Elítélték Biszku Bélát

A volt állampárti vezetőt nem jogerősen öt és fél évre ítélték.

A vád szerint Biszku Béla az állampárt egyik vezetőjeként a forradalom leverése után részt vett a karhatalom megszervezésében és irányításában. A karhatalom kegyetlen leszámolásokat hajtott végre, halálos áldozatokat követelő sortüzeket adott le. A fegyveres alakulatok a polgári lakosságra leadott sortüzekkel szándékos emberöléseket követtek el. 1956. december 6-án Budapesten, a Nyugati pályaudvarnál hárman vesztették életüket, két nappal később Salgótarjánban pedig a karhatalmisták és szovjet katonai erők fegyvereitől negyvenhatan, köztük nők, gyerekek; egyikük csupán 10 éves volt.

A vád Biszku Béla terhére rója azt is, hogy karhatalmisták 1957 márciusában három akadémiai kutatót súlyosan bántalmaztak Martonvásáron. Az ügyészség a sortüzek kapcsán felbujtóként, több emberen aljas indokból elkövetett emberöléssel megvalósított háborús bűntettet rótt a vádlott terhére, a martonvásári események kapcsán felbujtóként, súlyos testi sértéssel megvalósított háborús bűntettet.

Ezen túlmenően a vádirat tartalmazta azt is, hogy Biszku Béla egy 2010-ben a Duna TV-nek adott nyilatkozata megvalósítja a kommunista rendszer nyilvános tagadása elnevezésű bűncselekményt, továbbá a Biszku lakásán házkutatás alkalmával talált 11 vadásztöltény miatt lőszerrel visszaélés is szerepel a vádpontok között.

Az elsőfokú ítélet szóbeli indoklása szerint a salgótarjáni sortűz kapcsán megállapítható Biszku terhére a felbujtóként több emberen elkövetett emberöléssel megvalósított háborús bűntettet. A Nyugati téri sortűz kapcsán a bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy nem lehet kétséget kizáróan bizonyítani a vádlott bűnösségét, nem bizonyítható a szoros összefüggés Biszku tevékenysége és a téren történt gyilkosságok között.

A martonvásári események kapcsán a bíróság szintén nem látta bizonyítottnak a felbujtói magatartást, tehát hogy Biszku bírta volna rá a karhatalmistákat a bántalmazásra, ám a háborús bűntettekkel kapcsolatos utólagos bűnpártolás az elsőfokú döntés szerint Biszku terhére róható.

Biszku ugyanis 1957 tavaszán belügyminiszterként nem kezdeményezett eljárást, felelősségre vonást a karhatalmisták ügyében, ugyanakkor a dokumentumokból megállapítható, hogy még a korabeli pártvezetés is kifogásolta a történteket, formális felelősségre vonás történt, többeket eltávolítottak a testülettől vagy áthelyeztek.
A bíróság megjegyezte, hogy az eljárás adatai szerint az állampárt és a karhatalom közti közvetlen kapcsolat bizonyítható, a vádiratban említett két sortűz pedig akkoriban nem volt elszigetelt jelentség, 1957 januárjáig több ilyen vérengzés történt.

Az elsőfokú bíróság szerint Biszku megvalósította a kommunista rendszer bűneinek nyilvános tagadása elnevezésű bűncselekményt, amikor 2010-es televíziós nyilatkozatában arról beszélt, hogy 1956-ot ellenforradalomnak tartja, azt követően pedig szerinte nem koncepciós perek zajlottak, hanem a független bíróság ítélkezett. Ezzel kapcsolatban a bíró megjegyezte azt is, hogy az áldozatok tárgyaláson tanúként meghallgatott leszármazottait még mindig szemmel láthatóan súlyos megérintik a több mint fél évszázaddal ezelőtt történtek. A lőszerrel visszaélés vádja kapcsán a bíróság nem fogadta el Biszkunak azt a védekezését, hogy a megtalált 11 töltény a fiáé.

A bíró kérdésére, hogy megértette az ítéletet, Biszku hangos igennel válaszolt. Az ügyész az elsőfokú ítélet ellen súlyosabb minősítésért, és súlyosabb, életfogytig tartó büntetésért fellebbezett, Biszku és védője viszont felmentésért, illetve enyhítésért. Az ügyész indítványozta a 92 éves vádlott orvosi felügyelet melletti előzetes letartóztatásba helyezését is az első fokon kiszabott nem jogerős büntetés miatt. Erre az ügyvéd úgy reagált: az ezzel kapcsolatos jogi álláspontom az, hogy „ne vicceljünk”.

A védő emlékeztetett arra, hogy a kényszerintézkedések kapcsán a Fővárosi Ítélőtábla korábban még a lakhelyelhagyási tilalmat is túlzottnak tartotta, tekintettel a vádlott életkorára és egészségi állapotára.
Az elsőfokú bíróság az ügyészi indítványt elutasította, nem látott indokoltnak semmifajta kényszerintézkedést, ez ellen azonban az ügyész fellebbezett. Biszku szabadon távozhatott a bíróság épületéből, a büntetőper másodfokon a Fővárosi Ítélőtáblán folytatódik.

A bíró 382 ezer forint bűnügyi költség megfizetésére is kötelezte Biszkut.

Az ügyész perbeszédében életfogytiglant kért. Az ügyvéd perbeszédében bűncselekmény, illetve bizonyítottság hiányában kért felmentést. Biszku Béla az utolsó szó jogán nem kívánt felszólalni, a bíró kérdésre, hogy az idő előrehaladtára való tekintettel elnapolják-e a tárgyalást, annyit mondott: „fejezzük be!”

A Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) szerint Biszku ügyében született keddi ítélet elégtétel sok áldozat számára, akik mind a mai napig kárvallottjai „a Biszku és társai által üzemeltetett rendszernek”. „Végre az áldozatoknak vannak jogaik, nem az elkövetőknek” – fogalmazott Rétvári Bence, a kisebbik kormánypárt alelnöke.

A kormánypárti politikus kiemelte: nem hiába dolgozott az előző Fidesz-KDNP-kormány és teremtette meg a kommunista rendszer működtetőinek és legfőbb haszonélvezőinek felelősségre vonásáról szóló törvényt.
Az alaptörvény negyedszázados adósságot törlesztett, amikor megnyitotta lehetőségét a történelmi igazságtételnek – jelentette ki Rétvári.

Biszku Béla keményvonalas kommunista politikus belügyminiszterként az 1956-os forradalmat követő kádári megtorlás motorja volt. A rendszerváltást követően neve akkor került újra reflektorfénybe, amikor négy éve Skrabski Fruzsina és Novák Tamás filmet készítettek Biszkuval, szembesítve őt például azzal a dokumentummal, amelyben „kevesellte a fizikai megsemmisítések számát”. Az egykori belügyér először letiltatta a film bemutatóját arra hivatkozva, hogy az olyan felvételeket tartalmazott, amelyeken nem közszereplőként szerepel.

Később Biszku interjút adott a Duna Televíziónak, amelynek nyomán Szilágyi György jobbikos képviselő feljelentést tett az egykori belügyér ellen, a kommunizmus bűneinek tagadása miatt. Az ügy kapcsán, Gellért Ádám nemzetközi jogász javaslatai alapján készült el az úgynevezett lex Biszku is, amely „az emberiesség elleni bűncselekmények el nem évülésének kimondásával lehetővé tenné az ’56 utáni megtorlások politikai megrendelőinek és az igazságszolgáltatás szereplőinek büntetőjogi felelősségre vonását”.

Biszku Béla tudott a legfiatalabb ’56-os mártír, Mansfeld Péter letartóztatásáról és kivégzéséről is. Ez azokból az iratokból derül ki, amit Mansfeld Péter öccse, László kért ki a levéltárból. Mansfeld Péter és társai 1958-as letartóztatásának jegyzőkönyvében négy név szerepelt, akiknek meg kell küldeni a dokumentumot, köztük az első: „Biszku elvtárs”. Biszku mindig azt hangsúlyozta, hogy a megtorlásokhoz neki nincs köze, az ítéleteket a bíróságok hozták. Az egykori politikust 2012 szeptemberében vették őrizetbe, több emberen elkövetett emberöléssel megvalósított háborús bűntett, valamint bűnpártolás miatt folyik ellene az eljárás.

Üdvözölni kell azt a tényt, hogy végre nem maradt büntetlenül a társadalom igazságérzetét sértő bűncselekmény – mondta Horváth Attila jogtörténész az MTI-nek annak kapcsán, hogy halmazati büntetésként öt és fél év szabadságvesztésre ítélte a 92 éves Biszku Béla volt állampárti vezetőt a Fővárosi Törvényszék első fokon. Horváth Attila megállapította: az állami és pártvezetők, illetve azok, akik a belügyi szerveket irányították, „majdhogynem kézi vezérléssel irányították a hatóságokat, a nyomozó hatóságoktól a bírói ítéletek meghozataláig bezárólag”, és utasíthatták az erőszakot alkalmazó fegyveres erőket is.

Az egyetemi docens emlékeztetett: a megtorlások idején törvénysértő módon irreguláris haderőket állítottak fel, ilyen volt a karhatalom is, amely sorozatos bűncselekményeket követett el a polgári lakossággal szemben. Utalt arra, hogy a történészi bizonyítás és a büntetőjogi bíróság előtti bizonyítás eltér egymástól, ugyanis ha egy történész a dokumentumok alapján megállapítja a felelősségét egy korabeli vezetőnek, az nem jelenti azt, hogy az egyúttal a büntetőjogi felelősséget is megalapozza, mert ez utóbbi másfajta bizonyítást igényel. A bizonyítékokat szabadon mérlegelheti a bíró, neki kell a saját lelkiismerete és a törvényekre tett esküje alapján dönteni arról, hogy eléggé megalapozott-e a vád egyik vagy másik esetben – mutatott rá.

A jogtörténész felhívta a figyelmet: Biszku Béla ellen a mostani tárgyalássorozaton kívül más ügyekben is folyik nyomozás, emiatt elképzelhetők újabb vádemelések.

Horváth Attila véleménye szerint a bíróságot az ítélethozatalban az vezethette, hogy a kilencvenes években a salgótarjáni sortűz ügyében a mostanihoz hasonló enyhe ítéletek születtek, illetve az is, hogy enyhítő körülményként figyelembe vették a vádlott előrehaladott korát és egészségi állapotát, továbbá az esetek óta eltelt idő hosszúságát.

Ez utóbbi tény felveti az igazságszolgáltatás mulasztását, ugyanis ezeket az ügyeket 25 évvel ezelőtt kellett volna tárgyalni, amikor Biszku Béla is nagyságrenddel fiatalabb volt és nem lehetett volna hivatkozni idős korára, illetve szóba kerülhetett volna rajta kívül több vádlott is – jegyezte meg.

Kahler: Releváns különbséget nem látok

Kahler Frigyes jogtörténész szintén a büntetőper kapcsán az MTI-nek azt mondta: szoros összefüggés van Biszku Béla tevékenysége és a salgótarjáni, valamint a Nyugati téri sortűz között, miután ő a legfelsőbb döntéshozó szerv, az MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottsága, illetve Politikai Bizottsága döntési joggal bíró, teljes jogú tagja volt a megtorlások idején.

Megjegyezte: ezen testületek határozata nélkül az erőszakszervezetek semmit nem tehettek. A salgótarjáni és a Nyugati téri eset nem választható szét, „releváns különbséget nem látok” a kettő között – fogalmazott arra utalva, hogy az utóbbi sortűz ügyében a bíróság szerint nem lehet kétséget kizáróan bizonyítani a vádlott bűnösségét.