Ott kezdődött, hogy 

 a közérdek helyett csak a maga gazdagodásával volt elfoglalva, a saját és a haverok zsebét tömte tele az ellopott uniós forrásokkal is, az unió éllovasából sereghajtóvá tette hazánkat, mi lettünk a legszegényebb, legkorruptabb, legélhetetlenebb ország a kontinensen. Annak ellenére, hogy ezekre a nagyon súlyos vádakra soha egyetlen kézzelfogható bizonyítékot nem tudtak felmutatni, olyan mértékben terjedt el szerte a nemzetközi nyilvánosságban ez a hamis és aljas megközelítése a nemzeti kormányzásnak, hogy hazugságaiból, csúsztatásaiból táplálkozott az utóbbi időszak minden országjelentése, az unió minden jogi köntösbe bújtatott, kötelezettségszegésnek, jogállamiságinak hazudott eljárása, amit sokkal inkább nevezhetünk politikai zsarolásnak.

 Mivel erre évek óta kevés az esély, elterjesztették, hogy összedőlt a jogállam, már demokrácia sincs, csak valami hibrid, választásokkal színesített autokrácia, amit csak azért nem hívnak diktatúrának, mert a leghülyébb is tudja közülük, hogy egy igazi diktatúrában már rég börtönben senyvednének.

De ez még mindig csak a kezdet, az előkészületek világa, ami megalapozta a legaljasabb húzásukat. Bedobták a nyilvánosság minden szintjén a tolvajbanda, a maffiózók, a korrupt gazemberek sunyi vádjait, és ezek szép lassan elkezdték elbizonytalanítani, megdolgozni a gyengébb jellemű embertársaink agyát. A magyar társadalomban, ahol az irigység a Kádár-kor hamis egyenlőség ígérete miatt jóval erősebb, mint bárhol, könnyű volt elhitetni az erre fogékonyakkal, hogy minden kudarcukért, minden sikertelenségükért, minden bajukért a bűnbandának titulált kormány a felelős. Azért nincs nektek, mert ezek ellopták előletek, szólt a bülbülszavú suttogó propaganda. És hatott. 

De itt még mindig nincs vége az aljasságnak. A vörös vonal gátlástalan áthágásához kell még egy önfelmentő álmagyarázat a gyűlölködők eszköztárába. Ez pedig úgy szól: ha ezek bűnözők, tolvajok, korrupt gazemberek, akik ellopták még a jövőnket is, akkor velük szemben minden eszköz megengedett, bármi bevethető, bármi megtehető. És itt szabadult el a pokol, amikor erről egyre nyíltabban, egyre gátlástalanabbul kezdtek el beszélni influenszerek, podcasthuszárok és névtelen szellemi fenékriszálók a közösségi médiában. Hirtelen teljesen reális lehetőségként kezdték taglalni a polgárháború esélyét, forradalmat vizionáltak, a fegyverszerzés lehetséges módozatairól morfondíroztak, és a Ceausescu házaspár sorsa lett a politikatörténet legnépszerűbb példázata. A normális emberek gyomra pedig felfordult. Különösen azok után, hogy az internet legsötétebb bugyraiban, ahol a fentiek hatása alá került 

 És itt érkeztünk el kezdőjelenetünk megértéséhez, no meg az ebből fakadó határozott elutasításhoz.

Mert már a virtuális világban sem igaz, hogy nem történt semmi, amikor a tagbaszakadt verőember ökle megindult a védtelen Gulyás Virág felé. Már azt is a leghatározottabb módon vissza kell utasítani, ha valaki csak írja, hogy hú, de pofán verném azt, aki mást gondol, mint én. De 

 Akkor majd ők kimennek az utcára, és vér fog folyni. Akkor majd ők forradalmat csinálnak.

No, itt az a pont, ahol tényleg álljunk meg, vegyünk mély levegőt, és minden józan honfitársunk nevében kiáltsuk jó hangosan: Nem! Ezt már nem! Pártelnökök, funkcionáriusok, megmondóemberek, influenszerek és minden agresszív akarnok az ellenzék oldalán, hátrább az agarakkal! 

Dühötöket, frusztrációitokat kezeltessétek szakemberrel! Ne akarjatok minden áron hasonlítani azokra a szörnyetegekre, akik pénzelnek és használnak benneteket!