„Budapesten belül különböző státusú lakóhelyeket vizsgáltunk, mert az a hipotézisünk, hogy a társadalmi helyzet hatással van a választói magatartásra” – mondta el Ignácz Károly egy a közelmúltban tartott, a 2014-es országgyűlési választásokat értékelő konferencián a Politikatörténeti Intézetben. A szakember az által bemutatott térképeken a budai villanegyedeket, Buda belső részét, a belvárosi területeket, a külvárosokat, az ipari negyedeket, a lakóparkokat és a lakótelepeket vizsgálta meg. Az MNO e térképek alapján elemzi a mögöttünk hagyott két választás fővárosi tanulságait.
A részvétel szempontjából a budai villanegyedek végezték az élen, de nagyon nagy arányban voksoltak a Pók utcai lakótelepen, Újlipótváros belső részén, valamint a tizenhatodik kerület déli részén lévő családi házas övezetben. A legalacsonyabb aktivitást a külső józsefvárosi területeken, Ferencváros középső részén, a régi ipartelepeken, Csepelen, és Dél-Újpesten regisztrálták, ahol a részvételi arány sok esetben nem érte el a 60 százalékot sem. Ha az elmúlt évtizedek budapesti aktivitási arányait megnézzük, akkor kísérteties a hasonlóság.
A vizsgált budai szavazókörökben egyértelmű volt a Fidesz–KDNP fölénye a 2014-es országgyűlési voksoláson, a pártszövetség a listás szavazatok alapján 45,6 százalékot összesített, szemben a 38,5 százalékos budapesti átlaggal. Érdekesség, hogy a jobbközép kormánypárt a górcső alá vett budai szavazókörökben még az országos átlagánál (44,9 százalék) is jobb eredményt ért el. Az európai parlamenti választáson a Fidesz–KDNP ugyanezekben a szavazókörökben 49,9, Budapesten pedig 43,7 százalékot ért el. Egyértelműen látszik, hogy a jobboldal megőrizte 1990 óta meglévő dominanciáját a budai szavazókörökben, amelyek főként az első, második kerületet, a Gellérthegyet és a tizenkettedik kerületet fedi le.
A budai oldalon nem meglepő módon messze 5,4 százalékos országos átlaga fölött szerepelt az LMP az országgyűlési voksoláson 10,8 százalékkal, a Jobbik itt realizált 6,4 százalékos támogatottsága finoman szólva is gyengének számít, ha az ország többi részével vetjük össze. A május 25-ei európai parlamenti választáson annyi változást láthattunk, hogy bár a Jobbik és az LMP hasonló eredményt ért el, mint az országgyűlésin, az Együtt–PM Szövetség komoly áttörést ért el. A bajnaista párt a vizsgált a budai szavazókörökben 15,2 százalékot ért el, ami több mint két százalékponttal volt magasabb, mint a fővárosi átlagos eredménye.
Ignácz Károly a belvárosi szavazókörök közül kiemelten foglalkozott az ötödik és a nyolcadik-kilencedik kerület belső részeivel és Újlipótvárossal. A Belvárosban, valamint Belső-József- és Ferencvárosban a budai részekhez hasonlóan a Fidesz–KDNP és az LMP budapesti átlaga fölött szerepelt az országgyűlési voksoláson, a baloldal pedig az alatt. Újlipótvárosban nagyjából ezzel ellentétes eredményt láthattunk, mivel ott a baloldali összefogás több mint 50 százalékos listás eredményt ért el, a Fidesz–KDNP-nek pedig a 30 százalékot sem sikerült összesítenie.
Az európai parlamenti választáson sem sokat változtak a szavazati eredmények, de mindenképpen figyelemre méltó volt az Együtt–PM és a Demokratikus Koalíció újlipótvárosi szereplése. A bukott miniszterelnökök által irányított alakulatok a tizenharmadik kerület déli részén együttesen a szavazatok közel 40 százalékát szerezték meg, így bár a jobbközép kormánypártok örülhettek a relatív első helyüknek, a mögöttünk hagyott két választás alapján óriási eredmény lenne a részükről, ha ősszel legalább egy egyéni önkormányzati körzetet meg tudnának nyerni.
Mindenképpen érdemes szemügyre venni a fővároson belül a munkástelepek és munkásnegyedek választási eredményeit, annak ellenére hogy a leadott érvényes szavazatoknak csupán egy százaléka érkezett innen. A korábbi évtizedekben az MSZP számított dominánsnak ezeken a területeken, de a 2014-es országgyűlési választáson a Fidesz–KDNP-nek sikerült a voksok több mint 39 százalékát megszereznie. Érdekesség, hogy a baloldali összefogásnak csupán 31 százalékot sikerült összesítenie, amivel még a fővárosi átlagát sem érte el. A munkásrészeken – szemben a főváros nagy részével – nagyon jól szerepelt a Jobbik, közel 17 százalékot összesített a radikális párt.
Ugyanezeken a területeken a május 25-ei EP-választáson is a kormánypártok diadalmaskodtak, a szavazatok több mint 46 százalékát begyűjtve. A Jobbik ismételten budapesti átlaga fölött szerepelt a vizsgált szavazókörökben, és érdekes módon az MSZP is, ami azt mutatja, hogy ezeken a részeken a szocialista párt még valamennyire képes volt megőrizni a korábbi híveinek egy részét.
A korábbi országgyűlési választásokon Budapesten minden esetben a lakótelepek szavazási hajlandósága döntötte el az adott választókerület politikai erőviszonyait. 1990-ben inkább az SZDSZ, 1994-et követően pedig egészen 2010-ig az MSZP volt domináns pozícióban. A 2014-es országgyűlési választás ebből a szempontból is meglepetést hozott, mivel előzetesen sokan arra számítottak, hogy Budapest e részein a baloldali összefogás elsöprő győzelmet fog aratni, hasonlóan 2002-höz és 2006-hoz.
Ezzel szemben elmaradt a baloldali áradat, mivel a pártszövetség összességében csupán 38,7 százalékot ért el, míg a Fidesz–KDNP 34,6 százalékot. A kormánypártok nagy meglepetésre győztek a rákoskeresztúri lakótelepen, s nagyon szoros eredményt értek el Békásmegyeren és Újpalotán a baloldallal szemben. A kormányváltók a legnagyobb arányú sikereiket a Füredi úti és a Fiastyúk utcai lakótelepen érték el, ahol a szavazatok több mint 40 százalékát érték el. Az elégedetlenek szavazatának egy jó részét a Jobbik gyűjtötte be a lakótelepeken, a radikális párt összességében 14,9 százalékot ért el, ami lényegesen jobb volt, mint a 12,1 százalékpontos fővárosi átlaga.
Az EP-választáson a Fidesz–KDNP némileg javított a nagy lakótelepeken: 39,5 százalékot ért el, az MSZP, az Együtt–PM és a DK pedig együttesen 41,5 százalékot. A baloldal megosztottsága miatt az összes lakótelepen a kormánypártok győztek, a legjobban a Fehérvári úton, a leggyengébben a Fiastyúk utcai lakótelepen szerepeltek. Az Együtt–PM a Pók utcai lakótelepen tarolt 16,8 százalékkal, a DK a kelenföldi lakótelepen szerepelt a legjobban, ahol 15,8 százalékot szerzett, a szocialisták pedig a Fiastyúk utcában, 22,7 százalékot összesítve.
Végezetül az elmúlt években épült lakóparkok támogatottsági viszonyait érdemes megnézni. A Fidesz–KDNP itt 38,7 százalékot kapott az áprilisi választáson, ami gyakorlatilag ugyanannyi volt, mint a fővárosi átlag. Az új építésű lakóházakban kiemelkedően szerepelt az LMP, mivel 13,1 százalékot sikerült összesítenie, míg budapesti átlaga csupán 8,9 százalék volt. A lakóparkokban nem meglepő módon a Jobbik nem tudott jelentős szavazórétegeket maga mellé állítani, csupán 9,4 százalékot kapott.
Az európai parlamenti választáson sem változott érdemen e szegmens támogatottsági viszonya. A Fidesz–KDNP győzedelmeskedett, azonban az LMP mellett az Együtt–PM kiemelkedő eredményt ért el. A bajnaista párt a lakóparkokban 18,2 százalékot kapott, míg fővárosi átlaga 13,1 százalék volt. A DK és az MSZP még a 10 százalékot sem érte el Budapest új építésű részein. A Jobbik május végén sem volt vonzó alternatíva a lakóparkokban élők számára.
Összességében Budapest példáján nagyon jól látszik, hogy a szavazói viselkedés a hasonló státusú helyeken viszonylagos egységet mutat. Budán teljesen egyértelmű a Fidesz–KDNP és az LMP fölénye, a lakótelepeken pedig a baloldal, bár nagyon komoly veszteségeket szenvedett 2006 óta, győzelemmel zárta a mögöttünk hagyott országgyűlési választást. Másrészt a szavazási hajlandóságok állandósága is jól látható a fővárosban: Budán 1990 óta egyszer sem tudott győzni a baloldal, Újlipótvárosban pedig a jobboldal nem tud labdába rúgni.
