A „Gyurcsány-koalíció” minden egyes tagja lebukott

Komolytalanná vált a Gyurcsány-koalíció szándéka, nincs egyetlen hiteles mondatuk sem Paks ügyében.

Ma már inkább várna az Együtt–PM Szövetség vezetője. „A paksi döntés pontosan erről szól: egy döntés, amelyet körülbelül nyolc-tíz év múlva ráértünk volna meghozni. Ezt most előrehozzuk, tender nélkül odaadjuk valakinek, akinek egyébként a technológiájával valószínűleg nincs baj, de azzal igen, hogy miért most döntjük el, miért ilyen drágán és átláthatatlan finanszírozási feltételekkel” – fogalmazott az ATV-ben a politikus.

Bár a szocialisták és a Gyurcsány-féle Demokratikus Koalíció is élesen támadja a bővítést, nagykövetségi táviratok tanúsága szerint 2009-ben még meg voltak győződve arról, hogy egyedül az oroszok képesek korszerűen, biztonságosan és hazánk energiaigényeinek megfelelően végrehajtani. A WikiLeaks által közzétett iratokból kiderül, hogy Gyurcsány Ferenc miniszterelnökként már 2008-ban arról beszélt, hogy egy vagy két reaktor építésével kell bővíteni az erőművet – igaz, ez csak hónapokkal később derült ki, később pedig már válságkezelő intézkedésként beszélt a beruházásról.

Egy májusi táviratban pedig már arról számolt be az amerikai nagykövetség, hogy a paksi bővítés pályázatára valószínűleg meghívják az amerikai Westinghouse energetikai céget is, de „több megfigyelő szerint úgyis egy orosz cég lesz majd a győztes”. A nagykövetség ezt a megjegyzését például arra alapozta, hogy Mesterházy Attila, aki akkor az MSZP frakcióvezetője volt, azt mondta a követség egyik munkatársának, hogy az oroszok előnnyel indulnak a pályázaton – mivel jelenleg orosz technológiával működik a paksi atomerőmű –, de reméli, hogy „amerikai vállalatokat is figyelembe lehet majd venni” a beruházásnál.

Az Orbán-kormány rendkívül kedvező, harmincéves futamidejű hitelt kap majd az orosz államtól, a szocialisták viszont – mint az a táviratokból kitűnik – nemzetközi hitelintézetektől, például a Világbanktól és az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Banktól vettek volna föl piaci kamatozású hitelt a beruházáshoz, ami az ország pénzügyi kitettségét sokkal inkább növelte volna.

Az is beszédes, hogy Gyurcsányék a hitelért cserébe akár kisebbségi tulajdonrészt is adtak volna a pénzügyi befektetőknek, ami megszüntette volna a teljes állami felügyeletet egy kulcsfontosságú stratégiai ágazatban. Ennek következtében a haszon egy jelentős része a magyar költségvetés helyett külföldre áramlott volna, ráadásul az energiaárakat is kedvezőtlenül befolyásolhatta volna a részleges privatizáció. Ezzel szemben az Orbán-kabinet az államközi szerződés megkötésekor ragaszkodott ahhoz, hogy a beruházó ne szerezzen részesedést.