– A kampány időszakáig ön volt az egyik olyan miniszter, akit elkerültek a botrányok, sőt még
igazán sok komoly kritika sem fogalmazódott meg a tárcájával szemben. Most azonban egy vidéki
fórumon két olyan dolgot is mondott, amely kiverte a biztosítékot. Az egyik, hogy vádat emeltek
Vadai Ágnes ellen, miközben ezt cáfolta az ügyészség. Mi történt?
– Vadai Ágnes története ott kezdődik, hogy amikor átvettem a tárca irányítását, átvilágítást végeztünk. Elborzasztó állapotokra derült fény, több mint száz korrupciógyanús ügyben kellett feljelentést tennem. Ezek közül az egyik a Vadai.hu oldal ügye, amelyért nyilvánvalóan jogtalanul fizettek ki milliókat két magáncégnek. Az államtitkári honlap szerkesztésére ugyanis megvannak a minisztériumi szakemberek, nem lehet rá állami pénzt fizetni magántársaságoknak. Nekem mint miniszternek feljelentési kötelezettségem van, ha bűncselekmény alapos gyanúja merül fel. Az ügyészség nyomozást indított, és eljárást folytat az ügyben. Ezek tények.
– Az viszont nem igaz, hogy vádat is emeltek.
– Egy vidéki fórumon annyi dologról beszél az ember, hogy éppen nem jól emlékeztem, ez az ügy milyen szakaszban van, de jogászként is egyértelmű a helyzet. Vadai Ágnesnek pedig nem azzal kellene foglalkoznia, hogy én mit mondtam, hanem azzal, hogy ő mit csinált. Türelmesen várom a fejleményeket az ügyben, bízom a független igazságszolgáltatásban, amely előtt mindenkinek felelnie kell, aki bűncselekményt követett el.
– És hogyan állunk a légtérvédelmi megállapodásainkkal?
– Magyarország rendelkezik a térségben egyedül olyan, negyedik generációs harci repülőgépekkel,
amelyek egyedülálló módon alkalmasak a légtérrendészeti, légtér-felügyeleti feladatok ellátására a NATO közös légterében. Azért rendelkezünk fenntartható módon és hosszú távon, 2026-ig ezzel a képességgel, mert két évvel ezelőtt sikerült módosíttatnunk a Gripenek bérleti szerződését. Ez ad lehetőséget arra, hogy hamarosan bekapcsolódhassunk Szlovénia légterének védelmébe, és a közeljövőben részt vegyünk a Baltikum légtérvédelmében is.
– Ön azonban ezen a fórumon Horvátország légtérvédelméről beszélt.
– Horvátország köztársasági elnöke a közelmúltban egy interjúban már utalt rá, hogy nagy valószínűséggel segítséget kell kérniük egy szomszédos NATO-tagállamtól. Ezt követően a visegrádi négyek és a Közép-európai Kezdeményezés védelmi minisztereinek tanácskozásán a horvát védelmi miniszterhelyettes is felvetette ezt a kérdést további öt védelmi miniszter előtt. Mi erre pozitívan reagáltunk, és meg is állapodtunk abban, hogy katonai szakértői szinten folytatjuk a tárgyalásokat. Mivel az erről szóló tájékoztatás kisebb politikai vihart kavart Horvátországban, a horvát védelmi minisztérium kiadott egy ezt letagadó közleményt, amit én megértéssel fogadtam.
– A horvátok tehát megcáfolták a saját miniszterüket?
– Letagadni vagy megcáfolni valamit két különböző dolog. Nincs azonban ennek akkora jelentősége, Magyarország kész katonadiplomáciai csatornákon és szakértőkön keresztül folytatni az erre vonatkozó egyeztetéseket. A NATO-n belül ugyanis az egyik fő alapelv a képességek csoportosítása és megosztása. Egy szövetségen belül pedig közös a légterünk és közös a biztonságunk.
– Nem volt korai ilyen bejelentéseket tennie? Ezt ugyanis felhasználhatták ön ellen a kampányban.
– Kampány van. Ilyenkor tényleg mindenből ügyet lehet csinálni, mindent fel lehet nagyítani, sőt
lobogtatni lehet, mint a véres rongyot. Sajnos ebben az esetben ezt csinálták azok, akiknek szenvedélyükké vált a gyűlölködés.
– A parlamenti pártok többsége abban azért egyetért, hogy a NATO-csatlakozásunk és a szövetségesi feladatokban való részvételünk sikertörténet. A csatlakozásnak idén van a tizenötödik évfordulója. Hogyan értékeli a NATO-ban betöltött szerepünket?
– A magyar zászló a NATO összes fontos szárazföldi békefenntartó és humanitárius missziójában megjelent. Ezek közül kiemelkedik az afganisztáni és a nyugat-balkáni szerepvállalásunk. Koszovó és Bosznia-Hercegovina stabilitása Magyarország biztonsága szempontjából is kulcskérdés. Amire nem vagyunk büszkék, az ez elődeink által a NATO-nak benyújtott haderő-fejlesztési terv. Ezt sajnos módosítanunk kellett, mert számos olyan vállalást tartalmazott, amelyeket még elindítani sem sikerült. Kialakítottunk egy olyan tízéves haderő-fejlesztési tervet, amely teljes összhangban van az ország fegyveres védelmi tervével és a NATO követelményeivel. Negyvenöt képességfejlesztési célt határozott meg a számunkra a szövetség, és mi mindegyikre pozitív választ tudtunk adni.
– A védelmi költségvetés csökkentését azonban nem nézi a NATO jó szemmel egyik tagállamnál sem, sőt azt várná el, hogy büdzsé érje el a mindenkori GDP két százalékát.
– Miközben számos tagállamban faragják a honvédelmi költségvetést, a magyar kormány kötelezettséget vállalt arra, hogy 2016-ig nem csökkenti a magyar védelmi büdzsét. Ehhez képest a költségvetés 2013-tól még emelkedett is. 2016-tól pedig azt vállalta a kabinet, hogy a GDP 0,1 százalékával évről évre bővülő mértékben növeli a honvédelemre szánt központi forrásokat. Ez azt jelentheti, hogy 2022–23-ig összesen mintegy 800 milliárd forint többletforrás képződik, amely elegendő a már említett tízéves fejlesztési terv végrehajtásához, az elavult haditechnikai eszközök cseréjéhez. A szövetségben szinte példátlan ez a fajta financiális elköteleződés, ez a fajta garancia; míg sajnos általános, hogy a tagországok többsége az ajánlott kétszázalékos arányt nem éri el, vagy meg sem közelíti.
– Ha már a haditechnikánál tartunk, milyen konkrét fejlesztéseket terveznek az elkövetkezendő négy évre, ha a választók erre felhatalmazást adnak?
– Szinte mindent meg kell újítanunk, és pontos tervünk van arra, hogy mik a legsürgősebb feladatok. Az egyik legsürgetőbb feladat a helikopterképesség újjáteremtése. Hosszabb távon fejlesztenünk kell a tüzérségi eszközöket, a szállítórepülőgép-képességet, a katonák egyéni felszerelését és a légvédelmi rendszereinket is.
– Megvannak a tervek arról, hogy mikor mit kell fejleszteni, és ehhez mekkora összeget rendel a kormány?
– Természetesen. Az előző vezetés és köztünk éppen az a különbség, hogy a Medgyessy- és a Gyurcsány–Bajnai-kormányok alatt nem tudta a jobb kéz, mit csinál a bal. Voltak olyan laktanyák, amelyeket az egyik évben százmilliókért felújítottak, majd a következő évben bezártak. Így járt például a tapolcai kiképzőbázis, valamint a szombathelyi és a nagytarcsai laktanya. Nagytarcsán például hatalmas konyhát, ételliftet építettek 400 millió forintért, de egy adag ételt sem főztek meg ott. Ötvenmilliót költöttek itt térfigyelő rendszerre, amely most a semmit figyelné, ha be lenne kapcsolva.
– Mit tettek és mit kívánnak tenni a jövőben a katonák életkörülményeinek javítása érdekében?
– Az életpályamodell kidolgozása mellett az egyik legfontosabb eredményünk ezzel kapcsolatban a Nemzeti Közszolgálati Egyetem létrehozása. Ennek azért van köze a katonák életpályájához, mert a közszolgálati életpályák átjárhatóvá tételének alapvető feltétele az új és Európában is egyedülálló felsőoktatási intézmény. Az átjárhatóság azért fontos, mert ezáltal lehetővé válik, hogy azok a katonák, akik számára nincsen további előmeneteli lehetőség a hadseregen belül – hiszen nem mindenkiből lehet őrnagy, ezredes vagy tábornok –, a közszolgálat más területein folytassák karrierjüket. A mi hivatásos katonáink rendkívül jól képzett, nyelveket beszélő, keresett szakemberek, akiknek a tudása rövid átképzést követően rendkívül jól hasznosítható az államélet vagy akár a civil szféra szinte valamennyi területén.
– El tudnak majd helyezkedni a számukra megfelelő állásokba ezek a katonák?
– A törvényi rendelkezéseket úgy módosítottuk, hogy a közszolgálati vezetők kötelesek lesznek majd ezek közül a katonák közül választani, ha egy-egy, a számukra megfelelő állás megürül. Így a katonák a nyugdíjig köztisztviselőként vagy közalkalmazottként szolgálhatják tovább a hazájukat. A többségük állami segítség nélkül is gyorsan új karrierutat talál magának a magán- vagy állami vállalatokon belül.
– Nemrég tízezer forintos illetményemelést hajtottak végre az altiszti és a legénységi állománynál. Mikor lehet ennél jelentősebb emelés?
– A következő ciklus feladata, hogy az illetmények rendszerét át tudjuk alakítani, és a mainál is megfelelőbb bérrendszert tudjunk létrehozni. Azon dolgozunk tehát, hogy kiszámíthatóbb előmenetel mellé a mostaninál méltóbb illetmények és garantált juttatások járulhassanak.
– Sikertörténetnek nevezhető a tartalékos rendszer létrehozása, bár az ellenzék ezt is kritizálta, mondván sokan kényszerűségből lettek tartalékosok, mert így nem kell adót fizetniük a szolgálati járandóságukból.
– Aki a kényszert összekeveri az ösztönzéssel, annak azt javaslom, szedjen gyógyszert. Senkinek sem kötelező a tartalékos szolgálat vállalása, ez lehetőség. Aki háromévente összesen hat hónap tartalékos szolgálatot vállal, megérdemli az ösztönzést, aki pedig úgy dönt, hogy kiképzett volt katonaként nem kíván az önkéntes tartalékos rendszer keretei között szolgálni, annak be kell fizetnie az adót. Szerintem az természetes társadalmi elvárás, hogy aki nem nyugdíjas, ne kapjon adómentes jövedelmet. Ez jó az országnak is, hiszen a volt katonák kiképzésére nem kell súlyos adóforintokat költeni, és szívesen jelentkeztek a feladatra.
– A hadkiegészítés parancsnoka nemrég már úgy nyilatkozott, hogy sokan jelentkeznek a civil életből és a diákok közül is önkéntes tartalékosnak.
– Így van. A tartalékos rendszert a semmiből alkottuk meg. A sorkatonai szolgálatra alapuló tartalékos rendszert annak idején szétverték, és helyette semmit nem hoztak létre. Amikor átvettük a minisztériumot, nem volt tartalékos katonája a honvédségnek, most több mint ötezer tartalékosunk van. Tovább is szeretnénk fejleszteni ezt a képességet, mert baj esetén nélkülözhetetlen. Több mint 1400 tartalékosunk állt helyt a gátakon a dunai árvíznél. És ahogy említette, sokan kedvet kaptak a szolgálathoz a civil életből is. Egy ismert kutatóintézet vezető munkatársától kezdve a Magyar Nemzeti Bank több dolgozójáig sokan jelentkeztek, de a fő toborzási célcsoportunk az egyetemi ifjúság, mert az is célunk, hogy akár évtizedekig számíthassunk a tartalékosainkra. Nagyon jó a kapcsolatunk az egyetemekkel, idén nyáron is lesz alapkiképzés a rendszerbe önként jelentkező egyetemistáknak.
– Jelentős adósságot örökölt a szaktárca a honvédegészségügy területén is, közben a Honvédkórház az ország vezető egészségügyi intézménye. Sikerült úrrá lenni ezen a helyzeten?
– A honvédegészségügy rendszerét is megújítottuk. A Honvédkórház valóban az ország egyik első egészségügyi intézménye, a SOTE egyik oktató központja, huszonnégy egyetemi tanár tanít benne. Óriási feladata van a katonai egészségügy mellett az országos polgári ellátásban is. Vannak olyan betegségek, szakterületek, amelyekben négy és fél millió ember tartozik az ellátotti körébe, például az égési és a helyreállító plasztikai kezelésben. Miközben az elmúlt négy évben 17 százalékkal megnőtt a Honvédkórház gyógyító teljesítménye, a nyolcmilliárdos deficit, amellyel átvettük az intézményt, a felére, kevesebb mint négymilliárd forintra csökkent. A kórház bázisa a honvéd-egészségügyi szolgálatnak is – amely a missziós katonákat ellátja –, és ide költözött a NATO Katona-egészségügyi Kiválósági Központja, ami igen nagy elismerés a magyar egészségügynek, illetve az egész országnak.
– Az előző ciklusok hosszas huzavonája után nemrég átadták a harmadik radarállomás épületegyüttesét, a lokátor része a NATO légvédelmi rendszerének. Miért fontos ez nekünk, magyar állampolgároknak?
– Magyarországon van Közép-Európa legfontosabb légtereinek egyike, évente több mint 500 ezer polgári légi jármű közlekedik itt. Ezeket mind az utasok, mind a saját biztonságunk érdekében látnunk, követnünk kell. 2001. szeptember 11. óta nem kell magyarázni, hogy miért lehet veszélyes fegyver akár egy utasszállító repülőgép is. A légtérvédelem egyik elengedhetetlen feltétele volt a három, egymással együttműködő, korszerű légvédelmi radar megépítése. A másik feltétel pedig a korszerű vadászgépek jelenléte, amelyet a Gripen-szerződés módosításával immár hosszú távra is biztosítottunk. A radarnak ráadásul olyan helyet találtunk, amelyet elfogadnak a helyiek, a honvéd vezérkar és a NATO is.
– Mik a személyes ambíciói a következő négy évre? Ha felkérik, folytatja honvédelmi miniszterként?
– Először szeretnék a választókerületemben, Szombathelyen – ahol már 2006-ban és 2010-ben is győztem egyéni jelöltként – ismét helytállni, hogy a városomat képviselhessem, az ott élőket szolgálhassam. Arra pedig büszke vagyok, hogy honvédelmi miniszterségem ideje alatt a Magyar Honvédség minden katonája minden időben készen állt a haza védelmére azokkal az eszközökkel, amelyeket számára rendelkezésre bocsátottak. Arra kérem a választókat, az állampolgárokat, hogy szeressék továbbra is a katonáinkat, mert nagyon megérdemlik. Ezt sokszorosan bebizonyították az elmúlt négy évben a vörösiszap-katasztrófa, a dunai árvíz idején és mindegyik misszióban. Egyébként csapatjátékos vagyok, és a Fideszben nem pozíciót osztanak, hanem feladatot. A hídon akkor megyünk át, ha a folyó partjára értünk. Azt a feladatot, amit rám bíznak, a jövőben is a tőlem telhető legjobb módon el fogom látni.
