Áder János a Gárdonyi Géza Színházban tartott rendezvényen azt mondta: a lengyel és a magyar nép barátsága a térség más népeinek is követendő példa lehet. Bronislaw Komorowski pedig a kapcsolatok továbbfejlesztésének fontosságát hangsúlyozta.
A magyar köztársasági elnök kiemelte, hogy a két népet összeköti szabadságvágya, függetlensége és ragaszkodása európai államiságához, ezek történelemformáló erőnek bizonyultak. „A lengyelek és a magyarok szabadságszeretete nagyban járult hozzá Európa újraegyesítéséhez és megújulásához” – tette hozzá.
Áder János felidézte: a magyarok 1939-ben sokféleképpen segítették a lengyeleket, akik ezrével vették Magyarország felé az irányt. Mint mondta, ezzel követték az évszázados utat, amelyet az 1848-ban a császári seregből megszökő és a magyar seregben harcoló lengyel katonák köveztek ki. Kossuth seregében minden huszadik tiszt lengyel volt.
Felelevenítette azt is, hogy 1956 októberében sok magyar a poznani történések miatt vonult az utcára, ebből a szolidaritási tüntetésből született meg a forradalom, amely Kelet-Közép-Európa más nemzeteinek is példát és reményt jelentett. Az államfő szólt azokról a lengyelekről is, akik ezekben az időkben vért adtak és gyógyszert küldtek az élet-halál harcot vívó budapestieknek.
A köztársasági elnök a lengyel és a magyar nép közötti lelki rokonság eredetét keresve Krúdy Gyulát idézte, aki azt írta: „talán két más nemzete nincsen a világnak, amelyeknek hagyományaiban, mesemondásában annyi gondolat élt volna a szabadságról, erről a csodálatos csillagról, amelyet a Kárpátok felett láttak tündökölni mindig azok, akik a nagy hegyektől északra vagy délre laktak”.
Az államfő ezt azzal egészítette ki, hogy „a barátság nem a szavakban lakik, hanem közös történeteinkben, közös emlékeinkben, egymás iránti érzéseinkben”.
Idézte a török ellen magyar földön harcoló egykori lengyel költőt, Adam Czahrowskit is, aki Eger várát „a vitéz emberek bátor iskolájának” nevezte. Egy másik lengyel költő, Stanislaw Worcell szavaival élve pedig azt mondta: „Magyarország és Lengyelország két örök életű tölgy, melyek külön törzset növesztettek, de gyökereik a föld alatt összekapcsolódtak és láthatatlanul egybefonódtak”.