Áder: Június 16. a diktatúra végét jelentette

Az államfő a Nagy Imre és mártírtársai újratemetésének 25. évfordulóján tartott rendezvényen mondott beszédet.

A Nagy Imre és mártírtársai újratemetésének 25. évfordulóján tartott rendezvényen az államfő beszédében kiemelte: ez a nap a magyaroknak az 1848-as demokratikus hagyományok folytatását és a nyugatos polgárosodás reményét, európaiságuk és függetlenségük visszanyerésének reményét is hordozta. A nemzet 1989. júniusi közös gyásza a szabadságunkért, függetlenségünkért, európaiságunkért és jövőnkért vállalt erőfeszítéseink kiindulópontjává vált – hangoztatta.

Katonai tiszteletadással tartottak koszorúzási ünnepséget Nagy Imre szobránál Budapesten, a Vértanúk terén.

A további hétfői programokról itt tájékozódhat.

Az államfő felidézte: 1989. június 16-án magyarok millióinak figyelme a Hősök terére szegeződött, és a történelem igazolta „szabadságszerető nemzetünk” akkori várakozásait. Ez a nap fordulópontot jelentett „a kommunista rendszer hazugságaiból és fojtogató öleléséből szabadulni akaró” magyaroknak – mutatott rá.

Emlékeztetett: 25 évvel ezelőtt a magyarok ezen a napon adták meg a végtisztességet az 1956-os forradalom mártírjainak és hőseinek, köztük Nagy Imre 1958. június 16-án kivégzett miniszterelnöknek. A lelke mélyén mindenki érezte, hogy történelmi fordulóponthoz érkezett Magyarország – mondta.

A köztársasági elnök úgy fogalmazott: a forradalom vérbe fojtása után 33 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy politikai nemzetünk nyilvánosan emlékezhessen meg a történtekről. 33 évnek kellett eltelnie a hősök és mártírok előtti első nyilvános tiszteletadáshoz, és ahhoz, hogy a gyilkosok nyilvánosan szembesüljenek áldozataikkal – közölte.

Úgy vélte, a diktatúra hatalomgyakorlói nyilván azt remélték ettől a naptól, hogy a kommunista rezsim áldozatainak, a jeltelen sírokba elföldelt szabadsághősöknek megadott végtisztesség az általuk fenntartott rendszer bűneinek megbocsátását hozhatja. De a megbocsátáshoz bocsánatkérésre, a bűn megbánására és vezeklésre van szükség, és ez elmaradt. Ezért ez a nap nem szólhatott a megbocsátásról – mutatott rá.

Áder azt mondta: ez a nap a magyaroknak a közösen elszenvedett múltról, a soha el nem múló közös reményről is szólt. Ez a remény ugyanarról szólt, mint amit a keletnémetek, a szlovákok, a csehek, a lengyelek, a románok, a bolgárok és „a kommunista blokk börtönébe kényszerített” más népek éreztek. Ez a remény a szabadság lehetőségét, a diktatúra végét jelentette – hangzott el.

Emlékeztetett: június 16. volt az a nap, amikor 33 év után először mondtuk ki nyilvánosan, hogy a szovjet csapatoknak távozniuk kell Magyarországról, hogy „a névtelen hősöket jelképező hatodik koporsóban nemcsak a szabadságért meghalt hősök emléke, hanem a szocializmus ránk maradó csődje miatt a jövőnk egy része is benne nyugszik”.

Az államfő kiemelte: ez volt az a nap, amikor az ország nyilvánossága előtt először esett szó a kommunista diktatúra végét jelentő szabad választások igényéről.

Áder szólt arról is, hogy a szabadság és a függetlenség vágya láncreakció-szerűen inspirálta cselekvésre a kelet-közép-európai nemzeteket a szovjet birodalom hanyatlását jelentő 1989-es évben, és június 16-a mérföldkő volt ebben a folyamatban, hiszen a diktatúra erői ettől a naptól folyamatos hátrálásra kényszerültek. Ezt az időszakot olyan események fémjelezték Magyarországon, mint a magyar–osztrák határ megnyitása a keletnémet menekültek tízezrei előtt. Továbbá idetartozik a temesvári forradalom melletti kiállás vagy a prágai bársonyos forradalom iránti szolidaritás – magyarázta.

A köztársasági elnök szerint Kelet-Közép-Európa szabadságmozgalmai újabb és újabb erőt merítettek egymás sikeréből, a vasfüggöny magyarországi átvágásához vezető folyamattól pedig egyenes út vezetett a berlini fal lebontásához. Így a magyarok is hozzájárultak a német újraegyesítéshez – közölte. Hozzátette: június 16-a ezért a 20. század végén újjászülető szabad Európa történetének is meghatározó része lett.

Áder hangsúlyozta: a második világháború után ránk kényszerített diktatúra lényegét „nem a kommunizmus délibábja, hanem az európai jogállamiság és a polgári demokrácia értékrendjének kíméletlen tagadása jelentette. Ez a saját polgáraival szemben is bármikor kíméletlenül fellépő diktatúra európaiságunk, függetlenségünk, szabadságunk, demokratikus hagyományaink megtagadására épült, és ez így volt a szovjet blokk valamennyi országában.

Mint mondta, a kommunista rezsim soha el nem évülő bűne, hogy honfitársainknak azért kellett meghalniuk, mert kifejezésre juttatták szabadságvágyukat. Azért ölték meg őket, hogy „senki még álmodni se merjen a szabad és független Magyarországról”.

De a kommunista rezsim súlyosan elszámította magát, mert hőssé lett honfitársaink emberi helytállásában magyarok millióinak vágya jutott kifejezésre – vélekedett. Hozzáfűzte: a magyarok 1956-ban és 1989-ben is kifejezték, hogy a szabadság nemzete ez, és nincs az a hatalom, amely ettől eltántoríthatná.

Áder kitért arra is, hogy el kell mesélni gyermekeinknek: az 1990-re kivívott szabadság forrását azok bátorsága és áldozatvállalása jelentette, akiknek példája a legnehezebb időkben is milliókban tartotta a lelket, hiszen a szabadság, a függetlenség és a demokrácia 25 év elteltével már természetes, magától értetődő számukra.

A megemlékezés végén a visegrádi országok államfői – Áder János magyar, Milos Zeman cseh, Andrej Kiska szlovák és Bronislaw Komorowski lengyel elnök –, valamint Joachim Gauck német államfő katonai tiszteletadás mellett megkoszorúzták a nemzeti emlékhelyet, majd lerótták kegyeletüket Nagy Imre sírjánál.