pereket indítunk, és vizsgáljuk, kimerítik-e a rágalmazás tényállását a volt vezérigazgató megnyilatkozásai. Tátrai Miklós mindöszsze a három órán át tartó tanúvallomásának idejéig vett részt a washingtoni eljárásban, ezért rejtélyes, kitől, milyen forrásból szerzett hamis információkat az állam jogi álláspontjáról. Nem tudok másra gondolni, mint hogy Tátrait valakik eszközként használják fel. Az irodánk szakmai felkészültségéről csupán annyit: a White & Case az egyik legnagyobb, legelismertebb amerikai ügyvédi iroda, aminek ICSID-specialista európai vezető partnerei vesznek részt az eljárásban. Aki egy ilyen irodát lesajnál, az valójában saját magát minősíti. A Sárhegyi és Társai Ügyvédi Iroda sem szorul különösebb bemutatásra. A mi irodánk képviselte a magyar államot a sukorói telekcsere-szerződés semmisségi perében, amelyet mindhárom bírói fórum előtt megnyertünk. De számos más, az állami-önkormányzati vagyon védelmét célzó pert is sikerrel vívtunk meg, így például a soproni mélygarázsügyet.

– Sokaknak az sem világos, miről szól a washingtoni per. Összefoglalná a lényegét?
– A Ronald S. Lauder, Fred H. Langhammer és Joav Blum nevével fémjelzett külföldi befektetői csoport, a ciprusi bejegyzésű Vigotop Ltd. Washingtonban választottbírósági eljárást indított Magyarország ellen 2011-ben. Több mint százmilliárd forintot követelnek, amiért szerintük a magyar állam jogellenesen, diszkriminatív módon „államosította” a beruházásukat, és kártalanítás nélkül megfosztotta őket a kaszinóépítés lehetőségétől. Ez egy, még a nyolcvanas években Ciprussal kötött befektetésvédelmi egyezményen alapuló, speciális eljárás. Az ilyen egyezmények célja az volt, hogy megakadályozzák a külföldi befektetések jogsértő államosítását. Azonban jelen esetben ilyenről szó sincs. A magyar állam egy szerződéses partnerével szemben a szerződéses jogait gyakorolta, amikor partnere megszegte a megállapodást. Éppen ezért teljességgel érthetetlen és megalapozatlan az eljárás megindítása.

– A beidézett tanúk kiknek az érdekeit képviselték?
– Gyurcsány Ferenc, Tátrai Miklós és Császy Zsolt a külföldi befektetők tanúja volt. Az ő szóbeli, illetve írásos tanúvallomásuk megítélése a bíróság feladata. Ugyanakkor Oszkó Péter volt pénzügyminiszter a magyar állam oldalán tett vallomást.

– Mikor születhet ítélet?
– A szóbeli meghallgatások lezárultak, február közepéig a felek még egy körben beadhatnak iratokat, és onnantól százhúsz napon belül ítéletet hirdet a választottbíróság. Megítélésem szerint valamennyi olyan bizonyítékot a választottbíróság elé tártunk, amely alátámasztja, hogy a befektetésvédelmi egyezményt nem szegte meg a magyar állam, nem sajátította ki jogellenesen a Lauder-féle befektetői csoport beruházását. A bizonyítékok megítélése azonban a választottbíróság feladata.

– Milyen eljárások folynak még Sukoró-ügyben a washingtoni bírósági eljárás és a Szolnoki Törvényszéken folyó büntetőperen kívül?
– A magyar állam korábban kötbérpert indított a szerződésszegő befektetőkkel és személy szerint Ronald S. Lauderrel szemben, amelyben körülbelül kétmilliárd forintot követel tőlük az elmaradt beruházás miatt. Eközben a befektetők idehaza a magyar állam ellen indítottak egy másik eljárást a koncessziós szerződés szerintük jogellenes felmondása miatt. Mindkét eljárásra jellemző, hogy Lauderék két éve húzzák az időt, és úgy tűnik, mintha arra játszanának, hogy ne szülessen ítélet a washingtoni per befejezése előtt, ami azért érthetetlen, mert nem tudható, hogy a magyar eljárások milyen eredménnyel zárulnak. Az időhúzásban viszont már odáig mentek, hogy új jogi képviselőt sem jelöltek ki a bíróság által megadott határidőre, ezért a KC Bidding által kezdeményezett eljárást a bíróság a napokban első fokon megszüntette.