A megismételt eljárás első tárgyalási napján az ügyészség ismertette a vádat, mely szerint már nem személyes adattal való visszaéléssel vádolják az MDF egykori politikusait, hanem kényszerítéssel. Dávid Ibolya és Herényi Károly a vád szerint azt követelte Almássytól, hogy lépjen vissza az elnökjelöltségtől, álljon ki a párt egységére hivatkozással Dávid Ibolya mellett, és az őket támogatók is lépjenek vissza.
A vád szerint azzal, hogy Dávid és Herényi a birtokukba került hangfelvétel nyilvánosságra hozatalának mellőzését attól tették függővé, hogy Almássy teljesíti-e a Dávid által meghatározott és Herényi által közvetített feltételeket, olyan súlyos hátrányt helyeztek kilátásba, ami alkalmas volt Almássyban komoly félelem keltésére. A vád szerint mivel Almássy visszalépett, Dávid Ibolya egyedüli jelöltként indulhatott, ezzel „jogilag nem méltányolható” előnyhöz jutott a fenyegetés következtében.
Dávid Ibolya arra a bírói kérdésre, hogy megértette-e a vádat, elnevette magát, és hangsúlyozta, nem ismeri el büntetőjogi felelősségét, nem követett el bűncselekményt. Kiemelte: a vád alaptalan, a vád azon állítását például, hogy további hanganyagok nyilvánosságra hozatalával fenyegették Almássyt, maga Almássy cáfolta.
Kifogásolta, hogy az ügyészség szakmailag kifogásolható munkát végzett, nem nevezte meg, pontosan milyen magatartásával valósította meg a kényszerítést. Szerinte ezt támasztja alá az is, hogy Szilvásyval és Tóth Károllyal egy ügyben vádolták meg, holott „csak a vádlottak padja kötött össze minket” – tette hozzá.

















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!