Az MSZP fémjelezte baloldali blokk 2014-es választási veresége a pártinfrastruktúra építésének egy súlyos hibájára is rámutat. A szocialisták sok-sok évtizedes hagyomány alapján építkeztek így: hatalmi pozícióból osztogattak egzisztenciákat „lefelé”, a legkülönfélébb intézményekbe ejtőernyőztették embereiket, így állt össze a nagy egész. Velez Árpád pártigazgató az elmúlt hónapban kiszivárgott belső eligazításon ennek a szisztémának a lényegére, illetve az ő kormányzati és demokráciafelfogásukra világított rá, amikor azt mondta, Orbán legyőzése „nem cél, hanem eszköz” arra, hogy embereiket álláshoz juttassák.
Ez az időtlen idők óta építgetett struktúra kapott találatot először a 2006-os önkormányzati választások után, amikor a rengeteg helyhatósági pozíció kikerült a szocialisták kezéből, és sokaknak egyik napról a másikra nem tudtak „enni adni” az MSZP-nél. 2010 tavaszán aztán a parlamenti választás kétharmados Fidesz–KDNP-többséget hozott, majd az az évi önkormányzati választáson tovább sorvadt a szocialista hátország, komolyan megreccsentve a régi felépítményt.
Azzal, hogy a második Orbán-kormány felére (386-ról 199-re) csökkentette a parlamenti képviselők számát, már borítékolható volt az is, hogy Mesterházyék nem tudják megállítani a sanyarú végkifejlettel fenyegető folyamatot, amire már pártelnök elődje, Gyurcsány Ferenc az őszödi beszédben figyelmeztetett:
Nem azért kell politikusnak lenni, mert [ ] már elfelejtettük, hogy milyen autófényezőnek lenni.
2014-ben pedig előállt a dráma: az Indexen napvilágot látott hírek szerint Mesterházy Attilának olyan politikustársai számára kellene álláshelyről gondoskodnia, akik korábban stabil, országosan ismert arcok voltak, és akiknek az előzetes remények szerint listás parlamenti helyet kellett volna szerezniük. Ezek a pozíciók viszont a korábbi, illetve most remélt fizetés töredékével járnak majd, így a hátország további hagyományos építgetése is megnehezül.
Hogy hová vezet mindez, néhány héttel az EP-választás előtt aligha tudjuk meg, de az őszi önkormányzati választás napja lesz „az igazság pillanata”, amikor kiderül, ki mindenkinek nem jutott egy morzsa sem a vörös terítőről.
