Fölvetheti az elfogultság gyanúját, hogy a takarékszövetkezeti perben eljáró bíró a balliberális ellenzék vádjait magáévá téve bírálta a takarékszövetkezeti rendszert átalakító, tavaly nyáron elfogadott integrációs törvényt. A Fővárosi Törvényszék bírája, Bene Lajos a múlt pénteki tárgyaláson a koncentrációs táborokkal és az ötvenes–hatvanas évek szövetkezetesítésével állította párhuzamba a magyar törvényhozás által elfogadott jogszabályt. Azt állította, „a XX. századi munkatáborok létjogosultsága is hasznos volt gazdaságilag, mégsem fogadható el”. Kifejtette: az igazság helyébe nem léphet a hasznosság, mert így a szovjet munkatáborokat is legitimálhatjuk, mivel az ott raboskodók hasznos közműcsatornákat építettek. Majd ezt is tetézte, amikor a holokausztot is előhozta.
Mint fogalmazott: ahogy az integrációs törvény elkészítésében, úgy „a holokausztban is szerepet játszottak jogászok”. A jelek szerint Bene Lajos az inkriminált jogszabályt sem tanulmányozta elég alaposan, ugyanis azt állította, az integrációból tilos és lehetetlen kilépni, ám ez a kijelentése nem felel meg a valóságnak. Benének meggyőződése: ha erős gyanú ébred, hogy egy törvény korlátozza a szövetkezetek tulajdonosi jogait, sérti a vállalkozás szabadsága mellett a tisztességes gazdasági verseny elvét is, ellehetetlenítve a takarékok jogorvoslati lehetőségeit, akkor ezek eldöntése az Alkotmánybíróság (AB) dolga. A bíró szerint a pénzügyi intézmények tagsági viszonyaiba való állami beavatkozás megengedhetősége veszélyezteti a befektetések biztonságát, s az ezzel járó bizalomvesztés a bankszektor stabilitását ássa alá. Végül magát Poncius Pilátussal párhuzamba állítva azt ecsetelte: „Bizarr dolog nagypénteken ítélkezni, de bízom benne, hogy ez az ítélet jobb lesz, mint amit nagypénteken ünneplünk.”
A múlt pénteki tárgyaláson egyébként a bíró bejelentette: az Alkotmánybírósághoz fordul, mert szerinte a jogszabály alaptörvény-ellenes, és a testület döntéséig felfüggeszti az eljárást. Ez azt jelenti, hogy hosszú hónapokig szünetelhet a per, ami komoly bizonytalanságot kelthet az egész takarékszövetkezeti szektorban. Ismert, a Demján Sándor (a Vállalkozók Országos Szövetsége elnöke) vezette Országos Takarékszövetkezeti Szövetség (OTSZ) és egy magánszemély jogalkotással okozott kár megtérítéséért perelte be tavaly a magyar államot és öt további alperest (Magyar Posta, TakarékBank, Magyar Nemzeti Bank, Magyar Fejlesztési Bank, Szövetkezeti Hitelintézetek Integrációs Szervezete). Demjánék szerint az integrációs törvény korlátozta tulajdonosi jogaikat a TakarékBankban, s – szerintük – emiatt nem tudtak elindulni a pénzintézetre kiírt pályázaton. Azt állították, ezzel 29 millió forintos káruk keletkezett, s ennek megtérítését kérik a bíróságtól.
Múlt pénteken Bene Lajos – a felperesek indítványára – a következő tárgyalásig meghosszabbította azt a korábbi ideiglenes végzését, amelyben megtiltotta a másodrendű alperes Magyar Postának, hogy értékesítse a tulajdonában lévő TakarékBank-részvényeket. Ezzel megakasztotta a TakarékBank állami részesedésének eladását. A takarékszövetkezeti integráció internetes blogján a döntést úgy értékelték: „A részvények értékesítésének elhúzódása – érdemi döntés nélkül – nem kedvez a szektor működésének, felesleges bizonytalanságot generál a részvényesek körében, akadályozza a szektor sikeres piaci működését.” Az alperesek jogi képviselője a végzés ellen fellebbezett. Érdekes, hogy a bíró tavaly még elutasította azt a felperesi kezdeményezést, hogy a postát tiltsák el részvényesi jogainak gyakorlásától. Januárban mégis megtiltotta a postának, hogy éljen egyik részvényesi jogával: a részvények eladásával. (Az OTSZ újabb indítványa annyival tért el a korábbitól, hogy másodszorra jelezte: maga is igényt tart a részvényekre.)
Ezen kívül is többször keveredett önellentmondásba Bene Lajos az eljárás során. Például 2014 januárjában még azt mondta, az AB leterheltsége miatt nem fordul a testülethez, a legutóbbi tárgyaláson viszont módosította ezen álláspontját, s az AB-hoz fordult. Ráadásul annak ellenére, hogy az OTSZ egyik (a perben részt nem vevő) jogásza ezt már megtette. Bene ezt azzal magyarázta: „Más a legitimációja, ha egy bíró fordul a taláros testülethez, mint ha egy civil szövetség.” Az is kérdéses, hogyan kérhetett normakontrollt a bíró egy olyan jogszabályról, amely közvetlenül nem kapcsolódik a kártérítési perhez. Jellemző, hogy a januári tárgyaláson az OTSZ jogi képviselője is beismerte, tisztában van azzal, hogy az általános bírói gyakorlat alapján nincs esélyük megnyerni a pert. Ráadásul Bene akkor még úgy nyilatkozott, szívesen lezárná az eljárást. Végeredményben a bíró AB-beadványa azt eredményezi, hogy egy érvényes pályázat és egy érvényes szerződés ellenére a jogügylet még hónapokig nem zárulhat le. Vagyis a Magyar Takarék Zrt. hiába nyert – egyedüli indulóként – a TakarékBankra kiírt tavalyi privatizációs pályázaton, egyelőre nem kerülhet házon belülre.
A Fővárosi Törvényszék a Magyar Nemzet kérdésére, miszerint a bíró miért vont párhuzamot az integrációs törvény és a koncentrációs táborok között, azt válaszolták: a szóbeli indoklásban „a bíró nem párhuzamokat vont, hanem példákon keresztül azt hangsúlyozta, hogy gazdasági célszerűségből miért nem korlátozhatók az alkotmányos alapjogok”. Arra a kérdésre, hogyan tudott az eljáró bíró az OTSZ egyik belső jogászának AB-beadványára hivatkozni, amikor a jogász beadványa nem is lett a per tárgyává téve, azt felelték: Bene Lajos az AB honlapjáról tájékozódott. A törvényszék leszögezte: az AB leterheltsége nem indokolja, hogy a bíróság mellőzze a testület megkeresését, ha azt szükségesnek tartja.
A bíró önellentmondó döntései kapcsán azt mondták: azokat a felperesi keresetváltoztatások okozták. Tájékoztatásuk szerint a bíró ellen nem indult fegyelmi eljárás. Ifjabb Lomnici Zoltán alkotmányjogász lapunknak a bíróságok pártatlanságával kapcsolatban egy 1995-ös AB-határozatból idézett. Eszerint: „A pártatlan bírósághoz való alkotmányos alapjog az eljárás alá vont személy iránti előítélet-mentesség és elfogulatlanság követelményét támasztja a bírósággal szemben. Ez egyrészt magával a bíróval, a bíró magatartásával, hozzáállásával szembeni elvárás, másrészt az eljárás szabályozásával kapcsolatos objektív követelmény: el kell kerülni minden olyan helyzetet, amely jogos kétséget kelt a bíró pártatlansága tekintetében.” Eközben az OTSZ tegnapi közgyűlése üdvözölte a törvényszék múlt pénteki végzését, amellyel az AB-hoz fordult az integrációs törvény miatt, illetve hogy a következő tárgyalásig megtiltotta a Magyar Posta takarékbanki törzsrészvényeinek értékesítését.
