Elfogult lehet a TakarékBank perének bírája

Bene Lajos korábbi álláspontjával ellentétesen az Alkotmánybírósághoz fordult a szövetkezeti törvény ügyében.

2014. 04. 25. 3:30
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Fölvetheti az elfogultság gyanúját, hogy a takarékszövetkezeti perben eljáró bíró a balliberális ellenzék vádjait magáévá téve bírálta a takarékszövetkezeti rendszert átalakító, tavaly nyáron elfogadott integrációs törvényt. A Fővárosi Törvényszék bírája, Bene Lajos a múlt pénteki tárgyaláson a koncentrációs táborokkal és az ötvenes–hatvanas évek szövetkezetesítésével állította párhuzamba a magyar törvényhozás által elfogadott jogszabályt. Azt állította, „a XX. századi munkatáborok létjogosultsága is hasznos volt gazdaságilag, mégsem fogadható el”. Kifejtette: az igazság helyébe nem léphet a hasznosság, mert így a szovjet munkatáborokat is legitimálhatjuk, mivel az ott raboskodók hasznos közműcsatornákat építettek. Majd ezt is tetézte, amikor a holokausztot is előhozta.

Mint fogalmazott: ahogy az integrációs törvény elkészítésében, úgy „a holokausztban is szerepet játszottak jogászok”. A jelek szerint Bene Lajos az inkriminált jogszabályt sem tanulmányozta elég alaposan, ugyanis azt állította, az integrációból tilos és lehetetlen kilépni, ám ez a kijelentése nem felel meg a valóságnak. Benének meggyőződése: ha erős gyanú ébred, hogy egy törvény korlátozza a szövetkezetek tulajdonosi jogait, sérti a vállalkozás szabadsága mellett a tisztességes gazdasági verseny elvét is, ellehetetlenítve a takarékok jogorvoslati lehetőségeit, akkor ezek eldöntése az Alkotmánybíróság (AB) dolga. A bíró szerint a pénzügyi intézmények tagsági viszonyaiba való állami beavatkozás megengedhetősége veszélyezteti a befektetések biztonságát, s az ezzel járó bizalomvesztés a bankszektor stabilitását ássa alá. Végül magát Poncius Pilátussal párhuzamba állítva azt ecsetelte: „Bizarr dolog nagypénteken ítélkezni, de bízom benne, hogy ez az ítélet jobb lesz, mint amit nagypénteken ünneplünk.”

A múlt pénteki tárgyaláson egyébként a bíró bejelentette: az Alkotmánybírósághoz fordul, mert szerinte a jogszabály alaptörvény-ellenes, és a testület döntéséig felfüggeszti az eljárást. Ez azt jelenti, hogy hosszú hónapokig szünetelhet a per, ami komoly bizonytalanságot kelthet az egész takarékszövetkezeti szektorban. Ismert, a Demján Sándor (a Vállalkozók Országos Szövetsége elnöke) vezette Országos Takarékszövetkezeti Szövetség (OTSZ) és egy magánszemély jogalkotással okozott kár megtérítéséért perelte be tavaly a magyar államot és öt további alperest (Magyar Posta, TakarékBank, Magyar Nemzeti Bank, Magyar Fejlesztési Bank, Szövetkezeti Hitelintézetek Integrációs Szervezete). Demjánék szerint az integrációs törvény korlátozta tulajdonosi jogaikat a TakarékBankban, s – szerintük – emiatt nem tudtak elindulni a pénzintézetre kiírt pályázaton. Azt állították, ezzel 29 millió forintos káruk keletkezett, s ennek megtérítését kérik a bíróságtól.

Múlt pénteken Bene Lajos – a felperesek indítványára – a következő tárgyalásig meghosszabbította azt a korábbi ideiglenes végzését, amelyben megtiltotta a másodrendű alperes Magyar Postának, hogy értékesítse a tulajdonában lévő TakarékBank-részvényeket. Ezzel megakasztotta a TakarékBank állami részesedésének eladását. A takarékszövetkezeti integráció internetes blogján a döntést úgy értékelték: „A részvények értékesítésének elhúzódása – érdemi döntés nélkül – nem kedvez a szektor működésének, felesleges bizonytalanságot generál a részvényesek körében, akadályozza a szektor sikeres piaci működését.” Az alperesek jogi képviselője a végzés ellen fellebbezett. Érdekes, hogy a bíró tavaly még elutasította azt a felperesi kezdeményezést, hogy a postát tiltsák el részvényesi jogainak gyakorlásától. Januárban mégis megtiltotta a postának, hogy éljen egyik részvényesi jogával: a részvények eladásával. (Az OTSZ újabb indítványa annyival tért el a korábbitól, hogy másodszorra jelezte: maga is igényt tart a részvényekre.)

Ezen kívül is többször keveredett önellentmondásba Bene Lajos az eljárás során. Például 2014 januárjában még azt mondta, az AB leterheltsége miatt nem fordul a testülethez, a legutóbbi tárgyaláson viszont módosította ezen álláspontját, s az AB-hoz fordult. Ráadásul annak ellenére, hogy az OTSZ egyik (a perben részt nem vevő) jogásza ezt már megtette. Bene ezt azzal magyarázta: „Más a legitimációja, ha egy bíró fordul a taláros testülethez, mint ha egy civil szövetség.” Az is kérdéses, hogyan kérhetett normakontrollt a bíró egy olyan jogszabályról, amely közvetlenül nem kapcsolódik a kártérítési perhez. Jellemző, hogy a januári tárgyaláson az OTSZ jogi képviselője is beismerte, tisztában van azzal, hogy az általános bírói gyakorlat alapján nincs esélyük megnyerni a pert. Ráadásul Bene akkor még úgy nyilatkozott, szívesen lezárná az eljárást. Végeredményben a bíró AB-beadványa azt eredményezi, hogy egy érvényes pályázat és egy érvényes szerződés ellenére a jogügylet még hónapokig nem zárulhat le. Vagyis a Magyar Takarék Zrt. hiába nyert – egyedüli indulóként – a TakarékBankra kiírt tavalyi privatizációs pályázaton, egyelőre nem kerülhet házon belülre.

A Fővárosi Törvényszék a Magyar Nemzet kérdésére, miszerint a bíró miért vont párhuzamot az integrációs törvény és a koncentrációs táborok között, azt válaszolták: a szóbeli indoklásban „a bíró nem párhuzamokat vont, hanem példákon keresztül azt hangsúlyozta, hogy gazdasági célszerűségből miért nem korlátozhatók az alkotmányos alapjogok”. Arra a kérdésre, hogyan tudott az eljáró bíró az OTSZ egyik belső jogászának AB-beadványára hivatkozni, amikor a jogász beadványa nem is lett a per tárgyává téve, azt felelték: Bene Lajos az AB honlapjáról tájékozódott. A törvényszék leszögezte: az AB leterheltsége nem indokolja, hogy a bíróság mellőzze a testület megkeresését, ha azt szükségesnek tartja.

A bíró önellentmondó döntései kapcsán azt mondták: azokat a felperesi keresetváltoztatások okozták. Tájékoztatásuk szerint a bíró ellen nem indult fegyelmi eljárás. Ifjabb Lomnici Zoltán alkotmányjogász lapunknak a bíróságok pártatlanságával kapcsolatban egy 1995-ös AB-határozatból idézett. Eszerint: „A pártatlan bírósághoz való alkotmányos alapjog az eljárás alá vont személy iránti előítélet-mentesség és elfogulatlanság követelményét támasztja a bírósággal szemben. Ez egyrészt magával a bíróval, a bíró magatartásával, hozzáállásával szembeni elvárás, másrészt az eljárás szabályozásával kapcsolatos objektív követelmény: el kell kerülni minden olyan helyzetet, amely jogos kétséget kelt a bíró pártatlansága tekintetében.” Eközben az OTSZ tegnapi közgyűlése üdvözölte a törvényszék múlt pénteki végzését, amellyel az AB-hoz fordult az integrációs törvény miatt, illetve hogy a következő tárgyalásig megtiltotta a Magyar Posta takarékbanki törzsrészvényeinek értékesítését.

 

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.