Energiaválság: most kezdődik igazán

Az iráni konfliktus és a Hormuzi-szoros lezárása nemcsak az olaj- és gázárakra volt rendkívüli hatással, hanem egy új globális energiaválság küszöbét is megnyitotta, amely alapjaiban formálhatja át a világgazdaságot. A kialakult krízis ugyanis nem csupán energiapiaci válság, hanem a világrend átrendeződésének újabb mozgatórugója.

Fotó: Jonathan Raa AFP Forrás: NurPhoto/AFP

A hosszú távú Hormuz-blokádok forgatókönyv-modellezése súlyos kockázatokat jelez az ázsiai makrogazdasági stabilitásra nézve; a potenciális GDP-csökkenés 2–5 százalék között mozog a zavar időtartamától és teljességétől függően. Ezek a becslések magukban foglalják a magasabb energiaköltségek közvetlen hatásait, az ellátási lánc zavarait és a csökkenő kereskedelem közvetett hatásait, valamint a multiplikátorhatásokat.

Az ágazati hatások jelentősen eltérnek: az energiaigényes iparágak – beleértve a petrolkémiai ipart, a finomítást, az acél-, alumínium- és cementipart – a rendkívül magas ráfordítási költségek miatt a legnagyobb nehézséggel fognak küzdeni. A közlekedés is jelentős kihívással fog szembesülni, így a légi közlekedés, a hajózás és a teherszállítás lényegesen drágul. Az utóbbi évtizedben kialakult komplex ellátási láncoktól függő feldolgozóipari ágazatok mind az energiaköltségek, mind a logisztikai kihívások miatt súlyos fennakadásokkal szembesülnek.

Várható, hogy a konfliktus és az energiahordozók hiánya új geopolitikai folyamatok felgyorsulását segíti elő. Így újraindult és felgyorsult a Kína és Oroszország közötti Szibéria Ereje II gázvezeték megépítése, valamint várható, hogy a térségben felerősödnek a kínai Egy övezet, egy út kezdeményezések, különösen a Kína–Pakisztán gazdasági folyosó és a Gwadar kikötőfejlesztése. A Gwadart stratégiai alternatívaként vizsgáló tanulmány megjegyzi, hogy egy ilyen infrastruktúra csökkenthetné Kína függőségét a szorostól, bár a megfelelő kapacitás kiépítése évekig tartó beruházást igényelne. Figyelembe véve a térségben lévő geopolitikai feszültségeket, ennek jelenleg nagy a valószínűsége, különösen, hogy több BRICS+ tagállam számára is fontos alternatíva tud lenni.

Mi lesz a megoldás?

Az Európai Unió általános energiabiztonsági helyzetét az ukrajnai konfliktust követő orosz gázellátás csökkenése határozza meg. Az iráni konfliktus és a Hormuzi-szoros lezárása súlyosbítják a meglévő sebezhetőségeket, kettős kihívást jelentve a korlátozott olaj- és gázellátás terén. A katari LNG-kiesése tovább szűkíti a már amúgy is korlátozott piacot, ami vészhelyzeti intézkedéseket kényszeríthet ki.

A csővezeték-összeköttetések alternatívákat kínálnak egyes EU-tagállamoknak a tengeri importtal szemben. Az amerikai, norvég vagy észak-afrikai csővezetékes gázhoz és olajhoz hozzáférő országok nagyobb rugalmassággal helyettesíthetik az Öböl menti készleteket, csakhogy a csővezeték-kapacitási korlátok és a geopolitikai megfontolások korlátozzák a lehetséges helyettesítés mértékét. Az ukrajnai konfliktust követően az EU drasztikusan csökkentette az orosz energiafüggőséget, ám pont ezen döntései miatt a blokk jobban függ a tengeri úton szállított LNG-től és olajtól, mint korábban, így növelte az iráni konfliktus kapcsán fellépő sebezhetőséget.

Az Európai Központi Bank azzal számol, hogy a teljes infláció várhatóan 2,6 százalékra emelkedik, tükrözve az olaj- és gáz nagykereskedelmi árainak jelentős emelkedését. Az ágazati hatások várhatóan jelentősen eltérnek majd az EU nagyon eltérő gazdaságában. Az energiaigényes iparágak, beleértve a vegyipari, acél-, cement- és finomítóipart azonnali szembesültek a megemelkedett árakkal, és további nehézségekkel fognak szembenézni. A közlekedési ágazatok – a légi közlekedés, a hajózás és a közúti áruszállítás – már most akadályokkal küzdenek bizonyos országokban. Az ázsiai országokhoz hasonlóan az összetett ellátási láncoktól függő feldolgozóipari ágazatok mind az energiaköltségek, mind a logisztikai kihívások miatt súlyos zavarokkal fognak szembesülni.

Ezen túlmenően várható, hogy az EU-n belül felgyorsulnak a regionális egyenlőtlenségek. A nagyobb közel-keleti importfüggőséggel és kisebb csővezeték-összeköttetéssel rendelkező dél-európai gazdaságok erősebb közvetlen hatásokkal szembesülnek majd, míg az északi-tengeri olajhoz és norvég gázhoz jobb hozzáféréssel rendelkező észak-európai gazdaságok várhatóan valamivel kisebb hatásokat tapasztalnának. Az ipari termelésre épülő gazdaságok további lassulása várható, míg a digitalizált, szolgáltatásokra épülő gazdaságok továbbra is jól fognak teljesíteni. A szállítás- és közlekedés-iparághoz köthető, turizmusra épülő déli országok gazdasága várhatóan lassulni fog.

A válság kezelése kapcsán eltérő mintázatokat várhatunk a tagállamoktól: valószínűleg különböző intézkedéseket hajtanak végre a háztartások és a vállalkozások energiaköltség-emelkedéssel szemben, beleértve a támogatásokat, az adócsökkentéseket vagy a közvetlen transzfereket. Csakhogy a fiskális mozgástér jelentősen eltér az EU-n belül, egyes erősen eladósodott országok, mint 

• Görögország, 
• Franciaország 
• vagy Olaszország 

pedig korlátozottan képesek jelentős támogatást nyújtani. Mi több, az Európai Számvevőszék az uniós tagállamok hitelfelvételi kötelezettségekből eredő növekvő kockázataira, valamint ezeknek a jövőbeli uniós költségvetésekre gyakorolt negatív hatásairól írt már ősszel is.

Számításaik szerint a 2027-re a fennálló uniós hitelfelvétel meghaladhatja a 900 milliárd eurót, ami közel tízszerese a 2020-ban elindított világjárvány utáni helyreállítási csomag előtti szintnek. Mi több, a NextGeneration EU kamatfizetése a jelenlegi költségvetési időszakban meghaladhatja a 30 milliárd eurót, ami több mint kétszerese az Európai Bizottság 14,9 milliárd eurós kezdeti előrejelzésének, és a 2028 és 2034 közötti időszakban a kamatfizetések elérhetik a közel 74 milliárd eurót. A számvevőszék szerint az uniós költségvetések fenntarthatósága komoly kérdéseket vetett fel az energiaválság előtt is, így elképzelhető, hogy az energiaválság egy pénzügyi válságot is eredményezhet. Várható, hogy a válság kezelésére EU-szintű fiskális koordinációra és támogatási mechanizmusokra lehet szükség a megfelelő válaszok biztosításához.

Ez várható

A válság hatásai régiónként eltérően jelennek meg. Ázsiában a Perzsa-öbölből származó energiafüggőség miatt súlyos gazdasági és inflációs nyomás alakult ki, különösen Japánban, Dél-Koreában és Indiában. Az Egyesült Államok energiafüggetlensége mérsékli ugyan a közvetlen hatásokat, de a globális gazdasági lassulás és az ellátási láncok szétszakadása az amerikai ipart és kereskedelmet is érinti. Az Európai Unióban az iráni válság tovább mélyíti az ukrajnai háború után kialakult energiaválságot: az infláció emelkedik, az ipari teljesítmény gyengül, és egyes tagállamok eladósodása hozzájárul egy pénzügyi válság kialakulásához. A helyzet kezelése újra előtérbe helyezheti az uniós szintű energetikai és fiskális koordinációt, a közös válságkezelés és a hosszú távú energiabiztonság megteremtésének szükségességét.

A kialakult krízis nem csupán energiapiaci válság, hanem a világrend átrendeződésének újabb mozgatórugója. Az ellátási útvonalak sérülékenysége és a függőségi viszonyok felértékelik az energiabiztonságot mint geopolitikai fegyvert. A feltörekvő hatalmak, különösen Kína, gyorsabban és határozottabban építik ki saját energia-infrastruktúráikat. Ezzel szemben az Európai Unió új partnereket keres a stabil importforrások biztosítására. A BRICS+ országok közötti együttműködés, az alternatív kereskedelmi és fizetési rendszerek, valamint az eurázsiai energetikai folyosók kiépítése mind azt jelzik, hogy a konfliktus felgyorsíthatja a többpólusú világrend kialakulását, ahol a gazdasági és politikai hatalmi súlypont kelet és nyugat között oszlik meg.